A válasz, úgy tűnik, a kereszténység történetében keresendő

A középkorban a római katolikus egyház a szabadon kóborló, egyedülálló nőkre ugyanolyan szemmel nézett, mint a vadászni induló nőstény macskákra.

Még később is, amikor kiirtottak Európából minden nem keresztény hitet, az állatokat tették felelőssé számtalan tragikus eseményért, sőt egyenesen a sátán kegyenceinek nyilvánították őket. Ezután vallási propaganda egész sora következett, amellyel hol a nőket, hol a macskákat, vagy legrosszabb esetben mindkettőt gonosznak minősítették.

1233-ban Gergely pápa kiadta a Vox in Rama című dekrétumot, amely szerint Európa problémája a nem keresztény vallásokkal nem más, mint hogy sátáni kultuszokban vesznek részt, a vallási gyakorlatokban pedig gyakran a macskák is megjelennek. Ez a pápai rendelet isteni jóváhagyást adott a macskák, különösen a fekete szőrűek kiirtására. Amikor Agnes Waterhouse-t 1566-ban, az első angliai boszorkányperben kivégezték, bevallotta, hogy egy démoni szellemet birtokolt, ami egy Sátán nevű macskában öltött testet. A nő halála gyakorlatilag örökre összekovácsolta a macska–nő–boszorkány-triumvirátust.

Forrás: Getty Images/Interim Archives

A macskák függetlenek és intelligensek – ezek pedig olyan tulajdonságok, amiket évszázadokon át próbáltak megvonni a nőktől

A macskák kényelmesen képviselték azt, ami miatt a férfiak régóta és keservesen panaszkodtak, ha nőkről van szó: nem engedelmeskednek, és nem szeretnek eléggé.

A cikk a hirdetés után folytatódik!

Nem csoda, hogy a XX. század elején macskák szerepeltek az amerikai nőjogellenes karikatúrákban, hogy kigúnyolják és lekicsinyeljék a nőmozgalmat.

A macskák és a nők ilyen jellegű összekapcsolása az emberek és az állatok közötti szélesebb körű kölcsönhatás része. Ma már rutinszerűen használjuk az állati jellemzőket, hogy a különböző nemekről beszéljünk, és hogy a nemek szerinti viselkedésformákat szemléltessük – gondoljatok csak a szuka, a csődör vagy a puma kifejezésekre, amik végső soron az ilyen szavakkal illetett egyén dehumanizálását és emberségének tagadását idézik elő.

Macskanők a képernyőn

Míg az egyedülálló nőket egykor vénlányoknak nevezték, a macskákat tartó egyedülálló nőket duplán elkárhozottaknak tartották.

A viktoriánus korszakra ez a kapcsolat bekerült a kulturális közegbe, már 1880-ban is arról írtak az újságok, hogy „az öreg szobalány macska nélkül nem lenne jellemző a maga társadalmi osztályára”, és hogy „egyik sem létezhet a másik nélkül”.

Ez a szingli nő plusz macska toposz a XX. században is fennmaradt, és talán 1976-ban, a Két nő – egy ház (Grey Gardens) című dokumentumfilm megjelenésével érte el popkulturális csúcspontját. A film főszereplői, anya és lánya, a Grey Gardens nevű, 14 hálószobás East Hampton-i házban éltek – több tíz macskával együtt. Konzervdobozok és szemét borítja a padlót, a telket pedig benőtte a burjánzó növényzet. Az anya elvált, a lány pedig sosem ment férjhez, így a dokumentumfilm bizonyos szempontból elrettentő történet arról, hogy mi lesz egy nőből, ha megpróbálná férfi nélkül leélni az életét.

Jelenet a Két nő – egy ház (Grey Gardens) című dokumentumfilmből - Forrás: Getty Images/Tom Wargacki/Archive Photos/

A macskás nő alakja segít megjelölni azokat a nőket, akiket a patriarchális társadalom a saját elvárásai szerint elfogadhatatlannak tart.

Így nem csoda, hogy az ezt követő évtizedekben számos macskás nő alakja jelent meg a képernyőn. Mind közül a leghíresebb talán az 1940-ben debütált Macskanő, aki az elmúlt 80 évben számos alakjában volt szuper gonosztevő vagy antihős, Batman szeretője vagy épp esküdt ellensége – de semmiképpen sem egyenrangú partnere (kivéve talán a legújabb Batman-filmben). Eredetileg az 1930-as évek szexszimbólumairól, például Jean Harlow-ról mintázták. A Macskanő Batman csábító, zavarba ejtő ellenfelének készült, szexuális vonzereje pedig szorosan összefonódott titokzatos ambivalenciájával – és mint ilyen, egyáltalán nem illett bele a patriarchális társadalom nőkről alkotott képébe.

De érdemes szót ejteni a ló túloldaláról, a Simpson család Eleanor Abernathyjéről is, aki ahelyett, hogy egyetemre ment volna, annyi időt töltött a macskáival, hogy egész egyszerűen elfelejtett beszélni, és eltűnt belőle minden, ami a társadalomban való működéshez szükséges. Mondjuk ki: gyakorlatilag megbolondult.

Ezeknek a jól bejáratott, hiper- és deszexualizált sztereotípiáknak azonban manapság egyre kevesebb terük van

A nők egyre nagyobb szabadsággal létezhetnek a társadalmi normák által alkotott kereteken kívül, egyre többen választják a szingliséget és a gyermektelenséget, nagyobb tekintélyük van a munkahelyen, és ha ez nem lenne elég, még a „cat lady” kifejezést is széles körben és büszkén használja ma már sok macskatulajdonos – köztük olyan hírességek, mint Taylor Swift vagy Kat von D.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Taylor Swift (@taylorswift) által megosztott bejegyzés

Persze könnyebb egy kifejezést menővé tenni, ha nem áll fenn a veszélye annak, hogy a társadalom szemében kitaszítottá válik az ember, mégis vitathatatlan, hogy egyetlen más állat sem határozta meg a női szexualitást olyan mértékben, mint a macskák. Gondoljatok csak bele: a szexuálisan provokatív nőket még mindig vadmacskának nevezik, akik csábítóan dorombolnak, mintha el sem telt volna az utóbbi tízezer év.

Mózes Zsófi

Forrás: ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/Universal Pictures/De Carvalho Collection