„Olyan a vonat, akár egy kripta” – Princip, a beteges, vézna diák két lövése, amely megváltoztatta a világot
Pontosan 105 éve hunyt el Gavrilo Princip boszniai szerb terrorista, aki kioltotta Ferenc Ferdinánd Habsburg trónörökös és felesége életét, tette pedig az első világháború kirobbanásához vezetett. A nagy nélkülözésben felnőtt fiatal férfi – akit hamar hatalmába kerített a szerb nacionalizmus – arra tette fel az életét, hogy hazája felszabaduljon a Habsburg uralom alól. Személye a mai napig is megosztó: egyesek szabadságharcosnak, mások pedig könyörtelen merénylőnek tartják. Nádudvari Péter írása.
–
Princip Obljajban, az Osztrák-Magyar Monarchia által megszállva tartott Bosznia-Hercegovina egyik falujában született 1894. július 25-én. Nagyon gyenge csecsemő volt: a helyi pap állítólag azt javasolta a szüleinek, hogy Gábriel arkangyalról nevezzék el, hátha akkor nem hal meg – ugyanis nem sok esélyt adtak neki az életben maradásra. A szerény körülmények között élő családnak összesen kilenc gyermeke volt, közülük hat korán meghalt tuberkulózisban. A kis Gavrilo szintén elkapta a betegséget, aminek hatása végigkísérte rövid életét.
Amikor tizennégy éves volt, az Osztrák-Magyar Monarchia annektálta, azaz magához csatolta Bosznia-Hercegovinát, amely 1878-óta már amúgy is osztrák-magyar katonai ellenőrzés alatt állt. Ez hatalmas felháborodást váltott ki a tartományban, és radikális mozgalmak megszületéséhez vezetett, amelyek Principre is hatással voltak – aki anarchista, kommunista, nihilista irodalmat kezdett el olvasni. A délszláv népek egyesülésének és függetlenségének lázálmában égő fiú tüntetésekre is járt, ami miatt eltanácsolták a gimnáziumból.
Miután elhagyta a Monarchiát, Belgrádban tanult, és tagja lett az Ifjú Bosznia nevű illegális szervezetnek, amely Bosznia Szerbiához való csatolásáért küzdött: „Az árnyékunk végigvonul majd Bécsen, bejárja az udvart és halálra rémíti az urakat” – mondta a lelkes aktivista.
Az első balkáni háború kirobbanásakor – amelyet Bulgária, Szerbia, Görögország és Montenegró az Oszmán Birodalom ellen vívott – jelentkezett egy másik hírhedt terrorista csoport, a Fekete Kéz által szervezett gerillaosztagba, de elutasították, mondván, „törékeny egészsége miatt” nem alkalmas arra, hogy harcoljon.
A gyilkosság után a saját életét is kioltotta volna
Amikor viszont 1914 májusában híre ment, hogy Ferenc Ferdinánd főherceg és felesége, Chotek Zsófia hercegnő Szarajevóba látogatnak, őt bízták meg két társával együtt, hogy gyilkolja meg a Monarchia trónörökösét – aki a már említett Fekete Kéz és más terrorszervezetek egyik legfontosabb célpontja volt. Úgy gondolták, Princip arra mindenképpen alkalmas, hogy eldobjon egy bombát – a céllövészetben kifejezetten ügyes volt.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A fiatal férfi tehát nemsokára harmadmagával a boszniai tartomány fővárosába ment, a terrorakcióra készülő csoport pisztolyokat és gránátokat vitt magával a merénylethez. Principéknél a fegyverek mellett ciánkapszula is volt, mert úgy tervezték, a gyilkosság után magukkal is végeznek, hogy a társaikat és a megbízóikat ne tudják leleplezni a hatóságok.
Rossz előérzetek a látogatás előtt
Időközben Ferenc Ferdinánd és Chotek Zsófia is Szarajevóba készültek egy hadgyakorlat megtekintésére. Az utat a trónörökös közvetlen környezete meglehetősen kockázatosnak ítélte, többek között azért is, mert egyes terroristacsoportok korábban már többször is kíséreltek meg merényletet a Habsburg-család tagjai ellen. Ferenc Ferdinánd viszont hajthatatlannak bizonyult: úgy gondolta, a személyes presztízse csorbát szenvedne, ha elhalasztaná a látogatást – főleg úgy, hogy a sajtó már hírt adott az eseményről.
Az út során egyre-másra jöttek a baljós előjelek. A trónörököspár szalonkocsija meghibásodott, a gyorsvonaton pedig elromlott az elektromos világítás, így gyertyát kellett gyújtani, amit Ferenc Ferdinánd – főleg a pár nappal később történt gyilkosság tükrében – egy hátborzongató megjegyzéssel nyugtázott: „Olyan a vonat, akár egy kripta”.
A küldöttség először Hercegovina fővárosába, Mostarba érkezett, majd Szarajevóba ment, ahol városnézéssel és vásárlással múlatta az időt. A következő két nap a hadgyakorlatok megtekintésével telt. A merénylet előtti este a trónörökös udvarmestere újra azt javasolta, töröljék a további programokat, de a küldöttség egy másik tagja, Oskar Potiorek tábornok a folytatás mellett kardoskodott csakúgy, mint Ferenc Ferdinánd.
A trónörökösnek másnap egy szarajevói múzeumban volt jelenése, hogy megnyisson egy kiállítást. Az út egy rakparton vezetett, ahol a terrorakció elvégzésével megbízott fiatalok már felfegyverkezve várták az autókonvojt. (A merénylet megtervezését az is megkönnyítette, hogy a sajtó már napokkal korábban ismertette a látogatás tervezett útvonalát.) Amikor a Ferdinándot szállító gépkocsi megjelent, Princip egyik társa eldobott egy kézigránátot, ami viszont célt tévesztett, mert a sofőr félrerántotta a kormányt, így a gránát leperdült a járműről – de megsebesítette a küldöttség két tagját és számos járókelőt.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Senki sem figyelt a felfegyverkezett diákra
A támadás után Ferenc Ferdinándék útja a városházára vezetett, ahova a trónörökös meglehetősen feldúltan érkezett, az üdvözlő beszéd meghallgatása után ki is fejezte felháborodását a polgármesternek:
„Idejövünk az ön városába látogatóba, és az embert bombával dobják meg! Ez megdöbbentő!”
A fogadást követően újra felmerült, talán jobb lenne megszakítani látogatást, de Potiorek ismét úgy vélte, nincs ok az aggodalomra. Ferenc Ferdinánd ezúttal is egyetértett a tiszttel, és arra is kérte a küldöttséget, változtassák meg a programot, hogy a kórházban meg tudják látogatni a kézigránátos támadás sebesültjeit. Potiorek biztonságosan próbálta áttervezni a konvoj útvonalát: úgy gondolta, egy másik utcában nem leselkedik veszély Ferenc Ferdinándékra. A trónörököst szállító sofőrt viszont nem értesítették a módosításról, így a főhercegi pár kocsija egy utcasarkon rossz irányba indult el. A visszaemlékezések szerint valaki ekkor a gépjármű felé kiáltott, hogy forduljon vissza, mire a sofőr beletaposott a fékbe, és a motor lefulladt – pont ott, ahol Princip már várta, hogy kiolthassa Ferenc Ferdinánd és felesége életét. A fiatal terrorista a nagy kavarodásban hamar a trónörökös és a felesége elé került, akik érthetetlen módon egy nyitott gépkocsiban voltak – holott tudták, nagy fenyegetettségnek vannak kitéve. Princip így kapott az alakalmon, és közvetlen közelről rájuk lőtt. A tragikus pillanatokról Szarajevó alpolgármestere így számolt be:
„[...] Az automobil egy percre megállt és ezt használta fel Princip, aki a merénylet pillanatában az automobiltól alig harminc lépésnyire állt. [...] Amikor az első golyó a trónörökös nyakába fúródott, a trónörökösné felállt és férjét átkarolta, mintegy azért, hogy a következő golyók elől megvédelmezze. Így történt, hogy a második golyó, melyet a merénylő nyilván szintén a trónörökösnek szánt, a trónörökösné altestébe fúródott. [...] A trónörökös, mielőtt elvesztette eszméletét, így szólt:
– Zsófia, maradj te életben a gyermekeinknek!
Ezek voltak a trónörökös utolsó szavai. Chotek hercegnő látszólag nem is vette észre, hogy megsebesült, mert férjét támogatta [...] Pár perc múlva, valószínűleg belső elvérzés folytán, ő is meghalt” – olvasható a Pesti Napló 1914. június 30-án megjelent számában.
A Monarchia a merényletért a szerb államot okolta – a Fekete Kéz vezetője a szerb titkosszolgálat ezredeseként szolgált – ultimátumban követelte Belgrádtól, kutassa fel a felelősöket és számolja fel a terrorszervezeteket. A balkáni állam viszont szembeszegült a követeléssel, amihez azért volt bátorsága, mert II. Miklós orosz cár a támogatásáról biztosította a konfliktusban. Ausztria-Magyarország lépése erre az volt, hogy hadat üzent Szerbiának, ezzel pedig kezdetét vette az első világháború.
Hős forradalmár vagy lelketlen terrorista?
Principet még a helyszínen elfogták a hatóságok – hiába nyelte le a ciánkapszuláját, az nem hatott – majd életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. (Még nem töltötte be a huszadik életévét, így a hatályos törvények értelmében nem végezhették ki.) A theresienstadti (ma Terezín) börtönbe került egy nyomorúságos cellába, ahol az őrök időnként a falhoz láncolták. Egyszer megpróbálta felakasztani magát a törölközőjével, de a személyzet megakadályozta az öngyilkossági kísérletet.
A börtönviszonyok és a betegsége miatt gyötrelmessé váló élete azonban már nem tartott már sokáig: 1918. április 28-án – mindössze negyven kilósan – meghalt tuberkulózisban, még a részben általa kirobbantott „első világégés” befejezése előtt.
A merénylőt Szerbiában sokan a mai napig is nemzeti hősnek tartják, az arcképe számos graffitin látható. Egy vajdasági faluban, Tovarisevoban 2014-ben szobrot állítottak a tiszteltére, amelyet Emir Kusturica leplezett le. A híres szerb filmrendező az avatón mondott beszédében kiemelte, „Princip tette nélkül nem létezne a modern szerb állam.”
Mások viszont kegyetlen gyilkosnak, közönséges terroristának tartják, aki hozzájárult egy olyan háború kirobbanásához, amely kilencmillió katonai és ötmillió polgári áldozattal járt. Megítélése tehát ellentmondásos, az azonban vitathatatlan, hogy pisztolylövései nemcsak a trónörököspár életét oltották ki, hanem egy világrend végét is jelentették.
Források: A Pesti Napló 1914. június 30-án megjelent száma, valamint:
rubicon.hu, index.hu, hvg.hu, index.hu, kepmas.hu, rubicon.hu, rubicon.hu
Kiemelt képünk forrása: Wikipedia/ media.npr.org
