75 éves Jean Reno, akit a külseje miatt eltanácsoltak a pályáról

–

Az előző mondatomból két részletet rögtön cáfolni szeretnék.

Az első Reno származása. Franciának tartja a világ, ő is így emlegeti magát, de valójában spanyol. És eredetileg úgy hívják: Juan Moreno y Herrera-Jiménez. A szülei Franco diktatúrája elől menekültek Marokkóba, fiuk Casablancában jött világra. Tizenkét éves volt, amikor a família áttelepült Franciaországba, így lett a tinédzser Juanból Jean, Morenóból pedig Reno.

A másik dolog a bérgyilkos–rendőr szerepskatulya

Igaz, játszott mindkettőt igen híres filmekben (Léon, a profi, Nikita – illetve Francia csók, A Da Vinci-kód, Wasabi – Mar, mint a mustár, Bíbor folyók stb.), de speciel nekem, és gyanítom, hogy nemcsak nekem, hanem másnak is először a különben épp idén 35 éves A nagy kékség című film jut eszébe.

Ó, istenem, akárhányszor újra tudnám nézni ezt a mozit, és biztos vagyok benne, hogy szenvedélyről, szerelemről, versengésről, férfiról és nőről csak keveseknek sikerült ilyen szépen és igazul mesélni.

A nagy kékségben Renónak valami olyan szuggesztiót és tehetséget sikerült villantania, hogy egészen háttérbe szorította a főszereplőt, a gyönyörű Jean-Marc Barrt. (Na jó, azért őt sem felejtettük ám el, annak ellenére, hogy közel sem lett akkora sztár, mint Reno, pedig előtte még ott volt szinte az egész pálya, hisz bár gyerekkori barátokat alakítottak a filmben az „olasszal”, a valóságban tizenkét évvel fiatalabb nála.)

A nagy kékség már a harmadik Luc Besson-film volt, amiben Reno szerepet kapott, de ez indította el a nemzetközi karrierjét. Negyvenéves volt, amikor forgatták.

No de mit csinált addig?

Mivel sosem voltak kétségei a pályaválasztást illetően, már tinédzserként színészetet tanult. A középiskola után sorkatonai szolgálatot kellett teljesítenie, és Németországba vezényelték, kommandós kiképzést is kapott, de alapvetően amolyan kultúrfelelős volt.

Miután leszerelt, valami értelmes célt keresett, hogy leküzdje az édesanyja halála miatt rátörő depressziót. Egy barátja tanácsára beiratkozott egy drámaiskolába, és elvégezte – annak ellenére, hogy azt mondták neki, előnytelen külseje miatt sosem fog befutni. Később egy színtársulat vezetője látott benne fantáziát, és szerződtette. Fokról fokra jutott egyre feljebb és feljebb. Tévéjátékok, sorozatok, kisfilmek után mutatta be egy közös barátnő Luc Besson rendezőnek, a francia akciófilm pátriárkájának, aki ezután több filmjében is szerepeltette, és a közös munkák során kiforrott a filmekben vissza-visszatérő Reno-karakter, a konok, morcos, hallgatag, introvertált, borostás mackó (190 centi és csupa izom), amelynek a forgatókönyvnek megfelelően lehet jószívű, illetve kegyetlen variációja is.

A nagy kékségen kívül Besson és Reno legismertebb közös munkái a Metró (ez egy korábbi, 1985-ös mozi) és a Nikita (ez meg egy évvel későbbi) illetve a Jöttünk, láttunk, visszamennénk széria.

No, meg a Léon, a profi

A különös, lélekbe égő mese a Gene Kelly-rajongó, örökké tejet ivó, a Nikita „takarító” Victorjával rokonítható bérgyilkosról és a (filmezni ekkor kezdő, tizenkét éves) Natalie Portman játszotta bakfisról a tengerentúlon is nagy sztárrá tette az akkor már ötvenhez közeledő Renót.

A Léon kedvéért megtanult angolul, ugyanis Besson nemcsak Európának akart filmet csinálni, hanem Amerikának is, ezért a sztori New Yorkban játszódik (pár jelenetet ott is forgatott), és nemzetközi stábbal dolgozott – köztük az egy szem kedvenc „franciájával”, aki nemcsak ötletgazdája a forgatókönyvnek, de múzsája is. (Léon-Reno, még a nevek is hasonlók, és a színész amúgy horoszkópja szerint Oroszlán, a bérgyilkosnak meg a neve jelenti ezt.)

Renónak remek érzéke van a nyelvekhez, nyilván a gyerekkori költözéseknek köszönhetően is. Franciául, spanyolul, olaszul, angolul, arabul beszél, de japánul is forgatott már.

Miután megnyerte magának Hollywoodot, felkérték első amerikai filmje, az 1995-ös Francia csók főszerepére, Meg Ryan és Kevin Kline a társai a filmben. Aztán jöttek sorban a kilencvenes években a hatalmas kasszasikerek, a Mission: Impossible Tom Cruise-zal, a Ronin Robert De Niróval, a Godzilla és a Bíbor folyók. Nagy sikerekből jutott az ezredforduló utánra is, Steve Martinnal játszott például A rózsaszín párduc felújításában, és megkapta Bézu Fache rendőrfelügyelő szerepét A Da Vinci-kódban.

Rengeteget forgatott, ezért kétlaki, Los Angelesben és Párizsban is otthon van, de mindig figyelt rá, hogy ne legyen egészen hollywoodi színész, európai filmekben is vállalt szerepeket, felváltva az amerikai produkciókkal.

Megengedheti magának, hogy több lakást is fenntartson: a világ hetedik legjobban fizetett színésze. A reklámokból is sokat kaszált. Imádja a Formula–1-et, ezért is választották ki nem egyszer luxusautók arcának.

Hűséges pasinak vallja magát

Igaz, sok nőhöz volt már hűséges egymás után.

Szép nagy a család, hat gyereke van három feleségtől, közülük a második lengyel, a harmadik bolgár származású exfotómodell. A legidősebb és a legifjabb gyereke között több mint harminc év a korkülönbség.

Visszafogott életet él – ma már, mert voltak kifejezetten zűrös időszakai, például A nagy kékség sikere után, nőkkel, partikkal, droggal, ivászattal. De aztán észbe kapott, és visszavett a tempóból.

Kifejezetten jó a kapcsolata a rajongókkal és a sajtóval, nem fennhéjázó, nincsenek allűrjei. Szívesen nyilatkozik, fotózkodik, ha elcsípik valahol, kedves, vicces, sármos, barátságos lényét nem nehéz szeretni. Zajos botrányai sosem voltak, de illusztris barátai igen: Elton John, Vanessa Paradis, a politikus, Jacques Chirac. De többek között Ron Howard rendezővel is összejár.

A színész Budapesten is forgatott már, 2009-ben A razziát – magyar gyerekek is szerepeltek a filmben. A lapok szerint imádta Budapestet, igaz, csak ritkán került ki a hotelen kívül, amelyben a forgatás fáradalmait pihente ki. Viszont állítólag a gulyáslevesnek nagy rajongója lett. Talán meg is próbálta elkészíteni otthon, úgy hírlik, nagy szakács és gourmand. Bár kettes típusú diabétesze miatt mostanában jócskán vissza kell fognia magát az evésben-ivásban, meg azért is, mert épp betegsége következtében az utóbbi években eléggé „megemberesedett”. Igaz, a rajongókat ez cseppet sem zavarja. Ahhoz képest, mit mondtak neki karrierje kezdetén, ma szexistenként imádják sokan világszerte, de azt mondják, Japánban különösen odavannak érte a nők. Táskás, rövidlátó szem, régimódi okuláré, sasorr, erősen kopaszodó fej, és toka: Jean Reno a példa arra, hogy nem csak az lehet halálosan vonzó, ami szabályos és szép. Sőt.

Forrás: ITT és ITT és ITT

Kiemelt kép: Getty Images / Patrick CAMBOULIVE / Sygma 

Kurucz Adrienn