Plázacicák, abúzus és diszkrimináció a népmesékben – Nincs a népmesénél modernebb dolog a világon!

–

Hét XXI. századi fogalmat kaptam a WMN szerkesztőségtől a népmese napjára, mert mindig azt mondom, hogy a népmesékben szinte minden megtalálható, ami valaha egy emberrel megtörtént vagy megtörténhet. Arra kértek, keressem meg az évezredes történetekben a családon belüli abúzus, a transzneműség, a spermadonor, a feminista, a plázacica (és annak férfi megfelelője), az állatvédő, a függőség és a diszkrimináció megfelelőit. Igazán jó játék volt, mindegyiket megtaláltam, és ez nem meglepő, hiszen az emberi problémák évezredek óta ugyanazok, csak a nevük más, és a problémákra adott válaszaink változhatnak.

A népmesék bölcsessége szilárd alap, erős kapaszkodó lehet, csak nekünk, embereknek kellene az ördög hídja helyett a mesehősök útján járni…

1. Plázacica (és annak férfi megfelelője)

Gondoltál valaha a ruhát, ékszert, hintót, házat kérő, csak külsőségekben gondolkodó mesebeli lányokra és asszonyokra, mint plázacicákra? Ilyenek a Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack női szereplői. Amikor az ujjlevágós jelenethez érünk a Hamupipőkében, mindig egy kamaszlány jut eszembe, aki felkiáltott mese közben:

„Ez rendesen plasztikai műtétet hajt végre saját magán!”

Természetesen hasonló férfi is van a mesékben, Csungu, az üres fejű legény sem kispályás a műfajban. Amikor vadászni indul, lábára szarvasbőr csizmát húz, föléje hímzett térdmelegítőt, nadrágja a legfinomabb irhából készül. Rénszarvasszőrrel kivarrt kabátot ölt, derekát kacsafejekkel kirakott öv díszíti, fejét selyemfonállal hímzett kendő és mókusfarokkal ékesített pézsma sapka fedi. Kezében rovátkás lándzsa, és miközben kacag nagy boldogságában, hogy milyen gyönyörű legény is ő, a lándzsájával hadonászva mindenkit majdnem megöl...

2. Családon belüli abúzus

Sajnos ősrégi, és a világ minden táján fennmaradt történet. Magyar mesét is ismerünk a királyról, aki meg akarta tartani a lányát, de abban nem olyan egyértelmű a helyzet, mint egy bambarai népmeseváltozatban, ami így kezdődik: „Amikor a lánynak kitelt a melle, a király bezárta őt a saját udvarán egy házba, és az egészet fallal vétette körül.” Senki emberfia nem férhet a lányhoz elvileg, az mégis teherbe esik, és fiút szül. A mese végén, amikor minden jóra fordul, akkor hangzik el a mondat, ami az apa motivációját egyértelműsíti:

„Király atyám, ha mégoly szép is a te lányod, soha nem lehet ő melletted a te ágyadban, valaki más fiához kell adnod őt! És az időtől fogva, senki sem tartja magának a lányát.”

Ugyanígy nagyon durván zaklatta a saját gyermekét a király, aki a lányát kívánta feleségül. Szegény leánynak mindenféle cselt és fondorlatot kellett bevetnie, hogy az apját emésztő vágytól megszabadulhasson. A végén sikerült neki.

3. Transzneműség

A transzneműség a születéskor kapott nemmel való azonosulás vagy az ennek megfelelő testi megjelenés hiánya, és szerte a világban ismert mesetípus, a „Nemek felcserélése" néven. A mesében, ami eszembe jutott, legénnyé változik a leány. Születése okán egyébként királyleány, és eleinte csak férfiruhában jár rövid hajjal, azután elindul szerencsét próbálni. Vitézi alakjában beleszeret a királykisasszonyba, próbákat áll ki érte, és az egyik próba során megátkozzák: „Ha leány, változzék férfivá, ha férfi, változzék leánnyá.”

A nemváltás megtörténik, a valamikori királykisasszonynak még „hívogatópálcája” is nő az átváltozás során, és férfiként él a feleségével, amíg meg nem hal.

4. Spermadonor

Hát persze hogy van erről a témáról mese. Jó hogy… Csak nem spermadonornak hívták a biológiai apát, hanem komácskának, és nem mintaadás hanem „megsegélés” után fogant meg a gyerek. Az asszony, aki a „segélt" igénybe vette, „vétkecskeként” gondolt az egészre:

„Imám három esztendeje asszon vótam, s nem született gyermeke, nem született a sógorasszonkáimnak se. Filembe jutott, hogy nem emlegetnek münket egyebkent, csak öster menyeknek. Nálunk a meddőknek mondják, hogy österek… Azt tartották, hogy amelyik asszonnak nem ad gyermeket az Isten, annak valami erőst nagy bűnje van. Mikor én ezt meghallottam, mintha szívembe egy nagy kést vágtak vóna. Vót nekem egy jó kicsi komacskám, az asszonyával es erőst jót vóltunk. Jártuk egymás életjibe. Egy nap, mikor az emberem elment fuvarba, a komacskám odjaött nálunk. Mondom én neki: Ne, édes komámuram, mit beszélnek a faluba. Az Isten megfizeti, segéljen meg. Akkor a komám megsegélt. Akkor született a fiam.”

5. Feminizmus

Ez elég könnyű, rengeteg feminista mese van, most csak kettőt emelek ki.

A nők egyenjogúságát minden tettében képviselő nők közül az egyik legkiemelkedőbb egy norvég mesehősnő, Kócos Fityula. Eredetileg királylánynak született, de fekete bakkecskén, fakanállal a kezében lovagol, bárkivel megküzd az igazáért, legyőzi a koboldokat, és maga választja a férjét. Úgy öltözik, ahogy kedve tartja, nem fésülködik, nem ad a külsőségekre, csak az esküvőjére lesz ezüstlegyezős, jól fésült hölgy. Önazonos, önmegvalósító, erős, szabad nő.

A téma kapcsán az okos lányos meséket muszáj még megemlítenem. Ezekben a hősnő hol a szegény ember, hol a bíró, máskor a szántóvető éles eszű, bátran szabályt szegő lánya. A legképtelenebb talányokra is pontos képekben válaszol, vicces, és bátran vállalja a saját meztelen testét. Sem gondolkodásában nem korlátozható, sem a viselkedésében, tudatosan hág át minden patriarchális szabályt.

Mindkét hősnő önazonos, önmegvalósító, erős és szabad. Róluk, és a hozzájuk hasonlókról minden nőnek és férfinak hallania kellene.

5. Állatvédelem

Jellegzetes mesealak, és nem a róka lábából tüskét kihúzó vagy a halat a vízbe visszadobó figurára gondolok, hanem erre, és ennek  sok-sok változatára:

„Ment-mendegélt a legény, egyszer egy folyóhoz ért. Megkeresi a hídját, hát épp ott állt egy öregasszony, aki a kötényéből kis macskákat dobált a vízbe, hogy menjenek isten hírével. Már csak egy kis macska volt a kezében, amikor a fiú odaért hozzá, s mondja az öregasszonynak.

– Édes néném, ne dobja már vízbe azt a kicsi macskát, inkább megveszem én!

Oda is adta neki a macskákat a piculáért…”

6. Függőség

Természetesen ez sem újkeletű. Az egyik mesékben egy várandós asszony, a későbbi Raponc anyja annyira rákattan a szomszéd ördöngös asszony kertjében termő „galambbegy salátára”, hogy nem tud nélküle létezni, a férjét lopásra kényszeríti miatta, mert „beléhal”,  ha nem jut hozzá. Aranyhaj vagy Rapunzel esetleg Ligetszépe címen is ismerős lehet a történet.

7. Diszkrimináció

Tudatos kirekesztő vagy megalázó cselekedet. Évezredek óta jelen van kisebb és nagyobb közösségekben, falvakban, városokban és birodalmakban.

Nem írom le, milyen kirekesztettnek lenni. Mindenki tudja, látta, hallotta, tapasztalta vagy olvasta. Íme, a mesei megoldás:

Nem iskolai történetet választottam (pedig lenne), nem árva fiúról szólót (pedig nagyon testhezálló). Most csak egyet választhatok, azt, amikor a beteg, rongyos, szállást kereső öreg vándort megsegítik:

„Odaért az apó a harmadik testvérhez. Az szegényesen élt, a háza kicsiny, de tiszta volt. Amikor az apó kopogtatott az ajtón, rongyos, ágrólszakadt emberré változott.

– Adjatok egy falatka kenyeret! – szólt.

A legkisebb fiú így válaszolt:

– Menj be, apó, a házba, kapsz majd enni, és még az útra is csomagolnak!

Bemegy az apó a házba. Az asszony amikor meglátta, hogy milyen ágrólszakadt, megsajnálta őt, bement a kamrába, kihozott neki egy nadrágot meg egy inget. Az apó felvette. Asztalhoz ültették az apót, megetették-megitatták.”

Ne felejtsd el: a mese nem „csak" mese! Mesélj!

Bajzáth Mária

A mesék, amelyek a weben is olvashatók:

Egy asszony két vétkecskéje

A király, aki meg akarta tartani a lányát

A szárnyas királyfi

Az egerek

ITT is sok jó mesét olvashattok.

Kiemelt képünk forrása: Kecskemétfilm Kft.