–

Először a zöldséget és a gyümölcsöt veszem meg. Az érett avokádó most akciós, megnyomkodok párat, kiválasztom a legszimpatikusabbat, megemelem a papírdobozt, kinyílik az alja, szétgurulnak. Összeszedem őket, beteszem a kosárba. Veszek még néhány paradicsomot, lila hagymát, vöröshagymát, három paprikát, mert töltött paprikát akarok főzni, a legvégén elveszek két citromot a ládából. Úgy emlékszem, hogy otthon elfogyott, és mostanában délelőttönként teát iszom citrommal és mézzel.

A főutak már tiszták, de azért óvatosan vezetek, nehogy egy jégbordán megcsússzon a kerék. Pár éve egy ismerős mesélt az autóbalesetéről, ezt a szót használta, jégborda, azóta is gyakran eszembe jut, elképzelem, milyen lehet. A bolt mellett a temetőnél egy összetört autót látok, biztosan megcsúszott egy jégbordán, és frontálisan összeütközött a szembe jövővel. Vagy az árokba repült. Vajon meghalt a sofőr?

Nemrég a laptopon lecseréltem a háttérképet. A családi nyaralás helyett Thelma és Louise néz rám, egy lenyitható tetejű kocsiban ülnek. Louise cowboykalapban, fehér atlétában, Thelma napszemüvegben, fekete, metálos pólóban. Kamaszkoromban láttam a filmet, egy barátnőmmel néztük meg a Puskin moziban. Amikor a végén kijöttünk, nem tudtunk megszólalni.

Vezetés közben néha elképzelem, ahogy egy szakadékba hajtok, az autó repül és én is repülök.

Az utca kihalt, amikor bekanyarodom. Kinyitom a kertkaput, betolatok. Elsőre sikerül, de csak azért, mert ismerem a járást, kitapasztaltam, milyen szögből kell ráfordulni. A kertben még nem olvadt el a hó. Amikor kiszállok a kocsiból, észreveszem, hogy megint majdnem nekitolattam a bokornak. Egyszer már összetörtem így a hátsó lámpát. Azóta óvatosabb vagyok. Visszaülök, kiigazítom, nehogy a férjem észrevegye, így viszont olyan közel állok a kapuhoz, hogy nem lehet kinyitni. Nem érdekel, úgy hagyom.

Amikor a Harry Potter, a Trónok harca és az Éhezők viadala bekerül a turmixgépbe – Íme, a Fourth Wing

Kult – 2023. december 25. – SzAE

Miután beviszem, amit vásároltam, nem pakolok ki rögtön, leülök és megnézem a fülbevalókat, amiket rendeltem. Egyesével felpróbálom mindegyiket, a tükörben nézegetem magamat. Legalább egy órát szöszmötölök, mire belefogok a főzésbe, a francia salátához a mirelit zöldség kellőképpen felolvadt, gyorsan megpárolom, és elkészítem a majonézes alapot, laktózmentes tejföllel, tárkonyos mustárral, hozzáteszek sót, borsot, cukrot, pár csepp citromot. A csirkemellet kockára vágom, amíg sül, rendet rakok a konyhapulton. Néhány dolgot a konyhaasztalon hagyok, a spájzba teszem a hagymákat és a paradicsomszószt, aztán kinyitom a hűtőt, hogy a darált húst, a joghurtot és a citromot betegyem, de észreveszem a polcon egy sárga hálóban a három citromot. Egy mozdulattal kiveszem mindhármat, az avokádó mellé rakom. A frisset a hűtőbe teszem.

Evés után a kanapén ülünk a férjemmel. Fura hónap ez a december, mondom, miért, kérdezi, hiszen minden szuper. Hat éve reggel még gyereket vártam, este már nem, válaszolom. Ő megszorítja a kezem, csókot nyom a homlokomra, és kimegy a nappaliból.

Nem emlékszem a rá következő évre. Nem tudom, mit csináltam. Pillanatok maradtak meg: rémálmok, hogy betörtek hozzánk, ellopták a bútorokat, feldúlták a házat; az érzés, hogy megfosztottak valamitől, elvették tőlem; ahogyan éjszaka a hasamon fekszem és fáj a mellem, mert beindult a tejelválasztás, de hiába ébredek kétóránként, nincs kit megszoptatnom.

Emlékszem a lesajnáló tekintetekre, a mozdulatra, ahogy a szekrényből kiveszem a szépen összehajtogatott kismamaruhákat, és visszaviszem a barátnőmnek, aki a pár hónapos kisfiával van otthon. A terhességről szóló könyveket a szekrény mélyére süllyesztem, minden évben a legváratlanabb pillanatokban találom meg, ahogyan a kiskönyvemet, az ultrahangfelvételeket és a kórházi zárójelentést is.

És ahogyan ott ülök egyedül a kanapén, eszembe jut, hogy soha nem néztem még utána, milyen egy 14 hetes magzat.

Beírom a telefon keresőjébe: 14 hetes magzat. Rákattintok az első képre, háromdés emberke. Megnyitom a cikket. A 14. hétre a magzat eléri a 10,5 centit, súlya pedig a 45 grammot. Már magzatnak hívjuk, nem embriónak. A felső végtagok hosszának testhez való aránya majdnem eléri a végső értéket. Még mindig nem érezhető, de sokat mozog, forgolódik. Ekkorra a belső szervei teljesen kifejlődnek, már csak növekedniük kell. A pajzsmirigye hormonokat termel. Az agya működik. Érez fájdalmat. A 14 hetes magzat akkora mint egy citrom.

Leteszem a telefont. A konyhába megyek, benyúlok a hűtőbe, kiveszem a citromot. Egy ideig a tenyeremben forgatom, aztán a konyhapultra rakom, nem akarom visszatenni a hidegbe, nem akarom, hogy fázzon.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Maria Korneeva

WMN szerkesztőség