„A színek feltámasztják a holtakat” – Iris Apfel öröksége
Százkét évesen elhunyt a divat és a dizájn ikonja
Százkét esztendősen elhunyt Iris Apfel, a divatvilág és az enteriőrdizájn összetéveszthetetlenül vibráló alakja. Ha valakire illett a szó, hogy „nagyszabású”, akkor az ő volt: jellegzetes, hatalmas szemüvegkeretei, statement nyakláncai, mintákban és színárnyalatokban tobzódó ruhatára révén még az is ismerte arcát, akit egyébként hidegen hagynak az effajta hívságok. Iris Apfel jelenség volt, aki biztosan örökké él majd emlékezetünkben, hiszen épp ő maga mondta, hogy „a színek feltámasztják a holtakat”. Iris Apfel ugyanakkor sokkal több volt egy kedves, jó humorú, feltűnő idős hölgynél: miközben a külsőségek hozzátartoztak életviteléhez, valójában mélységes bölcsessége, örök játékossága miatt emlékszünk rá ennyien. Csepelyi Adrienn írása.
–
Önéletrajzának címe: Accidental Icon, azaz „Véletlen lett ikon”. Talán furcsán hangozhat, tekintve ugyanis, hogy a közhiedelem szerint ha valaki „feltűnősködik”, akkor vágyja a figyelmet – aki azonban legalább picit odafigyelt Iris Apfel derűs életbölcsességeire, tudja, hogy neki ugyan soha az életben nem a feltűnősködés volt a célja, csupán az, hogy jól szórakozzon a saját bőrében és öltözékeiben. Különleges ruháit európai piacokon, üzletekben szerezte be, s viselte aztán őket a New York-i elit fényűző partijain. Annyira új volt, annyira más, annyira különleges, hogy városszerte megismerték a nevét. Az, hogy ezzel szupersztárrá vált? Legfeljebb a világ szürkeségéről mond el valamit, nem arról, hogy Iris Apfel akart volna ikonná válni.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Bölcsesség színes csomagolásban
Nézzünk csak meg néhányat Iris Apfel legnépszerűbb mondásai közül!
„Én csak érzem a zsigereimben, aztán megteszem.”
„A remek saját stílus nem más, mint az önmagaddal kapcsolatos extrém kíváncsiság.”
„Nem foglalkozom sokat az öregedéssel. Egyszerűen csak megtörténik, és kész.”
„Ha fiatal akarsz maradni, fiatal módjára kell gondolkodnod.” (Nem véletlen, hogy nem „fiatalosan”-t írtam: az angol eredeti úgy hangzik: „Think young.”
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
„Megtanulhatsz divatos lenni, válhatsz is divatossá. De ha stílusról, valódi stílusról van szó, az a DNS-be van kódolva. Vagy ott van, vagy nincs.”
És a kedvencem, amely megmutatja, micsoda humora is volt:
„Ó, istenem, hát én vagyok a leértékelések két lábon járó reklámtáblája!”
Apfel mindig nyíltan beszélt arról, hogy tisztában van azzal: ő nem felel meg a társadalmilag diktált szépségideálnak. De mindig hozzátette: ő nem is a „csinosságra” törekszik, hanem arra, hogy az öltözéke, megjelenése állítson valamit – még akkor is, ha tudja, hogy ezzel sokan bizony nem értenek egyet. Beszélt arról is, hogy esze ágában sincs elfedni a ráncait („a vastag smink csak megülne bennük”), ellenben az élethosszig tartó tanulás az, ami frissen tartja szellemileg és fizikailag is. Egyszerű bőrápolási rutint követett, sosem akart drága arckezeléseket és fiatalító csodaszereket eladni a rajongóinak (csak az Instagramon 3,1 millió követője volt százkét évesen!), ellenben megünnepelte a százkét és feledik szülinapját is: esze ágában sem volt tagadni, elfedni a korát.
Mi ez, ha nem mélységes belső nyugalom és derűs bölcsesség!
Oké, de ki is volt ő tulajdonképpen?
Iris Barrel 1921-ben született Queensben, üveges-ablakos család sarjaként – édesanyja viszont butikos is volt, így a kislány a divat bűvöletében cseperedett. Még szinte gyerekként szippantotta be Manhattan nyüzsgése, ahol a zsebpénzét régiségboltokban költötte el, már akkor is különleges, bohókás, feltűnő ékszereket válogatva ki magának.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Férjével, Carl Apfellel, 1950-ben alapították meg legendás textilkereskedő cégüket: különleges európai szöveteket importáltak az Egyesült Államokba, később pedig enteriőrtervezési munkák kapcsán is mind gyakrabban keresték őket.
„A nagyobb jobb!”
Ezt is ő maga mondta – az emblematikus szemüvegkereteire vonatkozóan. És hát ki másnak is volt grandiózusabb élete, mint neki? Csak néhány tény, ami kissé körvonalazza, micsoda jelentősége van Iris Apfelnek:
- Trumantól Bill Clintonig kilenc elnöknek segített a Fehér Ház belsőépítészeti tervezésében a beiktatásuk után (egyedül Jackie Kennedyvel gyűlt meg a baja, a first lady ugyanis „párizsi stílusúvá” alakította az enteriőrt, ami után, ahogy Apfel fogalmazott, „mindent ki kellett hajítani”.
-
Kilencvenhét évesen modellszerződést kötött vele az IMG modellügynökség.
- Ő volt az első „földi halandó” (már amennyire ez ráfogható volt, ugye), akinek – bár nem divattervező – a New York-i Metropolitan Múzeum és a The Costume Institute önálló kiállítást szentelt (2005-ben).
- 2018-ban a Mattel Barbie babát adott ki a tiszteletére.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
- Százegy évesen még szőnyegkollekciót dobott piacra.
- Tervezett kollekciót a H&M-nek is.
- 2015-ben dokumentumfilmet forgatott róla Albert Maysles rendező, amelyet a New York-i filmfesztiválon mutattak be.
És hogy mindez miért fontos nekünk?
Iris Apfel létezése – különösen az utóbbi néhány évtizedben – szembement mindennel, amit a társadalom a nőktől, s elsősorban a bizonyos kort már elérő nőktől elvár.
Úgy öltözött, ahogy jólesett neki, nem törődve azzal, „mit illik”, ahogyan azzal sem, hogy a férfiak szemében tetszetős-e az öltözéke. Kizárólag az érdekelte, ami őt örömmel, vidámsággal töltötte el – és ha csak ezt az egyet tanultuk volna meg tőle, ha csak e tekintetben járt volna előttünk felszabadító példával, már az is felbecsülhetetlen értékűvé emelte volna a pályáját.
Iris Apfel azonban számos más dologra tanított bennünket. Megmutatta, hogy az igazi stílus tényleg nem pénz kérdése: piacokról ószeresektől összevadászott bizsukban lett világhírű. Megmutatta azt is, hogy a kor leginkább csak azokat érdekli, akik képtelenek a társadalmi béklyók fogságából szabadulni – annak viszont, aki magasról tesz a szabályokra, csak plusz szórakozást kínál, ha másokat is felszabadíthat a saját szabadságával. Mintegy húsz éve például majdnem teljesen elveszítette a hallását – megcsinálta hát minden idők egyik legmenőbb hallókészülék-együttműködését egy amerikai céggel. Ki gondolná, hogy egy, a társadalom szemében ennyire „nem szexi” dolgot is lehet derűvel, elegánsan fogadni.
Iris Apfel tudatosan gyermektelen volt, ami még manapság is formabontónak és a társadalmi normákkal ellentétes döntésnek számít. Az azonban elég nyilvánvalónak tetszik – és emiatt is rendkívül fontos „jelenség” volt ő –, hogy Iris Apfel kimaxolta az életet. Férjével annak 2015-ös haláláig boldog házasságban éltek, és színesebbé tették sok-sok ember életét is.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Iris Apfel abban is elévülhetetlen érdemeket szerzett, ahogyan a nők a világból általuk elfoglalt térre mernek gondolni. A jó ég tudja, mióta kondicionálnak bennünket arra, hogy legyünk szolidak, diszkrétek, ne akarjunk hangosabbak, harsányabbak, feltűnőbbek lenni annál, ami „illendő”.
Iris Apfel viszont köszönte szépen, és a legnagyobb fodrokat, leghatalmasabb gyöngyöket, leglendületesebb mintákat öltötte magára – ezzel demonstrálva, hogy a világból mindenkinek jár annyi, amekkora helyen jól érzi magát.
Ha a holtakat szó szerint nem támasztják is fel sajnos a színek, mostantól odafent is kicsit ragyogóbb lesz minden – mi pedig, remélem, nem feledjük a tudást, amit tőle kaptunk, és néha merünk nem biztonsági játékként gondolni az öltözékünkre.
Kiemelt kép: Getty Images / Noam Galai / Stringer
