Mindössze kilenchetes volt a Titanic legfiatalabb túlélője – Millvina Dean története

–

Dean szülei 1912-ben úgy döntöttek, megvalósítják az amerikai álmot, és Angliából a Kansas állambeli Wicthitába költöznek, ahol több rokonuk és barátjuk élt. A tervük az volt, hogy egy dohányboltot nyitnak majd az új lakóhelyükön.

A család eredetileg nem a Titanicra, hanem egy másik hajóra vett jegyet, de egy sztrájk miatt végül az elsüllyeszthetetlennek vélt óceánjáró harmadosztályára kerültek. Amikor a mindenki által csodált luxushajó elindult Southamptonból a végzetes útjára, Dean kilenchetes, bátyja, Bertram Vere kétéves volt.

Négy nappal később, 1912. április 14-én nem sokkal éjfél előtt Deanék egy csattanást hallottak a kabinjukban. „Apám felment a fedélzetre, hogy megnézze, mi történt. Miután visszatért a kabinba, a következőt mondta anyámnak: »Úgy tűnik, a hajó jéghegynek ütközött, hozd a gyerekeket!« Anya villámgyorsan kikapott minket az ágyból, ránkterített egy meleg takarót, és egy matróz segítségével sikerült feljutnunk a fedélzetre” – szerepel Dean visszaemlékezéseiben.

Az apa lélekjelenléte

Az utasok egy része – a kislány édesapjával ellentétben – nem is sejtette, hogy mekkora a baj. „Azt gondolták sokan, hogy a hajó elsüllyeszthetetlen, és a kabinjukban maradtak, ő viszont azt szerette volna, hogy mi mindenképpen menjünk a fedélzetre” – mondta Dean egy interjúban.

Dean, az édesanyja és a bátyja a 13-as (más források szerint a 10-es) számú mentőcsónakba kerültek. „Bebugyoláltak egy zsákba, és betettek a csónakba. Az édesapám elbúcsúzott az édesanyámtól, és a következőt mondta neki: »Hamarosan újra találkozunk, nem leszünk sokáig egymás nélkül«.”      

A katasztrófa helyszínére a Carpathia nevű óceánjáró sietett, hogy segítsen a hajótörötteken. A gőzösön a magyar Lengyel Árpádot (róla ITT írtam) bízták meg a megmentettek ellátásának irányításával, a fiatal hajóorvos mindegyik túlélővel találkozott, így Deanékkel is, ugyanis neki kellett eldöntenie, hogy kinek milyen kezelésre van szüksége. 

 

Az orvosi csapatnak és a legénységnek nemcsak a legkülönfélébb sérüléseket – például töréseket, zúzódásokat – kellett ellátnia és gondoskodnia arról, hogy az erősen kihűlt túlélők át tudjanak melegedni, hanem sok esetben „lelki elsősegélyt” is kellett nyújtania, hiszen rengetegen érdeklődtek kétségbeesve a katasztrófa során eltűnt szeretteik után.

Dean édesapját viszont hiába kereste a túlélők között a Carpathia személyzete: a férfi egyike volt a több mint 1500 utasnak, akiket a Titanic magával rántott a hullámsírba.

A túlélők kedvence

Miután a Carpathia kikötött New Yorkban, Dean édesanyja úgy döntött, hogy mivel egyedül maradt a két kisgyerekével, nem kezd új életet az Egyesült Államokban, hanem visszatér Angliába. A túlélők egy részét egy Adriatic nevű hajó vitte vissza Európába, amelynek utasai körülrajongták a kis Millvinát, a Titanic legfiatalabb túlélőjét: sorban álltak, hogy megfoghassák és fényképet készíthessenek vele.

Egy korabeli lap beszámolója szerint „a nők között olyan nagy volt a versengés, hogy ki ápolhassa ezt a szeretetre méltó csöppséget, hogy az egyik tiszt úgy rendelkezett, csak az első- és a másodosztály utasai vehetik kézbe a kislányt, és mindenkinél csak tíz percig maradhat.”

A Titanic katasztrófája után a túlélők jelentős része szorult helyzetbe került, mivel a hajóval együtt szinte a teljes vagyonuk az óceán mélyére süllyedt, és sok család férj és apa nélkül maradt. Deanék is anyagi nehézségekkel küszködtek, a lányt és a testvérét édesanyjuk csak támogatók segítségével tudta felnevelni. (Az óceánjárót gyártó White Star Line hajótársaság csak néhány évvel a katasztrófa után fizetett kártérítést, mivel egy ideig el sem ismerte a felelősségét a történtekért.)

Deannek hosszú ideig nem mondták el, hogy vesztette el az édesapját: „Nyolcéves koromig semmit sem tudtam a történtekről. Akkor hallottam először a Titanicról és arról, hogy apám is odaveszett, amikor anyám újra férjhez ment” – emlékezett vissza.

Idős korára lett világhírű

Dean felnőtt korában térképészként dolgozott, a második világháború alatt a brit kormánynak szolgált, később pedig egy műszaki gyár beszerzőjeként tevékenykedett, de egy időben titkárnő és eladó is volt. A Titanickal kapcsolatos események iránt csak a hetvenes éveiben kezdett komolyabban érdeklődni. Amikor nyilvánosságra került, hogy ő volt a szerencsétlenség legfiatalabb túlélője, egy csapásra híressé vált: számos konferencián, rádió- és tévéműsorban, dokumentumfilmben szerepelt. Főleg a hajóroncs 1985-ben történt megtalálása után került reflektorfénybe, és a 11 Oscar-díjat nyert Titanic című szuperprodukció diadalmenetekor is sokan voltak kíváncsiak a történetére.

Az idős nő – aki soha nem ment férjhez és gyereke sem született – nagyon örült, hogy ekkora érdeklődés mutatkozik iránta. „A Titanic roncsainak 1985-ös megtalálásáig senkit sem érdekeltem. Ki számít arra, hogy ennyi idősen híres lesz?”

– mondta egyszer.

Dean nemcsak arról mesélt az interjúiban és az előadásaiban, mi történt a családjával a tragikus éjszakán, hanem akkor is szót emelt, amikor véleménye szerint meggyalázták a túlélők emlékét. Például amiatt is kifejezte felháborodását, hogy a Titanic egyes maradványait a feketepiacon árulják.

„Apám még mindig odalenn nyugszik. Borzalmas dolog tárgyakat eltulajdonítani, különösen egy olyan hajóról, amelyen olyan sokan életüket vesztették. Nem hiszem, hogy átgondolták volna, csak a pénzen járt az eszük”

– nyilatkozta, amikor 2006-ban kiderült, hogy a hajó egyik ablakát megvételre kínálták mintegy 7,8 millió forintnak megfelelő összegért. 

 

A Titanic sztárjai segítettek neki

Dean egy idő után folyamatosan romló egészsége miatt egyre kevesebb meghívásnak tudott eleget tenni. Kilencvennégy évesen egy idősotthonba került, mert eltörte a medencecsontját, és az állapota miatt állandó támogatásra szorult. Hogy fizetni tudja az ellátását, el kellett árvereznie néhány holmiját. Az aukció során egy olyan bőröndöt is áruba bocsátott, amelyben olyan ruhadarabok voltak, amelyeket a katasztrófa után adományoztak a családjának New Yorkban. Az árverés végül 50 ezer dolláros bevételt hozott.

Miután az idős nő minden emléktárgyát elárverezte és elfogyott a pénze, a Titanic két főszereplője, Kate Winslet és Leonardo DiCaprio, valamint a rendező, James Cameron is hozzájárultak az ápolási költségekhez, összesen 30 ezer dollárral – ez az akkori árfolyammal számítva 6,1 millió forintot jelentett. „Reméljük, hogy Milvina nyugodtan tud pihenni, mert tudja, hogy biztos a jövője” – fogalmaztak a színészek. Nemcsak a két világsztár, hanem még sokan mások is segítették Deant – létrejött egy alapítvány is, amelynek a célja az volt, hogy a Titanic utolsó túlélője minél tovább »a fedélzeten maradhasson«.”

A szívmelengető összefogás után viszont csak néhány hétig maradt életben: tüdőgyulladással kórházba került, és 2009. május 31-én elhunyt – napra pontosan 98 évvel a Titanic első vízre bocsátása után.

Források: filmtett.ro, index.hu, dailyecho.co.uk, encyclopedia-titanica.org, 
The Guardian, businessinsider.com, index.hu, legacy.com, youtube.com, wmn.hu/kult

 Kiemelt kép forrása: Getty Images/Chris Ison - PA Images/PA Images 

Nádudvari Péter