–

A rendszeres színházlátogatók jól tudják, hogy az a színdarab, amelyikben Szervét Tibor szerepel, mindenképp figyelmet érdemel, mert ő még a könnyednek tűnő vígjátékokban is képes új színeket mutatni, a komoly drámákban pedig tényleg a szerep legmélyére ás, és teljesen átlényegül.

Én legutóbb az Illatszertár című előadásban láttam, amiről ÍRTAM akkoriban, akkor is azt emeltem ki, mennyire hiteles volt a megcsalt férj szerepében, lenyűgözött, hogy egy komédiában is megmutatta a figura drámai erejét.

Most a Tháliában talán a Gyilkosság az Orient Expresszen című előadásban, Poirot szerepében lubickol leginkább, érdemes megnézni! De a Bolha a fülbe címszerepében is ő látható, ahogy Shakespeare Varázslat egy nyár éjszakán (amit Szentivánéji álom címen ismertünk eddig) Thészeuszát is ő formálja meg. Három abszolút főszerep, az anyaszínházában rá építik az előadásokat a rendezők.

Szervét Tibor kevés igazi lehetőséget kapott eddig a filmekben

Pedig igazán szívesen látnék egy olyan magyar (vagy akár külföldi) filmet, ami az ő színészi jelenlétére épít.

Leginkább a „Valami Amerika”-filmekből ismeri a nagyközönség, de már az utolsó résznek is öt éve volt a bemutatója.

Mostanra érett be a jó karban lévő, hatvanas, vonzó pasi, akinek az arca és tekintete is mesél, és aki ötvenéves koráig küzdött azzal, hogy ki is ő valójában, hiszen – saját elmondása szerint – mindig másoknak akart megfelelni a színházi munkáiban ugyanúgy, mint a magánéletében. Ám ekkor ráébredt, hogy ő maga eddig valahogy kimaradt a játékból, állhatatos önismereti munkája pedig meghozta gyümölcsét.

Felszabadultan vall sok interjúban saját gyengeségeiről, útkereséséről, és ez az esendőség igazán szerethetővé teszi.

„Több évtizedet töltöttem azzal, hogy kíméletlen véleményt mondtam mindenről, azzal a szent meggyőződéssel, hogy én annyira okos vagyok, hogy mindenről tudom a frankót, és a világ az így van, meg úgy van. Ám a világot egyrészt nem érdekelte az én véleményem, másrészt jó párszor bebizonyosodott, hogy tévesen, rosszul, igazságtalanul látom a dolgokat. Ezért aztán egy ideje igyekszem a mellékneveket elhagyni. Vagyis nem minősíteni” – mesélte egy hosszú interjúban.

Természetesen a játékán is nyomot hagyott az elmúlt tizenöt év, amikor nem kibúvókat keresett, hanem önmagán dolgozott.

színház születésnap Szervét Tibor
Ónodi Eszter és Szervét Tibor a Valami Amerika című filmben - Forrás: Budapest Film

Skatulyák

Az úgynevezett „intellektuális színész” skatulyáját már akkor megkapta, amikor végzett jogászként – doktori címmel – végre (sokadszorra) fölvették a Színművészetire, ahol aztán rettenetesen szenvedett.

Saját maga szerint minimum két évig „nézhetetlen” volt, amit a színpadon és a vizsgákon művelt. Ráadásul a közeg is rosszul hatott rá. Az akkoriban uralkodó színészpedagógiai nézetek azt vallották, hogy: „aki nem zseni, az hülye”. Ő pedig úgy érezte, hogy szinte mindenki „színészebb” nála.

Az osztálytársai, ahogyan ő is, meg akarták váltani a világot, komoly küldetéstudatuk volt, de közben rengeteg alkohol és cigaretta fogyott, és finoman szólva sem róluk mintázták a hűség szobrát.

A főiskola után Szegedre szerződött, majd Ruszt József felforgató erejű Független Színpadának alapítótagja lett az akkor már nem is annyira ifjú színész, Ruszt pedig nagyon sok darabban számított az ő hősies színpadi kiállására és megjelenésére, például Az ember tragédiájában vagy a Romeó és Júliában, Mercutio szerepében.

Aztán Miskolcra szerződött, és három ott töltött évad után Cyrano szerepe meghozta neki a budapesti lehetőséget is, a Vígszínházban játszott szintén három évadon át: a Mohácsi-féle Mágnás Miskában, az Össztáncban és a Szent Johannában szerepelt a Cyranón kívül.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

S.I.ZS.O BY STYLE (@s.i.zs.o.by) által megosztott bejegyzés

Sikerek és kudarcok

Aztán jött hét szép év a Radnóti társulatában. Óriási sikerszériákban játszott, például a Ványa bácsiban, az Anconai szerelmesekben, de ő volt a IV. Henrik címszereplője is, vagy a Pygmalionban Higgins professzor. A Tóték Postása Gothár rendezésében is igen emlékezetes alakításai közé tartozik.

Gothár Péter és Valló Péter is azon rendezők közé tartozott, akik mindig olyan szerepekkel kínálták meg, amelyekből kiviláglott sokrétű színészi tehetsége. Ám ő mégis úgy érezte, nincs a helyén.

„Néhány éve észrevettem, hogy az a fiatal pali, aki »mind én voltam egykoron«, aki majd' kiugrott a bőréből, hogy felvették a színművészetire, egyszer csak eltűnt. Itt van helyette egy felnőttnek látszó ember, aki bejön, felveszi a jelmezt, lelkiismeretesen teljesít mindent, de!  Hova lett a régi akarat, a régi tűz?

Először is ezt kellett magamban tisztázni, hogy megvan-e vajon, vagy menthetetlenül elvesztett. Úgy találtam, hogy megvan az, csak a sok év alatt betemette mindenféle hordalék. Aztán megpróbáltam szétnézni, hogy az előadások, amik létrejönnek, hordozzák-e még azt az akaratot és energiát, ami a színház üzemanyaga” – ezt egy tíz évvel ezelőtt készült interjúban mondta, és ez már talán az előszele volt annak, hogy a Radnótiból is eljött.

(Zárójelben egy kis személyes hála: Erich Kästner – akiről hat éve ÍRTAM egy cikket, és akit az egyik legeslegjobb meseírónak tartok – Emil és a detektívek című könyvének hangoskönyves feldolgozását Szervét Tibornak, meg persze a kiadónak köszönhetjük. Egyszerűen zseniálisan adta elő a meseregényt, hiába olvastam már vagy tízszer, mégis végigizgultam az ő szuggesztív interpretációjának köszönhetően. A hangoskönyv miatt mindhárom gyerekem egy életre megszerette a szerzőt, ráadásul a kötelező olvasmányt is kihagyhatták – az amúgy viszonylag sokat olvasó gyerekeim –, és persze ötösre megírták a beszámolókat a könyvről. Szóval hála, hála!) 

Szellemírók Magyarországon: „Azért fizetnek, hogy mások helyett rohadjak a gép előtt”

Kult – 2023. február 28. – GyD

 

Belső utak

Önmagunk megismerése a legnagyobb életfeladatunk, de micsoda paradoxon ez, hiszen soha nem élhetjük át azt, amit bárki más, hogy kívülről is rá tudjunk nézni magunkra. A tükör soha nem azt mutatja, amit a másik ember lát belőlünk. A legnagyobb hazugságainkkal önmagunkat áltatjuk akár egy egész életen keresztül, és nincs olyan ember, akivel kegyetlenebbek lennénk, mint saját magunkkal.

Ezt a mérgező mintázatot ismerte föl saját életében és pályájában Szervét Tibor, aki már korábban is kilépett négy hónapra a színházi mókuskerékből, hogy Angliában nyelvet tanuljon, ahova a fiát is magával vitte. Szeretett volna jobban rálátni a saját életére, és erre az a legjobb megoldás, ha egy kicsit eltávolodunk attól, amiben a mindennapjaink telnek.

A nézőpontváltáshoz szorosan hozzátartozik, hogy nemrégiben Boldizsár Ildikó meseterápiás képzését is sikeresen abszolválta, és egy coach-képzésen is részt vett.

Amellett, hogy ezen tudás birtokában más emberek számára is segítséget adhat, saját életét is olyan irányba fordította, ami sokkal elégedettebbé tette. (Lásd: mindössze három szerep az anyaszínházában, és mindegyikben az ő neve szerepel elsőként a színlapon. Nem aprózza szét magát, a fontos dolgokra koncentrál, és kivívja magának azt a szerepet, amelyben a legjobb jót megmutathatja magából.) Ezeken kívül még a Játékszínben megy már nyolcadik éve a Virágot Algernonnak című előadás, amit ő maga írt át Daniel Keyes műve alapján, és Charlie Gordon szerepét is ő játssza benne.

Úgy tűnik, hogy igen kacskaringós úton, de végre révbe ért Szervét Tibor mind a szakmai, mind pedig a magánéletében. Stefanovics Angélával harmóniában élnek, a karantén segítette őket egymáshoz. Azt mondják, akik látták már őket társaságban, hogy jó rájuk nézni, illenek egymáshoz.

„A belső szabadságnak egyetlen szobája van, amibe sok-sok ajtó nyílik. […] A lényeg az, hogy picit haladd meg azt, amit úgy hívnak, hogy: én. Ez pedig óriási feladat.

[…] Már fiatalon is sokat gondolkodtam arról, honnan tudom megkülönböztetni valamiről, hogy az angyali üdvözlet, vagy ördögi kísértés? […] De hol az a pont, ahol átfordul? Ebben a meseterápia és a coaching is segíthet. Az akadályelhárítás folyamatának számos módszere van, én ezeket választottam…” – mondta a már említett interjúban.

Végül Szervét Tibor kedvenc idézetét szeretném megosztani veletek, és magam is igencsak megfontolom ezt a gondolatot:

„Miért foglalkozol azzal, hogy megváltoztass másokat, akik nincsenek a hatalmadban? Foglalkozz azzal, hogy önmagadat változtasd meg. Ahhoz van hatalmad.” /Marcus Aurelius/

Források: ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép: Játékszín

Both Gabi