Ezért nem olvassuk el azokat a könyveket, amiket megvettünk

–

Tsundoku, avagy az el nem olvasott könyvek felhalmozásának művészete

Könyveket venni és aztán nem elolvasni őket, olyan szokás, amelyre a japán nyelvnek saját kifejezése van. Ez a tsundoku, amely a „tsumu”, azaz felhalmozás, valamint a „doku”, vagyis olvasnivaló szavak összefonódásából keletkezett valamikor az 1800-as évek végén. A jelenség tehát nem új keletű. De vajon mi áll a hátterében? 

Nassim Nicholas Taleb író és statisztikus szerint az állandó könyvvásárlás és -felhalmozás mögött a világ megismerése iránti csillapíthatatlan vágy áll. Annak szándéka, hogy többet tudjunk meg, többet olvassunk és napról napra műveltebbé váljunk. Taleb az el nem olvasott könyvek gyűjteményének elnevezésére még új fogalmat is alkotott: ez volt az antikönyvtár, melyről úgy vélte, a felhalmozó intelligenciájának egyik biztos jele. (Szóval, ha van otthon néhány tucat sosem olvasott könyved, csak nyugalom!)

Maria Popova esszéíró az antikönyvtár fogalmának értelmezése során még ennél is továbbmegy. Szerinte

az el nem olvasott könyvek emlékeztetnek minket arra, hogy mennyi minden van a világban, amit még nem tudunk. Vagyis a könyvfelhalmozás egyfajta mentális önvédelem, egyben önismereti utazás: nyitottságra, kíváncsiságra és önmérsékletre int minket mindennap.

Jessica Stilmann író ugyanezt a nemtudás által indukált fejlődni vágyást intellektuális alázatnak nevezi, mely folyamatos tanulásra és döntéshozási mechanizmusaink javítására ösztönöz minket. Szerinte a Dunning-Kruger-effektus – vagyis hogy a legkevésbé kompetensek bíznak a legjobban a képességeikben, míg a legintelligensebb emberek folyton tele vannak kétségekkel – éppen azért működik, mert azok, akik nem hiszik, hogy mindent tudnak, könnyebben, többet és hatékonyabban tanulnak.

Christina Burmeister pszichológus megközelítése ezekkel szemben ennél lényegesen prózaibb: szerinte a könyvvadászat hátterében a legjobb esetben is a gyűjtögetés vágya áll. A lehetséges okok közé sorolja továbbá a sznobizmust. Mint mondja, az emberek egy része csak azért szerzi be a mindenkori bestsellereket, mert azok birtoklása egyfajta bizonyítékot jelent mások szemében a műveltségre. 

Most mit mondjak?! Mint egy több száz kötetes házi könyvtár boldog tulajdonosa – persze mindet olvastam, naná! – én inkább Stilmannal értek egyet.

A könyvek felhalmozásának előnyei

Bár az el nem olvasott könyvek általában negatív érzéseket-értékeket indukálnak bennünk, egy kisebb-nagyobb antikönyvtár megléte számos előnnyel is bírhat. Tudtad például, hogy azok a gyerekek, akiknek otthonában legalább 80–350 könyv található, felnőttként várhatóan nagyobb műveltségre, jobb számolási és infokommunikációs-technológiai készségekre tesznek szert? Valószínűleg azért, mert a könyvek jelenléte és a szülők olvasási gyakorlata kialakítja azt a meggyőződést, hogy az olvasás és a tanulás a mindennapok rutinjának részévé kell hogy váljon.

A szépirodalom olvasása emellett csökkentheti a stresszt, az elszigetelődés érzését, bővíti a szókincset, erősíti a szociális készségeket és az empátiát, valamint fokozza kognitív készségeket.

A tényirodalmi művek fogyasztása pedig korrelál a sikerrel és a magas teljesítménnyel, valamint az összetett gondolkodás képességével. Olvasni tehát vitathatatlanul hasznos. De hogyan szakítsunk rá időt a mindennapokban? 

 

Könyvhegyek helyett

Ha te is azok közé tartozol, akiket frusztrál a még (!) el nem olvasott könyvek mennyisége, van néhány hasznos tippem arra, hogyan gyűrd magad alá a könyvhegyeket.

1. tipp: Keretezd át a dolgot a fejedben! Ahelyett, hogy a lustaságod tanúbizonyságát és saját jellemgyengeségedet látnád a kötetekben, tekints rájuk úgy, mint egy az év 365 napján, 0–24 órában elérhető privát könyvtárra! Kényszer helyett lehetőség, muszáj helyett lehet: már ennyi sokat segít abban, hogy szívesebben vedd kézbe a meglévő könyveidet.
   
   

2. tipp: Számold meg az el nem olvasott könyveket! Ha pontosan tudod, mivel állsz szemben, könnyebb lesz ledolgozni a lemaradást. A tényleges darabszám ismeretében ütemezhetsz heti vagy havi egy könyvet, és kiegyezhetsz magadban-magaddal valamiféle észszerű megoldásban. Például, hogy elajándékozod vagy eladod azokat a köteteket, amiket garantáltan soha nem fogsz elolvasni – így megszabadulsz egy nagy adag szorongástól is –, vagy azt is lehet, hogy mielőtt új könyvet veszel, először elolvasol egyet a már meglévőkből. Így „csak” kötetből lesz több, nyomasztásból nem.
   
   

3. tipp: Ha nem boldogít, engedd el! Te is azok közé tartozol, akik egy megkezdett könyvet akkor is megpróbálnak befejezni, ha valójában utálják az egészet, ezért legalább hat-nyolc félig olvasott borzalom hever szanaszét a lakásban? Engedd el magad – és a könyvet, ami nem tetszik! Hogyan csináld? Válassz egy kötetet, aztán olvass el belőle harminc oldalt! Ha ezek után úgy érzed, a sztori nem ránt be, a szereplők nem érdekesek, a cselekmény unalmas… nos, engedd el a történetet, és adj túl a köteten! Ne aggódj, a könyv nem sértődik meg, és a szerző is csak-csak túléli majd valahogy.
   
   

4. tipp: Az olvasási idő is legyen az időmenedzsment része! Ha szívesen olvasol, de sosincs rá időd, akkor csinálj magadnak! Hidd el, első kézből tudom, hogy ez a mondat mennyire bosszantó – ugyanakkor azt is, hogy igaz. Néhány éve jártam egy vállalkozói időmenedzsment-tréningen, melynek során arra kértek, fogalmazzam meg, mi hiányzik a mindennapjaimból igazán. Az olvasás! – vágtam rögtön, mire a tanácsadó ránézett a naptáramra, és csak annyit kérdezett: „de hát hol van az erre kijelölt idő?!” Én meg csak lestem, mint hal a szatyorban, és nem értetettem, mégis hogyan gondolja, hogy a sok minden fontos(!) dolog mellé ilyen hülyeségekre (lol!) is jut időm. Azóta felismertem, hogy az olvasás számomra énidő, s mint ilyen, megérdemli, hogy ugyanolyan kötelezőként legyen ott a beosztásomban, mint a gyerekek orvosi vizsgálatai vagy a meetingjeim.
   
   

5. tipp: Maradj realista! Fogadjunk, hogy pontosan tudod, mire gondolok… Teljesen felesleges eldönteni, hogy kétnaponta elolvasol egy könyvet, vagy négy regényt pakolsz egy hosszú hétvégére, hiszen olvasásélmény helyett (szinte) garantált a kudarc. Maradj a realitások talaján, és csak annyit vállalj magadra, amennyit tényleg képes vagy teljesíteni! Így frusztráció helyett megélheted, hogy képes vagy elérni a kitűzött célokat, és egyre inkább kompetensnek érzed majd magad. (Pro tipp: Alkalmazd ezt az élet minden más területén is. Tudod: reális célok, valós sikerek.)

Felhasznált irodalom: ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Claudia Rehm

Z. Kocsis Blanka