„A művészet nem propaganda. Az emberiséget ünnepli ahelyett, hogy manipulálná azt”
Aluljárókból indult, a street art egyik legnagyobb művésze lett Keith Haring
Az 1980-as években Keith Haring nemzetközi hírnévre tett szert. A védjegyévé vált vonalrajzok segítségével kiemelkedett a kor művészei közül, a New York-i underground művészeti szcénából indulva pedig olyan karriert futott be, amely során Andy Warhol, Yoko Ono és Madonna is keresztezte útját. Bár Haring élete 1990-ben véget ért, művészete azóta sem vesztett népszerűségéből. Mózes Zsófi írása.
–
Szokatlan módon került a művészvilágba
Haringet már gyermekkora óta lenyűgözte a művészet, a művészvilágba vezető útja mégsem volt szokványos. Két szemesztert töltött az Ivy School of Professional Art kereskedelmi művészeti iskolában, de otthagyta, amikor rájött, hogy a grafika nem neki való.
Később karbantartóként helyezkedett el a Pittsburgh Arts and Crafts Centerben, ahol olyan befolyásos művészek előadásait hallgathatta meg, mint a hatalmas méretű public art installációiról ismert Christo. Haring egy ideig önállóan folytatta a művészeti tanulmányait, végül pedig beiratkozott a New York-i School of Visual Artsba.
Először a metróban festett – illegálisan
Keith Haring akkoriban került New York Citybe, amikor az underground graffiti- és street art szcéna aranykorát élte.
A művészek a galériák rendszerén kívül saját rendezvényeket kezdtek szervezni – ezen felbuzdulva pedig Haring a New York-i metró peronjait kezdte el kiállítótérként használni.
1980 és 1985 között több száz „metrórajzot” készített úgy, hogy fehér krétával rajzolt a használaton kívüli reklámtáblákra – a rajzok készítése pedig idővel szinte performansszá vált. Az utasok gyakran összegyűltek, hogy megnézzék Haringot munka közben, akinek művei nem voltak hosszú életűek: vagy eltávolították őket, vagy plakátokat ragasztottak rájuk. Ennek ellenére a metróban való munka nem volt kockázatmentes. Haringot gyakran megbírságolta a rendőrség, sőt többször le is tartóztatták vandalizmus miatt. Legtöbbször azonban könnyen megúszta, mivel a rajzok krétával készültek, így nem okoztak maradandó kárt a felületeken.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
„A metróképek egyre gyakrabban jelentek meg a médiában, a magazinokon és a televízión keresztül pedig eljutottak a világ többi részére” – emlékezett vissza Haring egy interjúban erre az időszakra.
Mainstream siker
1982-ben Haring művei egyre szélesebb körben váltak népszerűvé. Két neves nemzetközi kortárs művészeti eseményen – a németországi Documentán és a brazíliai São Pauló-i Biennálén – is szerepelt, majd a következő hét évben több mint ötven köztéri műalkotást készített a világ különböző országaiban, többek között Ausztráliában, Brazíliában, Olaszországban és Hollandiában. Még azzal is megkeresték, hogy készítsen egy festményt a berlini falra, de a köztéri művészet mellett Haring ikonikus figurái egyre több helyen, például lemezborítókon is visszaköszöntek.
Haring kezdettől fogva igyekezett arra használni a művészetét, hogy társadalmi és politikai jelentőségű témákat emeljen a köztudatba.
„Szerintem a művészet nem propaganda. Olyasminek kell lennie, ami felszabadítja a lelket, ingerli a képzeletet és továbblépésre ösztönzi az embereket. Az emberiséget ünnepli ahelyett, hogy manipulálná azt” – vallotta. Munkái során gyakran foglalkozott a homoszexualitással és az AIDS-cel – utóbbi téma különösen fontos volt számára, hiszen 1988-ban őt is diagnosztizálták a betegséggel. Műveit nemcsak arra használta, hogy állapotáról beszéljen, de arra is, hogy felhívja a figyelmet a betegségre egy olyan időszakban, amikor erről az emberek még keveset tudtak. Haring egyéb témái között szerepelt a faji szegregáció és az egyre nagyobb méreteket öltő New York-i crackjárvány is.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Haring gyakran alkotott jótékony célokért, számos kórházban és árvaházban festett falakat, 1989-ben pedig létrehozta a Keith Haring Alapítványt, hogy AIDS-szervezeteket és gyerekprogramokat támogathasson.
Saját merchét árulta
Haring életének egyik kulcsfigurája Andy Warhol volt. Miután Christopher Makos fotós révén találkoztak, Warhol és Haring közel kerültek egymáshoz, sőt Warhol számos Haring-festménynek volt ihletője. „Mindenki felnézett rá” – mesélte Haring Warholról. „Ő volt az egyetlen valódi előfutára annak, hogy a művészetet nyilvánosabb módon készítsük, és a művészettel a való világ részeként foglalkozzunk. Még akkor is csodáltam őt, amikor már a barátomnak mondhattam.”
Warhol hatással volt arra is, hogy 1986-ban Haring megnyitotta Pop Shopját. Az üzletben mindenféle Haring-dizájnnal ellátott emléktárgyat árult, és míg Andy Warhol nagy támogatója volt az ötletnek, Haring a művészeti közösség többi tagjának heves ellenzésével szembesült. Ők azt gondolták, hogy legyen szó bárkiről, ezzel a húzással egy művész eladja magát.
„Más művészek azóta vádoltak azzal, hogy eladtam magam, mióta a festményeimet árulni kezdtem”
– mondta 1989-ben a Rolling Stone-nak. „Úgy értem, nem tudom, mit akartak tőlem: alkossak a metró aluljárójában életem hátralévő részében? Valahogy így maradtam volna tiszta? 1984-re a metrós performansz egyre gyakrabban ütött vissza, mert az emberek elkezdték ellopni a műveimet. Lementem és rajzoltam a metróban, majd két óra múlva minden darab eltűnt. Úgyhogy egy idő után inkább eladtam.”
Haring számára a Pop Shop lehetőséget teremtett arra, hogy munkáit mindenki számára elérhetővé tegye, ez pedig tökéletes összhangban állt a vágyával, hogy ne nyelje el a kortárs művészeti világ. Ráadásul Haring olyan művészek hosszú sorát követte – Alfons Muchától Salvador Dalíig –, akik kereskedelmi és képzőművészeti projekteken egyaránt dolgoztak.
Haring New York-i Pop Shopja végül 2005-ben bezárta kapuit, azóta a Keith Haring Alapítvány online Pop Shopján keresztül lehet hozzájutni a termékekhez.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Haring örök ikon marad
Bár pályafutása rövid volt, hiszen 1990-ben, mindössze harmincegy évesen belehalt az AIDS szövődményeibe, öröksége megmaradt. Haring nemcsak az LMBTQ-közösség ikonjává vált, de művészi pályafutása sok kezdő művész számára reményt adott, hogy a mainstream siker lehetséges. Alkotói stílusa ikonikussá vált, és olyan nagy márkák termékein köszön vissza, mint a Lacoste vagy az Adidas.
Haring már életében megmutatta, hogy lehetséges a művészi tevékenység, a politikai aktivizmus és a jótékonykodás egyensúlya anélkül is, hogy mindez a siker rovására menne.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Samantha McEwen, aki nemcsak egyetemi csoporttársa, de közeli barátja is volt Haringnek, így emlékezett vissza rá: „Rájött, hogyan kommunikáljon, hogyan keltse életre a gondolatait. Azt hiszem, a legtöbb művész talán egy vagy két fő gondolatot ad át a közönségének, de Keith mindent kommunikált, amiről csak gondolkodott – legyen az pénz, politika, vallás, szex vagy maga az élet. Megtalálta a módját, hogy lerajzolja és átadja, amit gondol.”
Források: ITT, ITT, ITT és ITT
Kiemelt képünk forrása: Getty Images/ Joe McNally / Contributor
