Egy olasz lovagnak köszönhetjük a Forma–1 megkerülhetetlen alakját: 10 dolog, amit még te sem tudtál a 112 éves Alfa Romeóról
A Milánóban alapított Anonima Lombarda Fabbrica Automobili (A.L.F.A.) már 1911-ben indult versenyeken, de hamar háttérbe szorultak a vállalat ez irányú céljai, az I. világháború során ugyanis az olasz hadiipar igényeit kellett kielégíteniük. Az autógyártáshoz 1919-ben tértek vissza, és nem sokkal később, az 1920-as években már mind az utcai sportkocsik, mind a versenyautók gyártásában élen jártak. Az 1910. június 24-én, épp 112 éve indult sikersztoriban azonban nem ez az egyetlen kevésbé ismert érdekesség. Mózes Zsófi írása.
–
1. Az Alfa Romeo nem a vállalat eredeti neve
Az Alfa Romeo története akkor kezdődött, amikor Ugo Stella, egy olasz arisztokrata lovag 1910-ben úgy döntött, hogy részvényeket vásárol egy autógyárban, az Anonima Lombarda Fabbrica Automobili, vagyis a Lombardiai Autógyár nevű vállalatban. A kezdeti években versenyautókat gyártottak, ám az I. világháború kitörésekor Nicola Romeo nápolyi vállalkozó átvette a vezetést, majd különböző katonai felszereléseket gyártásába kezdett.
A világháborút követően Nicola Romeo újraindította az autógyártást, kezdetben a háborús évek alatt megőrzött készletből, majd új modellek tervezésével. 1920-ban az A.L.F.A-t átnevezték Alfa Romeóra, és ezzel gyakorlatilag megszületett a legenda.
2. Egykor maga Enzo Ferrari is az Alfa Romeónál dolgozott
Az egész történet meglehetősen bonyolult, de maga Enzo Ferrari körülbelül 20 évig vezette az Alfa Romeo versenycsapatát. Még a világhírű, ágaskodó ló logója is megjelent az autókon.
Ferrari az 1920-as évek elején tervezőként került az Alfa Romeóhoz, és fokozatosan kezdte népszerűsíteni a vállalaton belül a versenyzés iránti szenvedélyét. 1923-ra már ő vezette a Scuderia Ferrari nevű versenycsapatot, 1932-re pedig az Alfa Romeo versenyzői egyre gyakrabban álltak a dobogó legfelső fokán.
Végül Enzo Ferrarinak 1939-ben kellett elhagynia a vállalatot, ugyanabban az évben, amikor a Mussolini által elfogadott törvényeknek köszönhetően az Alfa Romeót állami tulajdonú céggé nyilvánították.
De Ferrarit sem kellett félteni: nem sokkal a II. világháború után megalapította a saját nevével fémjelzett vállalatát.
3. Az egyik legikonikusabb Alfa Romeo versenyautó: a P3
Tazio Nuvolari az egyik legjobb és legmerészebb versenyző, aki az Alfa Romeo volánja mögé ült. Miután az 1930-as évek elején néhány kemény versenyt megnyert, Tazio szembe találta magát addigi legnagyobb kihívásával: az 1935-ös Grand Prix-szezon során a sokkal erősebb német autókkal kellett versenyeznie.
Annak ellenére, hogy egy olyan autóban – egy hároméves Alfa Romeo P3-ban – ült, amit sokan a német autókkal szemben gyengébbnek ítéltek, Nuvolari győzött, ez pedig újabb jelentős mérföldkövet jelentett az Alfa Romeo versenyzői történetében.
A következő évben azonban az olasz versenyző balesetet szenvedett, a pályáról egyenesen a kórházba szállították. Ez azonban nem sokat változtatott merész természetén, és amint magához tért, azonnal visszatért a pályára. Végül törött lábbal fejezte be a versenyt, és szinte hihetetlen, de még így is a hetedik helyen végzett.
4. Az Alfa Romeo ikonikus logója
Az Alfa Romeo logója egy meglehetősen egyszerű kör. A fehér alapon lévő vörös kereszt Milánó szimbóluma, a sárkányfejű, koronát viselő, embert felfaló kígyó pedig a középkorban Milánót uraló Visconti családot jelképezi.
A vállalat logóját eredetileg egy helyi kézműves, Romano Cattaneo tervezte. Bár őt már akkoriban is elismert tervezőként tartották számon Milánóban, ez volt az egyik legjelentősebb alkotása, és talán a leghosszabb ideig fennmaradó is. Az Alfa Romeo címere az elmúlt száz év során kisebb változtatásokon ment keresztül, ennek ellenére a dizájn az 1910-es első használata óta következetes maradt, így a világ egyik legjelentősebb történelmi jelentőségű autóipari emblémájává vált.
5. A négylevelű lóhere legendája
Ugo Sivocci az Alfa Romeo versenyzőjeként az 1920-as években hírhedt volt a versenyeit sújtó balszerencséjéről. Bár Sivocci tapasztalt versenyzőnek számított, a technikai meghibásodások gyakran álltak a győzelme útjába. Ezért – hogy egy kis szerencséhez jusson – megkért egy helyi művészt, hogy fessen egy gyémántot és egy négylevelű lóherét az autójára. Úgy tűnt, az alkotás megtette hatását, és Sivocci megnyerte az 1923-as Targa Floriót.
Ettől kezdve Sivocci minden versenyhétvége előtt egy fehér gyémántba foglalt négylevelű lóherét festetett az autójára. Ugyanebben az évben, az Olasz Nagydíjon azonban nem jelent meg a festő. Sivocci ennek ellenére felment a pályára, majd egy tragikus balesetben életét vesztette.
Sivocci halálával kezdetét vette egy hagyomány, ami a mai napig fennáll: azóta minden Alfa Romeo versenyautón egy négylevelű lóherét helyeznek el Sivocci emlékére és a szerencse reményében.
6. Az Alfa Romeo gyárat porig rombolták
Az Alfa Romeo az elmúlt évtizedek alatt sok hullámvölgyet átélt. Az egyik legsúlyosabb tragédia 1938-ban történt, amikor a németek lebombázták a vállalat gyárát. Más ipari gyárakhoz hasonlóan az Alfa Romeo üzeme is célpontja volt a II. világháborús bombázásoknak, a cégnek majdnem tíz évébe telt, mire ismét talpra állt.
7. Az Alfa Romeo irigylésre méltó versenyzői sikerei
Az Alfa Romeo az egyik legsikeresebb vállalat az autóversenyzés történetében. 1925-ben megnyerte a világbajnokságot, a Szicília hegyei között rendezett Targa Floriót 1933-ban és 1934-ben, majd az első F1-es bajnokságot is, 1950-ben.
Az Alfa Romeo 35 éven át uralta a legendás Mille Miglia versenyét, 16 alkalommal nyerte meg a versenyt, a vállalat versenysikerei azonban nem csak az autókra korlátozódtak: 1933-ban az Alfa Romeo motorkerékpáros csapata megnyerte az első Motogiro D'Italia versenyt is.
8. Az Alfa Romeo tartja a leggyorsabb sedan rekordját
A Giulia Quadrifoglio a 2016-os Párizsi Autószalonon mutatkozott be mint a valaha gyártott legerősebb Alfa Romeo.
Joggal, hiszen az autó az Alfa Romeo motorsport-örökségét mutatta be a Nürburgringen elért rekordidővel.
Az automata Giulia Quadrifoglio, amit egy teljesen alumíniumból készült, közvetlen befecskendezéses 2,9 literes, V6-os biturbó motor hajt, 505 lóerős teljesítményt nyújt, 7:32-es rekordidővel vette birtokba a legendás német pályát. Ez a leggyorsabb idő, amit valaha négyajtós sedan elért, és közel hat másodperccel gyorsabb, mint legközelebbi versenytársa.
9. Az Alfa Romeo egykor buszokat is gyártott
Talán nehéz elképzelni az Alfa Romeo jelvényét egy buszon, teherautón vagy trolibuszon, de a vállalat pontosan ezt tette az 1930-as években. A II. világháború alatt ráadásul a gyártás tovább erősödött, amikor a cégnek teherautókat kellett biztosítania az olasz hadsereg számára.
Az Autotutto, vagyis az Alfa Romeo-kisbusz például az 1954-es torinói autókiállításon mutatkozott be. Eredetileg a cég furgon és kisbusz változatban is gyártotta, és 24 férőhelyet számlált, így ideális volt városi közlekedésre. A jármű sokoldalúságát pedig mi sem mutatja jobban, mint hogy az olasz karosszéria-építők az Autotuttókat igény szerint mobil üzletekké és klinikákká is átalakították.
10. Az Alfa Romeo majdnem Ford-tulajdonú vállalat lett
Hiába a kezdeti sikerek, a ‘70-es és ‘80-as évek nehéz időszak volt az autógyártók számára. Az energiaválság, a japán autógyártók felemelkedése és a társadalmi-politikai problémák következtében az Alfa Romeo meglehetősen nehéz pénzügyi helyzetbe került.
A szorult helyzetben az Alfa Romeo túlélésére egy jól időzített kivásárlás jelentett csak garanciát, és ekkor kopogtatott be a vállalat ajtaján a Ford. Az olasz luxusmárka a Fordhoz került volna, ám mivel a Ford csak a vállalt egy részének megvásárlásában volt érdekelt, a Fiat pedig ajánlatot tett a bajba jutott autógyártó 100 százalékának megvásárlására, ráadásul munkahelyi garanciákat is kínált az olasz dolgozóknak, végül 1986-ban a Fiathoz került a vállalat.
Az Alfa Romeo úgy tűnik, sikerrel vette az utóbbi több mint száz év hullámvölgyeit, jelenleg pedig több más márkával (például a Maseratival) egyetemben a Fiat-konszern részeként működik.
Mózes Zsófi
Források: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT
Kiemelt kép: Getty Images/ Jamie Hodgson