Petőfi Sándor rejtélyes haláláról

–

Bicentenárium ide vagy oda, Petőfi mindig nagyon menő volt

A költő születésének 200. évfordulója még inkább megmutatta, hogy Petőfi igazi popkulturális jelenség, például több mint egy tucat új gyerekkönyv jelent meg ebből az alkalomból idén, és a Petőfi 200-rendezvénysorozat jegyében is számtalan kulturális program látogatható országszerte. Petőfi már életében is kultikus figura volt, de a halála, pláne az, hogy vajon hol lehet a holtteste, tényleg rengeteg embert megmozgat.

Legendák, titkok és hazugságok

Az 1849. július 31-i Segesvár-fehéregyházi csata másnapján már el is kezdődött a legendagyártás arról, mi történt Petőfivel: volt például valaki, aki azt állította, hogy élve dobták tömegsírba, de olyan is akadt, aki állítólag levágta a holttestről a nagy költő fejét, hogy megőrizze az utókornak:

„Reichenberger Bernhard egykori osztrák katonaorvos azt híresztelte, hogy a segesvári csatatéren levágta a holtan heverő költő fejét, majd, miután valamilyen eljárással elérte, hogy a koponya ne induljon bomlásnak, a balázsfalvi görög katolikus gimnáziumnak adományozta. 1902-ben Török Aurél antropológus állapította meg, hogy a koponya nem lehet Petőfié. Ennek ellenére még harminc évvel később is azt vallotta a gimnázium tantestülete, hogy nemzeti poétánk koponyáját őrzi” – olvasható egy irodalomtörténésszel készült interjúban ez az elképesztő történet.

August von Heydte őrnagy császári-királyi tiszt egyenesen egy hosszú jelentést írt arról, hogy Fehéregyháza és Héjjasfalva között egy szökőkút közelében látta a halott Petőfit, de ezt később újabb és újabb elemekkel egészítette ki, míg végül teljesen hiteltelenné vált a vallomása. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy Heydte sem életében, sem pedig halálában nem találkozott Petőfivel.

Egy közhuszár, Kurka János (más források szerint: Szkurka Mihály) teljes fantazmagóriát talált ki Petőfiről, például azt állította, hogy a költő elővett egy füzetet a zsebéből a csatából való fejvesztett menekülés közben, és bal kézzel beleírta a saját nevét, innen tudta a közhuszár, kivel találkozott.

„A korabeli újságolvasókat is kellett valahogy szórakoztatni”

– mondta erről a beszámolóról Hermann Róbert történész rendkívül szellemes előadásában. EZT az egyórás videós monológot feltétlenül ajánlom a figyelmetekbe, én is sokat fogok belőle idézni. Hallatlanul élvezetes volt, szerintem nem csupán a korabeli újságolvasóknak járt a szórakoztatás, hanem nekünk is!

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Magyar Kultúra (@magyarkultura) által megosztott bejegyzés

Több könyv is született Petőfi haláláról

Az egyiket épp Hermann Róbert írta Kovács Lászlóval együtt. Ez mindenképp komoly szakmunka. Nyilván nem állítják, hogy tudják a teljes igazságot, de az biztos, hogy alaposan utánajártak minden egyes történelmi ténynek.

Szűcs Gábor irodalomtörténész is írt egy könyvet ugyanezzel a címmel (Petőfi halála). „Nem titkolt célom volt, hogy a Petőfi Sándor halálával kapcsolatos tévképzeteket eloszlassam. Sok olyan tudományosnak láttatott állítás kering még manapság is, amelyeket semmilyen forrás vagy más kézzel fogható bizonyíték nem igazol” – mondta Valuska Lászlónak 2011-ben.

Ő arról is ír, hogy több Petőfi, sőt egy Petőfy nevű katona is elesett a csatában, és ez sok félreértésre adhat okot.

Ezért láthatták hát Petőfit a „szemtanúk” több helyszínen, különböző ruhákban, papírokkal a zsebében, papírok nélkül, átdöfött mellkassal, sőt, levágott fejjel is, na meg persze élve a tömegsírban.

Az Ispánkút-elmélet elterjedése miatt Héjjasfalván egy Petőfi-emlékmű magasodik

Előszeretettel készítenek videókat ezen a helyszínen a különböző elméletekben hívő kutatók. Vannak köztük történészek, régészek, antropológusok, ők mindannyian hinni szeretnének abban, hogy Petőfi holttestének nyomára akadnak. Erdélyben egyébként is óriási Petőfi-kultusz van, erről is nagyon sok érdekes írás jelent meg. A pandémiáig folytak is az új kutatások Erdély egykori hadszínterein a PIM és a Hadtörténeti Múzeum együttműködésben, de erről nem találtam friss információt.

A fentebb már említett Valuska-interjúban ez is elhangzott Szűcs Gábortól, aki a költő elestének legvalószínűbb helyszínét is kikövetkeztette: „Megpróbáltam rekonstruálni, mit tett, merre járt Petőfi az ütközet napján, majd a halálával kapcsolatos különféle elméleteket ismertetem”. A kötet szerint a menekülő Petőfi a fehéregyházi csata fő helyszínétől „egy öreg ágyú lövésnyire, a Szöllöhegy nyugati lábánál” elterülő kukoricásban lelte halálát. Az is szerepel a könyvben, hogy nem dzsidával, hanem karddal oltották ki az akkor már fegyvertelen és holtfáradt költő életét.

Szűcs Gábor azon a nézeten van, hogy az utókornak kötelessége megtalálni Petőfi sírhelyét, míg Hermann Róbert azt állítja:

„Nem a csontváz számít, hanem az életmű, az pedig mindig meg fog maradni.”

Expedíciók, expedíciók és expedíciók

Szűcs Gábort is többen felkeresték, hogy expedíciókat indíthassanak Petőfi holttestének felkutatására. A legismertebb és legcikibb sztori ezzel kapcsolatosan a nyolcvanas évek végén történt. A „kazánkirály”, Morvai Ferenc megszállottan kereste Petőfit Barguzinban.

(Érdemes elolvasni Parti Nagy Lajos csodálatosan ironikus Petőfi Barguzinban című versét is.) 

A Megamorv-Petőfi Bizottság alapítója a Magyarok Világszövetségével karöltve, az addig neves antropológus Kiszely Istvánt kérte föl a kutatás vezetésére, és a következő nyilatkozatot adták ki a végén: „az 1989. július 17-én a barguzini 7-es számú sírban talált csontváz azonos Petőfi Sándoréval”.

Lássuk, mit mondott erről Hermann Róbert a videóban:

„Először azt állították, hogy megtalálták Petőfi nevét a moszkvai hadilevéltárban őrzött fogolylistákon. Aztán kiderült, hogy nincs ilyen lista. […] Egy Morvai Ferenc nevű derék […] vállalkozó egy tudományosnak mondott expedíciót organizált annak érdekében, hogy bebizonyítsa, hogy ez így történt. Ehhez csatlakozott Kiszely István, […] antropológus. […]  Barguzin községben, Burjátföldön, nem azon a helyen, ahol ásni szerettek volna, mert oda nem kaptak engedélyt, hanem egy másik sírban ugyanúgy megtalálták Petőfi Sándort.

És kikiáltották, hogy most már megvan a nagy költő. Az a baj, hogy a Kiszelyn kívül senki nem azonosította férfiként ezt a csontvázat. Amikor utólag egy amerikai hadsereg laborjában elvégezték a lehető legpontosabb genetikai vizsgálatokat, kiderült, hogy ez egy nő csontváza volt.

Márpedig, ahogy ezt mondani szokták, nem Szendrey Júlia, hanem Petőfi Sándor csontjait kerestük.” 

Rengeteg elmélet, kevés tény 

Az utókort rendkívüli módon foglalkoztatja, mi történhetett 174 évvel ezelőtt azokban a zavaros napokban, egymásnak ellentmondó tanulmányok, kötetek, különböző elméletek ütköznek azóta is arról, hogyan halt meg nemzetünk nagy költője, Petőfi Sándor. Én is Hermann Róberttel értek egyet: a csontváz nem biztos, hogy számít, az viszont igen-igen fontos, hogy Petőfi kultusza a versei iránt is fenntartja a figyelmet, ezek pedig szerencsére itt vannak velünk. 

Igaz, amit Jókai írt 1899-ben, ötven évvel Petőfi halála után: „Nem is halt meg. Hányszor feltámadott. Ott él minden magyar szívében, házában. Mentől tovább távozik az időben, annál nagyobbra nő az alakja.”

További források: ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk forrása: Wikipedia/ Petőfi Album, A Pesti Napló kiadása

Both Gabi