„Kisanyám! […] amint visszajövök, elválok és feleségül veszlek!”

–

Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Fotótárában van egy fénykép, amelyet a közelmúltban az eBay nevű online aukciós oldalról vásároltak meg munkatársaik. A képet egy Los Angeles-i fotográfus készítette 1935. január 23-án. A kép kommentárja a következő:

„Los Angeles – Két magyar színésznő, Miss Vilma Aknay és Miss Sári Fedák ezúttal igen élethű szerepet alakítottak, amint főszerepet kaptak egy rögtönzésben, mely a Két híresség börtönben címet is kaphatná. Az ellenük szóló vádak hamis tanúzásról és összeesküvésről szólnak abban a 250.000 dolláros kártérítési perben, melyet Miss Aknay nyújtott be korábban. Most a színésznők azért jelentek meg a fellebbviteli bíróságon, hogy a kihallgatás elnapolását kérjék. Fletscher Bowron bíró a halasztást február 4-ig megadta, de ragaszkodott hozzá, hogy csakúgy, mint minden vádlottat, a színésznőket is nyilvántartásba kell venni. Így körülbelül 15 percet töltöttek a börtönben, ahol felvették az adataikat, rögzítették ujjlenyomatukat, és lefényképezték őket a bűnügyi nyilvántartás számára.”

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

OSZMI (@oszmi) által megosztott bejegyzés

(A képen balról jobbra: Fedák Sári, Mrs. Vada Sullivan egészségügyi főfelügyelő, Aknay Vilma és az ujjlenyomatvevő tiszt)

Az amerikai ügy óriási port kavart Magyarországon is, pedig csak a lapok tudósítottak róla, hol volt még akkor internet! De lássuk, mi történt valójában!

Fedák és Aknay nagy, közös ügye

Hogy került Fedák Sári, Molnár Ferenc exfelesége, az akkor már idősödő, de töretlenül népszerű és rendszeresen botrányos ügyekbe keveredő sztár és kebelbarátnője, a nála egy évtizeddel fiatalabb, 46 éves Aknay Vilma, a bécsi Burgtheater egykori üdvöskéje a Los Angeles-i bíróság elé? És miért üldözték a szívtipró külsejűnek jó szándékkal sem címkézhető, zsurnalisztából sikeres forgatókönyvíróvá avanzsált Vajda Ernőt, a Metro-Goldwyn-Mayer filmstúdió munkatársát?

Vajda az 1920-as évek elején költözött az Egyesült Államokba, és 1934 júniusában Aknay Vilma színésznő beperelte őt mint házasságszédelgőt. Kártérítésképpen kereken 250 ezer dollár követelt.

Az ügy pikantériája (és a vádlott egyik fő érve saját védelmében), hogy 1924-ben, amikor ők ketten viszonyt folytattak, Vajda már nős volt. Ez, mondjuk, nem gátolta meg abban, hogy 1924-ben A hárem (!) című darabjának bemutatása kapcsán Aknayval (a bécsi Burgtheater művészével, aki akkor játszott először magyar nyelven) szerelembe essen.

1927-ben, amíg Vajdáné (az igazi) Európába látogatott, Aknay a Holiday című film mintájára Amerikába utazott az akkor már luxuskörülmények közt élő, komornyikot tartó, villa-, magánrepülőgép- és jachttulajdonos íróhoz, és egyúttal felmondott Bécsben, a Burgtheaternél, így elesve a két év múlva esedékes nyugdíjától. Hónapokig együtt éltek, majd a vízum lejárta után a színésznő hazatért, és ekkor megtudta: Vajda mégse válik, pedig erre neki állítólag ígéretet tett. Aknay idegösszeomlást kapott, és két évre szanatóriumba került. A férfi, ma így mondanánk, ghostingolta.

A botrány

Felépülvén a dühös színésznő elhatározta, beperli egykori szerelmét. Csakhogy nem volt elég pénze ehhez. Barátnője, Fedák Sári azonban arra biztatta, ne hagyja annyiban a dolgot, és nemcsak kölcsönt adott Aknaynak, de még egy amerikai ügyvédhez is beprotezsálta. A tárgyalásra is kiutazott Los Angelesbe. Buzgalmát az is táplálta, hogy nagyon nem szívelte a Vajda családot, ugyanis csúnyán összeveszett korábban Vajda Ernő fivérével, John Vajda színházi ügynökkel.

Fedák vallomást is tett a bíróságon, ebben megesküdött, hogy Vajda egy ízben őt kérte meg, mondja meg Aknaynak, utazzon Hollywoodba, mert elvált a feleségétől, így nincs akadálya annak, hogy elvegye.

Ezzel szemben Vajda bemutatott egy fotót, amelyen együtt szerepel ő, a felesége és Aknay. Vajda azt vallotta, Aknay nemcsak hogy jól ismerte a feleségét, de össze is jártak hármasban. Szavait alátámasztandó előrántotta barátját, a színész Paul Lukast (alias Lukács Pált), aki bizonygatta: Aknay végig tudta, hogy Vajda nős ember. Tanúskodott Vajda felesége is, és azt állította, a színésznő annyira odavolt a férjéért, hogy arra kérte egy ízben őt, a riválist, ne álljon kettejük közé, legyen inkább öngyilkos.

A pert Vajda nyerte

A csalódott Aknay–Fedák-páros már készült hazatérni, amikor váratlan fordulat történt, Vajda hamis tanúzás és összeesküvés címén feljelentette Fedákot és Aknayt. Azt állította, hogy Aknay hazudott, amikor azt vallotta, csak 1925-ben tudta meg, hogy ő nős, Fedákot pedig önös érdekei vezették: Budapesten ugyanis lepapírozták a barátnőjével, hogy a kártérítési összeg harmada Fedáké lesz.

A feljelentés nyomán a színésznők ellen elfogatóparancsot adtak ki. A két nő ezután hetekig bujkált.

Ennek pedig híre ment Magyarországon is, pláne miután az egyik tanú, Csepreghy Erzsi színésznő, aki Fedákot eredetileg Los Angelesbe kísérte, hazatért, és részletesen elmesélte a kalandokat a Szinházi Életnek. Valószínűleg jól kiszínezte a részleteket: beszélt éhezésről, nyomorgásról, furfangos menekülésről. A hatásvadász ismertető hatására a közvélemény a színésznőknek drukkolt. Ők aztán pár hét múlva feladták magukat, ekkor készült róluk az ujjlenyomatvételes fotó. 

A valóságban meglehetősen prózai jelenetet később Fedák így dramatizálta: „Azt nem lehet elmondani és nem lehet leírni, hogy milyen érzés fojtogatta a torkomat, amikor a festékespárnára kellett nyomni ujjaimat, hogy ennek a mindig keményen dolgozó és mindig tisztességes kéznek másolata bekerüljön a szégyenteljes nagy fekete könyvbe.”

Hogy mekkora színésznő volt, azt jól tükrözi, hogy a pesti elit megmozdult a megmentésükért. Az öt-ötezer dolláros óvadékot Ben Blumenthal, a Vígszínház tulajdonosa tette le. De pénzt gyűjtött Incze Sándor, a Szinházi Élet főszerkesztője is, akihez színészek csatlakoztak. Békeffi László, a neves konferanszié, a Budapesti Színészek Szövetségének elnöke az amerikai nagykövetnél is vizitelt a színésznő érdekében.

A tárgyalásokon (1935. április 15. és 23. között zajlottak) az ügyész levelekkel kívánta bizonyítani, hogy összeesküvés történt, mire Aknay Vilma és Fedák Sári ügyvédje előkapta Vajda kétszáznál is több szerelmes levelét, köztük olyanokat is, amelyek már Vilma Aknay Vajda névre szóltak, mintha a férfi már új feleségének tekintette volna a nőt. Hogy éreztessük a levelek hangvételét, íme, egy rövid részlet az egyikből:

„…Évek múltán, évtizedek elmúlásával fogja maga csak igazán tudni, hogyan szeretem én magát. A magáé vagyok, őrülten, alázatosan, hűségesen, nem ameddig maga akarja, hanem amíg vér és öntudat van bennem…”

A tárgyalás egyik fénypontja az volt, amikor tanúként megidézték Aknay korábbi ügyvédjét, dr. Papadakist is, aki bilincsben érkezett, mert pár héttel azelőtt lelőtte a barátnőjét (aki szerencsére túlélte a merényletet.) 

A per a színésznők felmentésével végződött.

Ezután Aknay volt soron: újra feljelentette Vajdát.

Ezúttal rágalmazásért. Tárgyalásra azonban már nem került sor, az ügyvédek segítségével a felek kiegyeztek 22 ezer dollár fájdalomdíjban.

Aknay pedig hazatért két év távollét után, de nem sokkal később visszavonult a színészi pályáról, amelyen nem termett már számára babér. Az örök túlélő Fedák csillaga viszont nem áldozott le, 1935 őszén újra színpadon állt. Testhezálló feladatot kapott: a Magyar Színházban Bruno Frank Vihar egy pohár vízben című vígjátékában egy perlekedő pestszentlőrinci kofát alakított.

Forrás: ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép forrása: University of Washington Libraries / J. Willis Sayre Collection of Theatrical Photographs

Kurucz Adrienn