Álmodozó kislányból londoni divatiskola hallgatója - Ismerjétek meg a magyar lányt, aki már Rihannának is prezentált!
Istvánffy Emma huszonkét éves, divattervezőnek tanul Londonban. Kilencéves kora óta tudja, hogy ezzel akar foglalkozni, tizenegy volt, amikor saját divatblogot indított. Kitartó és céltudatos ténykedése során volt gyakornok a NUBUnál, Tomcsanyinál, Molly Goddardnál, de Londonban még Rihanna márkájának, a Fentynek is tervezhetett. Tavaly a barátjával létrehoztak egy fiatal divattervezőket bemutató platformot Magyarországon. Bárdos Kata Kincső riportja a divatszakmába való bekerülésről, a London-Budapest tengelyről, globalizációról és lokalitásról.
–
Anglia teljes lezárás alatt, Emma itthon
A szakmai gyakorlati évét kellene töltenie a londoni Westminster egyetemen, illetve, Párizsban, New Yorkban vagy Milánóban tervezhetne éppen egy divatmárka stúdiójában. A helyzet nem egyszerű, Emma mégsem tűnik reményvesztettnek.
Hogyan lesz egy álmodozó kislányból blogger, aztán pedig divattervező?
Emma kilencévesen eldöntötte, hogy divattervező lesz. Tizenegy volt, még alig kezdett el ismerkedni a számítógéppel, amikor tájékozott és nyitott szülei felfigyeltek a blogolás jelentőségére. Akkoriban jelent meg Tavi Gevinson, egy amerikai kislány, aki tizenkét évesen blogot vezetett, majd pár éven belül divatbemutatókon találta magát nagy tervezők ruháiban. Emma szülei úgy gondolták, menő ez a kislány, Emma is feltölthetné az internetre, amiket rajzol és csinál!
„Sok szülő inkább azt mondja, hogy jaj kislányom, ne tölts fel semmit az internetre!” – nevet Emma.
Az akkor még fiatal kislány végül összeszedte a bátorságát, és megcsinálta a blogot. Eleinte persze nem sok olvasója volt, de édesanyja kitartóan kommentelt neki különböző álnevekről. A kezdetektől támogatták őt. 2012-ben aztán Emma is elkezdett több blogot követni, magyarokat és külföldieket egyaránt, és látta, hogy a bloggerek feltöltik az outfit-fotóikat. Emma is elkezdte, megalkotta a Napi Ruha-projektjét: 365 napon keresztül minden nap töltött fel egy outfit-bejegyzést. Ekkor kezdték el többen követni, hiszen állandó tartalommal jelentkezett.
Támogató közeg
Persze sokszor érezte, hogy kicsit nagy fába vágta a fejszéjét: amikor tizennégy–tizenöt évesen meghívták a divathetekre, jóval idősebb bloggerek ültek mellette. „A blogolás aranykora volt ez, akkoriban mindenki bloggereket hívott meg az eseményeire, úgy, ahogy ma influenszereket.
Voltak, akik úgy álltak hozzám, hogy »azta, itt ez a kislány, és milyen jó dolgokat csinál«, sokaktól viszont lenézést kaptam a korom miatt.”
A családjában senki nem foglalkozott eddig művészettel.
„Az biztos, hogy a nagymamám nagyon szeret öltözködni és csinos lenni, ő egy tudatosan öltözködő nő. Apukám pedig zenét ír és fotóz, a reklámszakmában dolgozott kreatív igazgatóként. A kreativitás mindenképpen ott van a családomban. Alapvetően sok kislány akar kilencévesen divattervező lenni (Én is! – a szerző), csak én leragadtam ott. Valószínűleg azért, mert a szüleim komolyan támogattak.”
Lépésről lépésre
Emma középiskola után Londonba ment tanulni és megvalósítani az álmait, más dolgok lettek fontosak számára. Elindított egy YouTube-csatornát, mert úgy érezte, a magyar fiataloknak nincsen elég információjuk a külföldi továbbtanulásról. Kitartóan, céltudatosan nézett utána külföldi egyetemeknek, képzéseknek, lakhatásnak, és ezt szerette volna átadni.
Blog, vlog, Instagram jelenlét, influenszermunkák… Emma úgy gondolja, mindez nem vezet egyenesen a divattervezéshez.
„Sokak szemében a blogolás és a divattervezés hasonló, de valójában a dizájnerek világában kicsit le van nézve. Nem szerettem volna, hogy engem influenszerként vagy bloggerként megbélyegezzenek a szakmában.
Amikor kimentem Londonba, akkor az egyetemen senkinek nem mondtam el, hogy ezzel foglalkoztam. Nem akartam én lenni »a blogger”«. Amikor kiderült bizonyos körökben, akkor azért tetszett az embereknek, és menőnek tartották. Én viszont a dizájnermunkáim miatt szeretnék ismert lenni.”
Ma az Instagramon már a szakmai tartalmaival van jelen. Meséli, hogy az elmúlt években emiatt nagyon megváltozott a követői összetétele. Voltak, akik a klasszikus influenszertartalmak – ajánlók, reklámok, szépségtippek – miatt követték, közülük sokan nem követik már. Az új követői viszont a szakmai körökből kerülnek ki, és szerinte ez a jó irány.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
London
Emma most harmadéves a University of Westminster fashion design-szakán. Tavaly tavasszal az egyik legfontosabb projekt közepette kellett hazautaznia.
„Körülbelül 24 óra leforgása alatt jutottam el onnantól, hogy hú, aggasztó ez a koronavírus, odáig, hogy haza kell utaznom. Ijesztő volt.”
Divattervező szakon a tandíj jelentős részét azért fizetik a diákok, mert az egyetemen rendelkezésükre állnak a gépek, a technológia, az eszközök – és persze az oktatók. Tavasszal viszont Emma és a szaktársai szinte teljesen magukra voltak hagyva. Heti e-mailezésen és néhány Zoom-híváson kívül nem sok visszajelzést és segítséget kaptak. A divattervezés, a varrás jó példa arra, hogy nem lehet akármit online oktatni. Emmát természetesen ez sem tartotta vissza: bár az egyetemen nem volt elvárás, ő mégis megvarrta az egyik ruhatervét nyáron. „Nekem végül jót tett, hogy nem láttam, a többiek mit csinálnak. A saját fejem után mehettem, ki tudtam bontakozni.”
Olyannyira jól sikerült a tavaszi projekt, hogy még a magyar Glamourba is bekerült a pufidzseki. A varrása után megmaradt anyagdarabokból pedig maszkokat varrt Emma, hogy igazi „zero waste” legyen.
„Az egész egyetemi közeg nagyon kompetitív. Ki hány pontot kapott, hova vették fel gyakorlatra, stb… Szerintem ez az egész kreatív iparra jellemző. A diplomakollekciónak például majd hat outfitből kell állnia, és ha nincsen Covid, akkor kiválasztanak kábé tizenöt diákot, akinek a kollekcióját a londoni divathéten bemutatják. Ez hatalmas lehetőség. Ettől függetlenül meglepően jól lehet barátkozni, de azért nagyon megvan ez a fajta versengés.”
Lehetőségek
Emma azért döntött a külföldön tanulás mellett, mert úgy érezte, több lehetőség vár rá a divat egyik fővárosában, Londonban. Fontos szempont volt számára, hogy az oktatók milyen divatházaknál szereztek tapasztalatot, vagy éppen a végzett hallgatók hol kaptak állást. Emma elmondta, a divatcégek tudják, miben jók a Westminsteren végzettek, és ez nagy előny.
Filmbe illő jelenet, hogy a magyar lány elmegy Angliába, és egy szupersztárnak dolgozhat. Márpedig Istvánffy Emmával ez megtörtént: Rihanna márkájának, a Fentynek tervezhetett.
Az egyetem a creative cutting, azaz kreatív szabás-projektjüket szervezte meg a márkával együttműködésben. Mindenki kapott egy fehér vagy klasszikus farmerdzsekit, a feladat pedig az volt, hogy tervezzenek a Fentynek, de mindenki vigye bele a saját stílusát.
„Eszméletlen volt, amikor megtudtuk, hogy Rihannának dolgozhatunk. Megkaptuk a dzsekiket, láttuk, hogy 800 dollár az eredeti áruk. A feladat az volt, hogy vágjuk szét, és csináljunk valami újat belőlük… Mondanom sem kell, hogy első héten senki nem mert belevágni!”
A magyar háttér és a családja mindig sok inspirációt szolgáltat alkotáskor, így a Fenty-projekt során például a nagyszülei fiatalkori fotóit nézegette. Egy erős, dolgozó nőnek tervezett egy kabát-szoknya és kalap-szettet, ami nőies és sikkes. Fontos, hogy többféleképpen lehet hordani: a kalapot gyöngyökkel rá lehet gombolni a dzsekire, így kevesebbet mutat a viselőjéből.
„A virágmintás printhez az inspirációt a dédim egyik régi szövetpapucsa adta” – árulta el Emma. „November 4-én, a születésnapomon volt a bemutató, teljes eksztázisban voltam. Ott volt Rihanna is, a klasszikus bemutató után egyenként prezentáltuk neki, amit terveztünk. Egy percünk volt rá, szerintem életem legstresszesebb pillanata volt. Elmondtam, bólogatott, mondta, hogy »cool«…”
Reflektálás
Nemcsak a pozitív, de a negatív magyar dolgokból is merít inspirációt a 22 éves tervező. A politika visszatérő téma a kollekcióiban, és Emma úgy látja, ezek mindig nagy sikert aratnak.
„Amikor tervezek, annak mindig van mondanivalója, szeretek vizuálisan kommunikálni, a politikai kérdések pedig sok érzelmet váltanak ki belőlem. Lehet, hogy a diplomakollekcióm is erről fog szólni”
– árulta el.
Ezt a póló és köpenyszettet például a borzasztó magyar egészségügyi helyzet, pontosabban a kórházi ellátás és ételek ihlették: kórházi ételek képe van a ruhadarabokra nyomva. A kiegészítő egy stoplis cipő, narancssárga csíkokkal, hiszen a focira mindig van pénz…
Egy magyarországi projekt
Emma tehát március óta itthon van, ami nagy változás az elmúlt évek londoni pörgéséhez képest. Azért nem unatkozik most sem, hiszen jelenleg Molnár Nininél dolgozik asszisztens dizájnerként, így a táskatervezésbe is belekóstolhat. Bőrrel dolgozni nagy kihívás, más, mint a textíliák, de Emma elmondása szerint ugyanúgy élvezi ezt is. „Mindig is kacsingattam a kiegészítő tervezés felé. Eddig minden kollekciómhoz terveztem valamit, kalapot, cipőt stb. Ez biztosan a bloggermúltamból maradt meg: szeretek egész »lookokban« gondolkodni, nemcsak egy ruhadarabban, hanem érdekel a styling.”
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Az elmúlt közel egy év Magyarországon egy gyümölcsöző, új projektet hozott Emma életébe: a barátjával, Szarvas Valentinnal (aki szintén tervező) létrehozták a Terike from Budapest-projektet magukhoz hasonló fiatal, pályakezdő tervezőknek. A weboldal célja, hogy bemutatkozási felületet biztosítson induló magyar divattervezőknek, akár külföldön tevékenykednek, akár itthon. A platform hiánypótló, Emma szerint ugyanis az egyetemek nem fordítanak elég figyelmet és energiát arra, hogy a tanulók munkáit bemutassák, például a közösségi médiában.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
„Sokszor azt látjuk, hogy nem merik megmutatni a tervezők a munkáikat, ezért szükségük van jó visszajelzésre” – magyarázza Emma. Úgy emlékszik vissza, hogy a kezdetektől nagyon izgalmas volt ez a projekt: egy hónapig nem volt publikus, hogy kik az oldal készítői, és ez vicces helyzeteket szült. „Valentin MOMÉ-s csoporttársai találgatták, hogy ki lehet az, mondták, hogy biztos a Tomcsányi Dóri!”
Ahogy lelkesen mesél a projektről, azért óhatatlanul is eszembe jut, mennyire hordhatóak ezek a kreációk, amiket a Terike bemutat. Aztán elmagyarázta:
„Ezek a dizájner-portfóliók és az egyetemi munkák inkább arról szólnak, hogy az ember kiélje a kreativitását, és valami olyat alkosson, ami izgalmas, új, kihívás. Az egyetemen nem azt ösztönzik, hogy te valami nagyon hordhatót csinálj, hanem a koncepciódat mutasd meg elsősorban.
Szerintem sok olyan kreatív darab van a Terikén, ami hordható is.”
Emma tehát itthon sem tétlenkedik, a Terikéhez már online magazint is készítettek, és folyamatosan keresik fel az új dizájnereket. Editorial-fotózásokat is szerveznek, és szeretnének minél többet, mert ezek az együttműködések további lehetőséget jelentenek a szűk hazai piacon induló fiataloknak.
Emma from Budapest
Valentin, Emma barátja most építi a saját márkáját, Emma viszont még keresi az útját ezzel kapcsolatban.
„Szeretném kipróbálni, hogy milyen különböző helyeken dolgozni: Párizsban, Milánóban, New Yorkban... Londonban a Molly Goddardnál dolgoztam két hónapot, és nagyon szerettem angolokkal dolgozni, az ő munkamoráljuk igazán szimpatikus volt. Elképzelhető, hogy egyszer saját márkát is létrehoznék, de először tanulni, tapasztalni szeretnék a nagy divatházaknál. Látni, hogy mások hogyan csinálják: a gyártmányrajzokat, a költségvetést, a márkaépítést, technikai dolgokat…”
A jövőről persze most csak teoretikusan tudunk beszélgetni: mindannyian bizonytalanságban élünk, a divatszakma pedig sosem számított stabil karriernek.
A helyzetet nehezíti Emma londoni tanulmányaiban a Brexit. Mivel már évek óta kint él, még öt évre kapott engedélyt arra, hogy az Egyesült Királyságban dolgozhasson, de álmai városától most kicsit elvették a kedvét.
„Ez egy teljes káosz. Szerintem a Brexit nem fog jót tenni Angliának, és a divatcégeknek főleg nem. Az én szakmámban minden a nemzetköziségre épül. Eddig biztos voltam benne, hogy az egyetem után is ott szeretnék maradni, és az életemet is ott képzeltem el, mert nagyon szeretem Londont mint várost, és az embereket is. Most inkább tanulok még egy nyelvet, és más lehetőségek után is nézek.”
Nem csak Londonnal kapcsolatban változott meg Emma véleménye az elmúlt időszakban
„A Covid megerősítette bennem a család fontosságát. Szeretek Magyarországon élni, de nem biztos, hogy itt tudnám megvalósítani az álmaimat. Jelenleg úgy érzem, hogy szívesebben élnék külföldön, mert munka szempontjából jobb lehetőségek várnak, de mindenképpen sokszor hazajárnék. Ha ajánlanának egy hosszú távú szerződést New Yorkban, akkor nem biztos, hogy bevállalnám, mert nagyon messze van. Tizennyolc–húsz évesen még úgy láttam, hogy megyek majd ide-oda, és senkitől nem függök, mára ez megváltozott.”
A beszélgetésünk végére megerősödik bennem az a kép Emmáról, hogy egy tudatos, önálló, kreatív és sokoldalú személyiség. Aki fiatal korától ilyen szilárd elképzelések mentén dolgozik, annak egy világjárvány nem húzhatja keresztül az életét, a terveit! Egy biztos, Emma befejezi az egyetemet, folytatja a Terike-projektet, és reméljük, még itthon is találkozunk a munkáival. „Nem szeretek félbehagyni semmit, nem adok fel könnyen dolgokat. Hogy mit hoz a jövő, meglátjuk.”
Bárdos Kata Kincső
