Mit tesz az anya, ha az igazságszolgáltatás nem védi meg a gyerekét a családon belüli erőszaktól?

–

Mint a legtöbb ember, Yager is arra számított, hogy az igazságszolgáltatás mielőbb lépéseket tesz annak érdekében, hogy a férfit börtönbe juttassa, támogassa a nőt abban, hogy gyermeke biztonságban legyen – és a gyógyulásra tudjanak koncentrálni.

De nem ez történt.

Csalódottságában és kétségbeesésében lányával együtt menekülőre fogta, és csak azért szakította meg az útjukat, hogy az időközben egyre rosszabb állapotba kerülő Michelle-t kórházba vigye. Az orvosok megállapították, hogy lánya tüneteit tripper okozza.

Yager az orvosi papírokkal a kezében tért haza, a bíróság azonban ahelyett, hogy bizonyítékként használta volna azokat, úgy döntött, hogy a szökés miatt megbünteti a nőt.

Börtönbe zárták, a négyéves Michelle-t pedig a tagadhatatlanul erőszaktevő apjánál helyezték el. A férfi, Roger Jones, később beismerte tettét, de csak azután, hogy kiderült: más kiskorú lányokat is megerőszakolt. A saját lányával szemben elkövetett bántalmazásért végül soha nem büntették meg.

Amikor Yager tudomást szerzett egy másik anyáról, aki menekülni kezdett, miután a bíróság elutasította a bántalmazásról szóló vádjait – amiről kezdetben azt hitte, hogy csak vele történt egyedi eset –, elkezdte felépíteni mindazt, amit végül a Children's Underground Network (Gyermekek földalatti hálózata) névre keresztelt. 

Nem amerikai sajátosság

Ha bárkit megkérdeznénk, hogy hogyan bánik az igazságszolgáltatás – vagy ne adj' isten, a társadalom egésze – az erőszakos elkövetőkkel, jellemzően azt a választ kapnánk, hogy kesztyűs kézzel. Ha azonban az a kérdés, hogy mit tesznek, ha családon belüli erőszak elkövetőjéről van szó, a válasz már korántsem ennyire egyértelmű. A szomorú valóság azonban, hogy ezek az emberek köztünk élnek, és több ezren vannak. A legtöbbjükről nehéz elképzelni, hogy verik a feleségüket vagy molesztálják a gyerekeiket, hiszen előzékeny, kedves, segítőkész, már-már ártatlan ember hírében állnak – sokan ezért is ússzák meg a dolgot.

Amerikában minden negyedik lány és minden hatodik fiú 18 éves kora előtt átél – vagy át fog élni – valamilyen szexuális visszaélést, az erőszak természetéből adódóan pedig ez a szám erősen alábecsült. (Magyarországon egyébként minden harmadik lány első szexuális tapasztalata erőszakos vagy kierőszakolt, és a nők húsz százaléka szenvedett el gyerekkori szexuális abúzust.)

A sorozat pontos látleletet ad arról, hogyan szenvednek nők és gyerekek az igazságszolgáltatás miatt, hogy mekkora hatalommal rendelkeznek az egyes bírók, és mik a rendszer legnagyobb hiányosságai – amik lehetővé teszik a Michelle-éhez hasonló esetek megtörténtét.

Látjuk, mekkora kockázat van abban, hogy a döntés kizárólag a bíró és az esküdtszék kezében van. Az is kiderül, hogy a nemi erőszakot még felnőtt áldozat esetén is elképesztően nehéz bizonyítani, és a döntéshozók nem rendelkeznek a szükséges tudással az erőszak természetéről. Pedig a gyerekek védelme és biztonsága volna az elsődleges.

 

Yagert a börtönből való szabadulása cselekvésre késztette

Újra férjhez ment, ezúttal egy atlantai orvoshoz, és meglepő módon főleg az akkor fénykorukat élő talkshow-knak hála tett szert támogatásra. Amikor ugyanis ezek vendégeként megjelent, és a gyerekek ellen elkövetett szexuális zaklatás gyakoriságáról beszélt – egy olyan témáról, amelyet a jogrendszer sokáig gyakorlatilag figyelmen kívül hagyott –, heves elkötelezettsége támogatásra inspirálta a nézőket.

Egyre több ember kereste fel, hogy ruhákkal, tárgyakkal, sőt akár még szállással is támogatná az áldozatokat, Yager pedig legtöbbször azt mondta: „Tulajdonképpen pénzre van szükségünk, amit az anyáknak és a gyerekeiknek adhatunk”.

A mozgalom futótűzként kezdett terjedni, és földalatti szervezetté nőtte ki magát, hogy megvédje a gyerekeket azokban az esetekben, amikor teljesen egyértelmű volt, hogy az őket védő szülő nem fog győzni a bíróságon.

Bizonyos források szerint Yager 1992-ig több mint ötszáz családnak segített, mások szerint inkább kétezernek – és vannak köztük, akik most, közel három évtizeddel az események után mesélnek arról, mekkora szerepet játszott az életükben Yager.

Azonban nem sokkal később bíróság elé állították azzal a váddal, hogy érzelmileg bántalmazott két gyereket, akiknek édesanyja, Myra Watts bántalmazó férje miatt kérte Yager segítségét. Egy idő után azonban Wattsot elbizonytalanították Yager módszerei: „Azt mondta, hogy a gyerekeim éjjelente, amikor alszom, bejönnek a hálószobámba, és sátáni rituálékat végeznek az ágyam felett. Azt is mondta, hogy a gyerekeim megmérgeznek, ciánnal etetnek” – mesélte akkoriban Watts. „Ekkor rájöttem, hogy egy őrült emberrel van dolgom.”

Bár az ügyet végül ejtették, a tárgyaláson az ügyészek azt állították, hogy Yager hamis vallomásra kényszerítette és megfenyegette Watts két gyerekét, és hogy elrabolta őket, a kisebbik gyermeket, Aleciát pedig négy napig fogva is tartotta. Ezzel szemben Yager támogatói azzal érveltek, hogy a tárgyalás csak egy csapda volt annak érdekében, hogy az FBI leállítsa a hálózat működését.

1998-ben Yager végül kiszállt az általa életre hívott mozgalomból

Ekkor történt ugyanis, hogy a gazdag üzletember, Bipin Shah több millió dolláros pert indított ellene, amiért Yager segített Shah feleségének. A férfi bántalmazta a feleségét, akinek nem volt más esélye, mint bujkálni két lányával. Az üzletember kétmillió dollárt is felajánlott a gyermekei visszaszerzéséért – aminek következtében fejvadászok és nyomozók kezdték zaklatni Yagert és családját. „Kibelezték az egyik gyereke nyulát” – meséli Cowperthwaite, a dokumentumsorozat társrendezője, aki még 2021-ben készített interjút Yagerrel.

A családját ért fenyegetés volt az utolsó csepp a pohárban, és bár Yager végleg kilépett a mozgalomból, hangsúlyozta: nem kér bocsánatot semmiért, amit tett.

Képek: FX

Mózes Zsófi