Tényleg háború várható? – Az iráni–amerikai helyzetről

–

Előzmények: Szíria, Irak, Irán

A történelem során több véres konfliktusra volt példa a térségben, ezek alapjai vallási (síiták és szunniták közötti viszálykodás), gazdasági (az olaj) és politikai kérdések (Amerika befolyása például) voltak. Az amerikaiak hosszú évek óta fej fej mellett harcolnak a síitákkal a szunnita dzsihádisták által alapított Iszlám Állam terrorszervezet ellen, ennek ellenére sem szűntek meg az iráni–amerikai konfliktusok, amelyek a nyolc évig tartó iraki háborúban csúcsosodtak ki. 2011-ben formálisan véget ért ugyan a háború, de az iraki befolyás túl értékes ahhoz, hogy akár Irán, akár Amerika teljes mértékben átengedje a másik félnek. Amikor Donald Trump elnök felmondta az iráni nukleáris egyezményt és Teherán ellen Szaúd-Arábiával kötött szövetséget, a konfliktusok kiéleződtek, és a decemberi–januári sokkoló eseményekben nyilvánultak meg.

December 27-én este fél nyolckor, Kirkuk városától nem messze egy Katyusa típusú rakéta csapódott az iraki rendőrségnek és terrorizmusellenes szervezetnek helyet adó épületbe. A célpont azonban nem ez, hanem egy másik komplexum volt, ahol száz amerikai katona állomásozott. Így is meghalt egy amerikai civil, míg többen megsérültek. Eleinte az Iszlám Államot tartották felelősnek a támadásért, de órákon belül kiderült, hogy az Abu Mahdi al-Muhandisz által alapított Kata’ib Hezbollah katonai (az amerikaiak szerint terror-) szervezet áll a háttérben. December 29-én válaszként a Pentagon több Hezbollah-bázis ellen intézett támadást, megölt huszonöt, és megsebesített több tucat iraki katonát. December 31-én a Hezbollah támogatói megostromolták a bagdadi amerikai nagykövetséget, gyújtogattak, és Amerika-ellenes szlogeneket kántáltak.

A közhangulat nemcsak Amerika-, hanem Irán-ellenes is volt Bagdadban. A hanyatló gazdaság, az erősödő munkanélküliség és az uralkodó teheráni hatalom miatt az irakiak kiábrándultak a vezetőségből.

Szulejmáni a kormányellenes tüntetések tisztázása végett indult el január 3-án Damaszkuszból Bagdadba, nem mellesleg azért is, hogy a Szíriában állomásozó amerikaiak ellen szervezzen támadásokat, ám a landolás után a halálába rohant.

A merényletet Donald Trump amerikai elnök rendelte el, ami sokakat meglepett, mert a beiktatása óta azt hangoztatja, hogy ki akar lépni abból, amit ő csak „hülye, végtelen közel-keleti háborúnak” nevez. Szulejmáni és Muhandisz megölése azonban olyan lépés volt, ami úgy tűnik, nemhogy csendesítette volna, inkább felszította a háborús indulatokat. A szakértők egyetértettek abban, hogy iráni megtorlás következik, a kérdés csak az volt, hogy mikor és hogyan.

De ki is volt Kászim Szulejmáni? És miért gyászolják úgy, mint egy mártírt?

Szulejmáni nem kevésbé megosztó figura volt, mint Trump.

Kulcsszerepe volt a szíriai háború mészárlásaiban – több ezer amerikai katona vére tapad a kezéhez, miközben elkötelezett vezető volt az Iszlám Állam elleni harcban, amivel kivívta a síiták tiszteletét. Sokan azt gondolták ő mozgatja a szálakat Iránban, pedig hűséges tanácsosa volt a legfőbb vallási vezető, Ali Hámenei ajatollah. Az Iszlám Forradalmi Gárda hidegfejű stratégájaként az amerikai katonai körökben is hírnevet szerzett. Vali Nasr iráni–amerikai író, akadémikus azt állította, hogy pontosan az volt az amerikaiak hibája, hogy egyedül Szulejmánit ismerték, őt tartották felelősnek mindenért, ami Iránban történt, és arra számítottak, ha őt likvidálják, azzal lehetetlenné teszik az iráni szervezetek működését. Ez azonban, úgy tűnik, nem volt helyes elképzelés, hiszen bár Szulejmánit és Muhandiszt nehéz lesz pótolni, de korántsem lehetetlen.

Az is azonnal nyilvánvaló lett, hogy szintén hibás az az amerikai spekuláció, miszerint az irakiak örülni fognak, hogy megszabadultak Szulejmánitól. „Az emberek sokkal bonyolultabbak ennél – hívja fel a figyelmet Vali Nasr –, az irakiak képesek utálni az iráni beavatkozást országuk mindennapjaiba, miközben jó szívvel gondolnak Szulejmánira, aki megvédte a déli területeket az Iszlám Államtól.”

És ki volt Abu Mahdi al-Muhandisz, a másik áldozat, akiről alig hallunk valamit?

Igazi nevén Dzsamal Dzsafár Mohammed Ali Ebrahimi iraki apa és iráni anya gyermeke volt, 1980-ban menekült el Irakból, amikor kitört az iraki–iráni háború. Rendkívül fontos síita vezetővé vált, és megalapította a Kata’ib Hezbollah szervezetet, amelyet Amerika terrorszervezetként tart számon, és amelynek katonáit megölték és megsebesítették az amerikai rakéták december 29-én. Hosszú ideje szolgált Szulejmáni tanácsosaként, és ő volt a helyettes vezetője az Irán által is támogatott, az Iszlám Állam elleni harc céljából 2014-ben alapított Iraki Népi Mozgósítási Erők nevezetű szervezetnek. 2016-ban az iraki törvények függetlennek ismerték el, ami közvetlenül az elnöknek felel.

A Washington Institute szakértője, Michael Knights azt mondta, hogy Muhandisz tiltakozott legelszántabban az Amerikai Egyesült Államok ellen. Ezek után talán nem volt véletlen, hogy úgy időzítették a gyilkos drónt, hogy ne csak Szulejmánival, de Muhandisszal is végezzen. Két legyet, ugye.

Mi történt a merénylet óta?

Bagdadban ezrével gyűltek az emberek Szulejmáni temetésére, és Amerika-ellenes dalokat és szlogeneket kántálva vonultak végig a városon. Minden újság és állami tévécsatorna a merényletre fókuszált, és plakátokkal hirdették a bosszú eljövetelét. Ali Hámenei iráni ajatollah és Amir Hatami védelmi miniszter is megtorlást ígért, illetve ismét felszólították a külföldi katonákat a régióból való kivonulásra. Németország azonnal ki is vonta csapatait, míg Amerika háromezer-ötszáz új katonát telepített Kuvait környékére. Az Egyesült Államoknak esze ágában sincs kivonnia a csapatait, Szulejmánit is pontosan azért likvidálták, mert gyengítette az amerikai befolyást a térségben.

Most, hogy a kémfőnök halott, Amerika még véletlenül sem fogja otthagyni a régiót, hogy az Iszlám Állam vagy az örök vetélytárs, Oroszország megerősíthesse ottani hatalmát.

Mark Esper amerikai védelmi miniszter bejelentette, hogy nem voltak ugyan konkrét bizonyítékok arra, hogy Szulejmáni négy amerikai nagykövetség megtámadására készült volna, ahogy azt Trump hangoztatta, a bagdadi felkelés után azonban már valóban lehetett számítani hasonló eseményekre. A választásokra készülő Amerikában pedig az iráni helyzet új terepet teremtett a választáson induló politikusok számára a versengésre. Sokan támadták az elnököt elhamarkodott döntéséért, amely felszította a indulatokat. Bernie Sanders szenátor Stephen Colbertnek nyilatkozott arról, hogy ő még emlékszik a vietnámi és az iraki háborúk megsemmisítő következményeire, és mindent megtesz annak érdekében, hogy Amerika elkerülhessen egy újabb értelmetlen háborút. (Egyébként az is valószínű, hogy Donald Trumptól sem állt távol a választások előtti erőfitogtatás gondolata, amikor kiadta a parancsot a kémfőnök likvidálására.)

Pár nappal Szulejmáni temetése után érkezett az iráni válasz több tucat rakéta kilövésével amerikai bázisokra. Irán azt állítja, ezek nyolcvan amerikai katonát öltek meg, de az Egyesült Államok hírei szerint egyetlen amerikai sem sérült meg. Hogy történhetett? Úgy, hogy az iráni Forradalmi Gárda (amelynek Szulejmáni volt egykor a parancsnoka) előre tájékoztatta e szándékáról az iraki kormányt, az pedig értesítette Amerikát.

Az iráni külügyminiszter a Twitteren bejelentette, hogy a támadás önvédelemből történt, és Irán ezzel lezártnak tekinti az ügyet. Amerikai szakértőknek is úgy tűnik, hogy Irán gyors és látványos visszavágása és a tény, hogy előre értesítették az iraki államot, amelyről tudniuk kellett, hogy leadja a drótot Amerikának, azt az üzenetet küldi, hogy nem szándékoznak hónapokig elhúzni a viszályt. Arra lehet számítani, hogy Amerika erre már nem is válaszol.

Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk Donald Trump kiszámíthatatlan cselekedetekre való hajlamát, ahogyan azt sem, hogy Irán talán csak félrevezet a könnyebb támadással, hogy időt nyerjen például egy kibertámadás előkészületeihez.

Annál is inkább, mivel Ali Hámenei iráni elnök azt mondta beszédében, hogy az említett támadás csak a kezdet volt, céljuk megszabadulni a korrupt amerikaiaktól egyszer s mindenkorra. Trump bejelentette, hogy ebben az esetben végzetes amerikai csapásra számíthat Irán, ugyanis a Fehér Ház birtokában van egy ötvenkét helyszínről készült lista, amelynek minden egyes pontját meg tudják támadni. Bár a kormány hangsúlyozta, hogy Amerika törvényesen fog eljárni, Trump elnök az nyilatkozta, hogy a listán kulturális létesítmények is szerepelnek, ezek megtámadásával azonban az Egyesült Államok már nemzetközi törvényeket szegne meg.

A legújabb, január 13-i hírek szerint Irán nemzetközi pert készül indítani Donald Trump amerikai elnök ellen Szulejmáni megölése miatt. Arról azonban még nem tudunk semmit, hogy pontosan milyen fórumon.

Mindeközben az ukrán utasszállító katasztrófája is belekeveredett az ügybe, miután Irán elismerte, hogy ők lőtték le a százhetvenhat utast és kilenc tagú személyzetet szállító repülőgépet – tévedésből. Azt állítják, szokatlanul közel repült iráni katonai bázisokhoz, és a mostani háborús hangulatban amerikai támadástól tartva robbantották fel. Az esetről meglepően pontos videó is készült. Az iráni utasokat is szállító repülő katasztrófája szokatlanul hangos tömegtüntetéseket provokált Iránban. Az emberek már a vallási vezetőséget is kritizálják, és megtagadják, hogy megtapossák a földre terített amerikai és izraeli zászlókat.

Sokak szerint a konfliktus az Iszlám Állam malmára hajtja a vizet, amely az ellenségei viszálykodása közben rendezni tudja szétvert sorait, erre azonban egyelőre semmilyen bizonyíték nincs. Szulejmáni és Muhandisz megölésével Amerika bizonyította, hogy kész mindent megtenni a közel-keleti befolyása érdekében. Az iráni tüntetések és az ajatollahellenes közhangulat fényében pedig úgy tűnik, ez sikerült is neki.

Csernik Gréta

Források: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT

Kiemelt kép eredetije: Getty Images