„Veszekszünk, aztán bekapcsoljuk a zenét és táncolunk” – egy szombathelyi török–magyar család története

–

Hétköznap délelőtt van. Szokatlan, hogy Lara Asya nyit ajtót: tanítási nap lenne, de ma „igazolt betegszabin” van. Szeret ajtót nyitni – nevet édesanyja –, Törökországban még a nagypapát is igyekszik megelőzni. Ott ugyanis az após a hivatalos ajtófelelős. Itthon ez nem okoz nagy fejtörést, kint viszont szinte megszokhatatlan a jövés-menés: sokszor még éjfél után is bármikor csöngethet valaki.

– A legfurább – meséli Marietta, miközben hellyel kínál a megterített asztalnál –, hogy kint szinte soha nem étkezünk úgy, hogy csak a szűk család van jelen. Gyakran átjönnek nemcsak a rokonok és a barátok, de a szomszédok is. Mindig hoznak valami kóstolót az aznapi főztjükből. A végén szinte minden étkezésből terülj-terülj asztalkám lesz.

„Törökország már az első alkalommal belopta magát a szívembe, annyira kedvesen fogadtak. Teljesen más a szemlélet, úgy tapasztaltam: sokkal nyitottabbak, közvetlenebbek, vidámabbak az emberek” – meséli Marietta.

Török módra teázunk

Az asztalon ott a családi örökségből származó, élénkpiros, virágmintás terítő, amit Marietta az anyósától kapott. A fekete tea apró, fül nélküli, tulipános török csészében érkezik. „Kint képesek egész nap ezt a teát inni” – nevet Marietta. Speciális, emeletes kannában főzik, így mindig friss és forró, ráadásul az erősségét is lehet szabályozni.

Előkerül egy piros üveg is: ámbraillatú folyadékkal, elsőre olyan, mint egy parfüm – csak sokkal töményebb. Ez a kolónia, amivel a vendéglátás kezdődik: a kézre spriccelik. Nyolcvan százalékos alkoholtartalommal, desztillált vízzel és illatkivonattal készül. Egyszerre kézfertőtlenítő és illatszer, a törökök pedig szinte minden aromatípusban tartanak belőle. További török jellegzetesség az asztalon a kerek, kék amulett, ami a szemmel verés ellen véd.

Nagy különbség még az itthoni és a kinti lakás között – meséli Marietta, hogy a törökök leginkább a földön ülve esznek. Van egy alacsony körasztal, de ha vége az étkezésnek, összecsukják és begurítják a sarokba. Törökországban szinte az egész lakást szőnyegek borítják.

„Ott nem lépünk be a lakásba, nemhogy cipőben, de még papucsban sem. Mindenhol szőnyeg van, a vécében (ami szintén más, mint az itteni) pedig külön vécépapucsot használunk, amit utána ott is kell hagyni. A nagyszülők egyébként a mi kedvünkért csináltattak hagyományos, európai vécét is” – magyarázza Lara Asya.

Aztán hozzáteszi, amikor a földön esznek, mindenkinek maga elé kell húzni a kis asztalról a terítőt, mert morzsázni szigorúan tilos – balszerencsét hoz.

Marietta mindig is vonzódott az idegen kultúrákhoz. „Volt egy családi jó barátunk, Hameed doktor, aki szudáni származású volt, nemrég hunyt el. Körmenden élt, és nagy tiszteletnek örvendett a megyében – nálunk szinte családtagnak számított, rengeteget segített. Általa jobban megismertem az iszlám vallást, egyáltalán nem féltem, mi vár rám muszlim feleségként.”

A férjét Muhammetnek hívják – nem Mohamednek, az az arab névváltozat. A család viszont csak Olcay-nak szólítja. Tizenöt éve turistaként érkezett Magyarországra, így ismerkedett meg első feleségével, akivel korábban Miskolcon éltek. Marietta és Muhammet 2013-ban találkoztak először az interneten. Egy éven keresztül chateltek, Skype-oltak: Marietta pedagógusként dolgozott Szombathelyen, Muhammet pedig informatikusként Miskolcon. „Életemben senkivel nem beszélgettem ennyit, mint vele. Megvolt köztünk az összhang, egy hullámhosszon voltunk, éreztem, hogy figyel rám, megért” – meséli Marietta.

Amikor végre személyesen is találkoztak, rögtön tudták, hogy együtt folytatják: „Az első találkozásnál mindent egy lapra tettünk fel: azonnal ideköltözött Szombathelyre. Sőt, előre lefoglaltam neki az albérletet. Nem volt könnyű az elején mindent összehangolni, végül sikerült, így indult a közös életünk.”

Hihetetlen élmény csak részt venni is egy török esküvőn, de Marietta nem vágyott ekkora felhajtásra, amikor összeházasodtak. Egy hagyományos török lakodalom ugyanis akár három napig is eltart, és általában egy nagy rendezvényközpontot bérelnek ki hozzá, ahová esetenként 700–800 vendég is hivatalos. Az első nap ott is legény- és leánybúcsúval kezdődik, de ez nem egyestés program. A leendő feleség hennázáson vesz részt, és ez a nap is önmagában felér egy lakodalommal.

Mindketten 33 évesen vágtak bele a házasságba, és egy éven belül megszületett kislányuk, Lara Asya. Azóta is Szombathelyen élnek: Muhammet informatikusként weboldalakat készít, vezetőként dolgozik, és online nyelvórákat tart, Marietta korábban tanítóként, jelenleg pedagógiai asszisztensként dolgozik egy óvodában. Évente egyszer biztosan hazalátogatnak Törökországba, jellemzően a nyári szünetben. 

A család Anatóliában, egy nagyvárosban, Kütahyában él, ahol több lakást tartanak fenn arra, hogy a külföldön élő és dolgozó családtagoknak is legyen hol megszállniuk.

A nagyszülőkkel Marietta németül beszél, apósa ért ezen a nyelven. Larával tanulják a török nyelvet, ahogy meséli, a bazárban például már nagyon jól boldogul: alkudozik, az árusok pedig felismerik, amikor évről évre visszatérnek. A kinti család egy része Németországban él, velük sem jelent gondot a beszélgetés. Muhammet testvére pár éve szintén Szombathelyen él, ide házasodott, magyar feleséget választott, és épp babát várnak.

„A törökök összetartanak”

Lara születése után fél évvel mentek ki először együtt Törökországba a családhoz – mesélte Marietta. Rengetegen látogatták meg őket, annyian jöttek hozzájuk, hogy egy gombostűt sem lehetett volna leejteni a házban. A vendégek leültek a szőnyegre, hozták az ajándékokat, és imádkoztak Lara Asya egészségéért, hogy minden rendben legyen. 

A rokonok gyakran aranyakat is aggatnak a kisbabára, miközben imádkoznak érte, hogy egészségesen és szerencsésen nőjön fel.

Marietta még elmeséli, nemcsak a rokonokra jellemző ez a figyelmesség. Amikor Lara Asya egészen pici volt, Törökországban is gyakran tologatta babakocsiban, kivitte a parkba játszani.

„Ismeretlen emberek is odajöttek hozzánk az utcán, kezembe nyomtak valami édességet, vagy valami apróságot. Volt, hogy pénzt adtak, és azt mondták, menjek be a boltba, vegyek valamit a kislányomnak. Ez nagyon érdekes élmény volt.”

Törökországban Marietta szerint a generációk sokkal jobban odafigyelnek egymásra, ugyanakkor tiszteletben tartják a magánéletet. Az emberek kevésbé irigyek egymásra, mint nálunk: „Emiatt mintha kevesebb lenne a versengés, és nem próbálják egymást úgy »lenyomni«. Bizonyos témákról diszkrétebben beszélnek – vannak dolgok, amiket egyszerűen nem illik kiteregetni. Az ilyen személyes, intimebb ügyekről inkább hallgatnak."  

A dolgozó nők munka után gyakran beülnek kávézni a kolléganőikkel, eljárnak közös programokra, koncertekre. Hogy ki kivel tölti a szabadidejét, az nagyon családfüggő: van, aki a férjével vagy a rokonaival megy, más inkább a barátnőivel találkozik. Azok a nők, akiknek nincsen munkahelye, viszont legfeljebb lagzikba járnak, vagy egymáshoz látogatóba – a közösségi élet náluk sem hiányzik.

„A török nők ugyanúgy politizálhatnak, egyetemre járhatnak, akár a férfiak. Amikor Törökországban vagyok, egyáltalán nem érzem, hogy nőként elnyomott lennék” – mondja Marietta. – „Sőt, sokkal kötetlenebbül élem a mindennapjaimat, mint itthon. Az első perctől kezdve mindenki hihetetlen szeretettel fordult felém, azonnal befogadtak. A mai napig figyelembe veszik a kívánságaimat, mindennel kedveskednek, igyekeznek a kedvemben járni.” 

A török nők azért ma is jóval nehezebben jutnak munkához, mint a férfiak

A statisztikai adatok szerint is javult a nők helyzete Törökországban, de azért még mindig nem rózsás a helyzet. A jogok és lehetőségek terén történt előrelépés ellenére az oktatásban, a munkaerőpiacon továbbra is döntően a hagyományos nemi szerepek érvényesülnek – írja a Turkiye Today. 

A nők jóval kisebb arányban vannak jelen a munkaerőpiacon. A legfrissebb adatok szerint 2025 tavaszán mindössze 35,8 százalékuk dolgozott valamilyen állásban, míg a férfiaknál ez az arány 71,2 százalék volt. Ez azt jelenti, hogy Törökországban tíz nőből hat egyáltalán nem dolgozik, vagy nem is keres munkát.

Akik pedig szeretnének dolgozni, gyakran falakba ütköznek: a nemi alapú diszkrimináció, a háztartási és családi feladatok, valamint a minimális állami gyermekgondozási támogatás mind-mind nehezíti az érvényesülésüket.

Ráadásul a nők jellemzően alacsonyabb bérezésű, kevésbé stabil munkakörökben helyezkednek el. A különbségek régiónként is látványosak, de a képzettség is sokat számít. Minél magasabb a végzettség, annál nagyobb az esély a munkába állásra – de ez sem garancia sem az egyenlő bánásmódra, sem az igazságos bérezésre. Még az egyetemet végzett nők is kevesebbet keresnek, mint a férfiak. (A statisztikák szerint az egyetemi diplomával rendelkező nők átlagosan 17,4 százalékkal, az általános iskolai végzettségűek pedig 13,2 százalékkal keresnek kevesebbet férfi kollégáiknál.) Ez a bérszakadék rendszerszintű probléma: a nők ritkábban kapnak előléptetést, és sokszor ugyanazért a munkáért is alacsonyabb fizetést kapnak.

A nemek közti különbség az oktatásban is jól látható. Bár az elmúlt évtizedekben sokat javult a nők iskolázottsága, még mindig le vannak maradva ezen a téren. Az átlagos iskolázottsági idő a nők esetében 8,6 év, a férfiaknál pedig 10,1 év.

A politikai képviseletben is történt előrelépés – míg 2007-ben a parlamenti képviselők csupán 9,1 százaléka volt nő, 2024-re ez az arány 19,9 százalékra emelkedett –, de a döntéshozói posztokat továbbra is főként férfiak töltik be.

A fiatalabb generációk körében azért már érezhető a változás

A fiatal dolgozó nők körülbelül 80 százaléka már Törökországban is visszatér a munkába a szülés után – igaz, legalább egy évig otthon maradnak a babával. A saját rokonságukban is sok nő dolgozik: van, aki informatikusként, más kórházban adminisztratív munkát végez, de olyan is akad, aki takarítással keres pénzt.

Vidéken azért alapvetően konzervatívabbak az emberek, a nők visszavonultabban élnek, jellemzően nincs munkahelyük. Ez részben abból adódik – magyarázza Marietta, hogy sok család tart állatokat, zöldséget, gyümölcsöt termelnek – ez a sok feladat rengeteg időt igényel. Az elmúlt években ugyanakkor csökkent a falvak népessége: egyre többen költöznek városba, ahol több a munkalehetőség és nyitottabb a szemlélet. Úgy látja, a nőknek Törökországban is van lehetőségük karriert építeni, akár vállalkozóként is helytállhatnak, ha szeretnének. A társadalmi berendezkedés nem zárja ki az előrelépést, a pozícióváltást vagy a szakmai fejlődést sem. „De az én ismeretségi körömben azért inkább beosztottként dolgoznak a nők” – teszi hozzá Marietta.

Törökországban is létezik egyébként tavaly óta részmunkaidős foglalkoztatási forma az édesanyák számára – akár a gyerek hatéves koráig is. 

A kinti életnek is megvannak a maga előnyei és hátrányai 

„Van olyan része, ami nagyon jó: az egészségügy rendben van, az oktatás is, az iskolák nem lepusztultak, jól felszereltek. Ha valaki felírat kint egy gyógyszert, sok esetben TB alapon ingyen ki tudja váltani a gyógyszertárban” – mondja. Ugyanakkor az élet költségei ott is aránytalanul magasak a fizetésekhez képest, például a benzin is nagyon drága. Nem véletlen, hogy aki teheti, Nyugat-Európában, főként Németországban próbál munkát találni.

Amit viszont nem bírnak Mariettáék megszokni – anya és lánya ebben egyetért –, az a közlekedés. Magyar szemmel hihetetlen kaotikus, gyalogosként kint félnek átkelni a zebrán. A zöld lámpa sem jelent semmire garanciát: bármikor bevághat eléjük egy autó. 

A politikáról gyakran beszélgetnek a családban. Van, aki Erdoğan-párti, és van, aki kritikus a rezsimmel szemben: „Általában ezek a szélsőségek jellemzőek, valaki vagy rajong ezért a rendszeréért, vagy nagyon nem. Az államfő (Erdoğan) egyben a kormányfő szerepét is betölti, és szinte korlátlan hatalommal rendelkezik. Családon belül is előfordulnak parázs viták, pont úgy, mint nálunk. Az embereknek kint is meg van kötve a keze, a bíróságok, ügyészségek, a rendőrség és a média jelentős része kormányzati kontroll alatt áll. Ha valaki nem ért egyet a hivatalos nézőponttal, és hangot mer adni ennek, annak komoly következményei lehetnek.”

És ez a politikai légkör a nők mindennapjait is átszövi. A török nőjogi szervezetek évek óta próbálják hallatni a hangjukat: szerintük a nők elleni erőszak nemhogy csökkenne, hanem évről évre súlyosbodik. Törökországban mindennapos, hogy meggyilkolnak, bántalmaznak vagy megerőszakolnak nőket. A civil szervezetek szerint ennek egyik oka, hogy 2021-ben Erdoğan döntésével az ország kilépett az Isztambuli Egyezményből – abból a nemzetközi szerződésből, amely épp a nők elleni erőszak visszaszorítására és jogi védelmük megerősítésére jött létre. A statisztikák önmagukért beszélnek: a döntés óta, 2023-ig mintegy hatszáz nő vesztette életét erőszakos bűncselekmény következtében – írta a BBC.

Török nők hétköznapjai

„A konzervatívabb családokban szigorúak a szabályok” – mondja Marietta, akinek az anyósa háztartásbeli, apósa tartja el a családot, aki korábban börtönparancsnokként dolgozott. Ma már nyugdíjasként a napjai nagy részét a mecsetekben tölti: minden ima egy újabb imahely. Gyakorlatilag egész nap úton van, és előfordul, hogy csak az esti étkezésre tér haza.

„Más barátként, és megint más feleségként együtt élni egy muszlim férfival. Nálunk gyakran konfliktusforrás, hogy a férjem még az átlagosnál is féltékenyebb török” – mondja Marietta. Muhammet home office-ban dolgozik, ritkán mozdul ki otthonról, míg Marietta jön-megy – ebből is adódhatnak viták. „Elmehetek egyedül bárhova, de bizonyos feltételekkel – például számít, hogy kikkel találkozom, és hogyan viselkedhetnek velem az adott helyen a férfiak. Érdekes, hogy Törökországban szabadabban mozgok. Ott nyugodtabb a férjem, kevésbé féltékeny, mint itthon. Talán azért, mert ott mindenki ismeri és tiszteletben tartja a társadalmi normákat, a határokat. Törökországban is előfordulhat például hűtlenség, de ott nagyobb lenne a súlya. Egyébként elég sztereotipikus keleti család vagyunk: tudunk nagyokat veszekedni, aztán bekapcsoljuk a zenét, és együtt táncolunk, mint a filmeken. Muhammet itthon is mindig a török televíziót nézi és hallgatja, a zene pedig mindig velünk van” – teszi még hozzá.

„Ha meghallják, hogy muszlim feleség vagyok, az első kérdés az, hogy még nem cseréltek el két tevére?

A második az, kötelező-e kendőt hordanom…”

Marietta, úgy gondolja, kint a nők nagyobb része konzervatív értékrendet követ. De még a konzervatívabb családban élő török nők is elmondhatják a véleményüket, van szabad akaratuk – ugyanakkor jellemzően szigorúbban igazodnak a vallási előírásokhoz. Nem lazíthatnak az öltözködésben, és az alkohol fogyasztása tiltott számukra. Sminket viszont sokan használnak – azt senki nem tiltja.

Van olyan család, ahol egyáltalán nem hordják a hidzsábot, az ő anyósa viszont takarja a haját és a nyakát. Azt mondja, úgy érzi magát komfortosan, ha az emberek előtt így mutatkozik. 

Marietta számára viszont nem kötelező a kendő viselése, leszámítva, ha belép a mecsetbe, mert ott fel kell venni. Régebben a hétköznapokban is hordta, nem kényszerből, hanem mert jól érezte magát benne. Most már ritkábban viseli, főleg a nagy meleg miatt.

Az öltözködésnél azért van még néhány szabály, amit be kell tartania: nem hordhat például térd fölé érő szoknyát. Lara esetében pedig még Magyarországon sem nézi jó szemmel az édesapja, ha haspólóban vagy rövidnadrágban megy ki az utcára. „Itthon, négy fal között azért lazábban lehetünk, és a strandon is lehetünk bikiniben.”

Érdekes módon a török családjuknál nincs ekkora szigor: inkább viccesen rászólnak a férjére, ha túlzottan belebeszél a lányok öltözködésébe. „Nagyon figyelnek ránk, de hagyják, hogy úgy éljünk, és úgy öltözködjünk, ahogy szeretnénk” – mondja Marietta.

Az öltözködésen túl is van még néhány szabály, amit itthon is betartanak: a sertéshúst például kihagyják az étrendből, de Marietta azt mondja, egyáltalán nem hiányzik neki. Lara is sertésmentes koszton van a szombathelyi iskolában. A főzéshez idahaza török fűszereket használnak, Lara is kicsi kora óta imádja a csípős ételeket. Persze készítenek magyar fogásokat is, szóval náluk tényleg vegyes a menü.

Varázs-bazár Szombathelyen – török hangulat magyar közegben

Marietta mindig rajongott a török bazárokért: a színes apróságokért, a fűszerek illatáért, a jóslásokért, a kávézásokért. „Van egy sajátos, semmivel össze nem hasonlítható hangulata. Az ember csak bolyong, nézelődik, kóstolgat, közben beszélget” – meséli.

Ez inspirálta arra, hogy Szombathelyen megszervezze a török–magyar jótékonysági Varázs-bazárt. A rendezvényen lehet sütizni, közösen teázni, kézműves foglalkozásokon részt venni, kipróbálni a masszázst, jósoltatni kártyából, és persze hastáncbemutatók is színesítik a programot. Az évek során az esemény egyre professzionálisabbá vált, és minden alkalommal jótékony célokat szolgál: legutóbb például a Fekete István Állatvédő Egyesület számára gyűjtöttek adományt.

A látogatók körében a legnépszerűbbek a török amulettek. A legismertebb a kék színű nazar, amiről azt tartják, megvéd a rosszindulatú tekintettől és energiáktól. Törökországban szinte mindenhol látni: házak bejáratánál, boltokban, autókban, de még babakocsikra is rákötik. A bazár vendégei közül sokan hazavisznek egyet-egyet, mintha egy darabka török hangulatot vinnének magukkal.

„Nagyon jó látni, mennyire szeretik a látogatók a bazár közösségi légkörét, és milyen nyitottak a török kultúrára. Nekem az a célom, hogy ne a hamis sztereotípiák jussanak eszükbe a törökökről, és ne is csak a sorozatokból ismert klisék maradjanak meg bennük, hanem megtapasztalják, mennyire színes és vidám ez a közösség” – mondja Marietta.

Pais Szilvia