Macska ivartalanítás: tényleg lenyugszanak és meghíznak utána az állatok?

 –

Az első és legfontosabb kérdés: mikor és miért kell, ha egyáltalán kell ivartalanítani?

Dr. Simanovszky Zoltán állatorvos elmondása alapján három út áll előttünk, ha nem szeretnénk, hogy a macskánknak kiscicái szülessenek (vagy hogy kiscicákat nemzzen): az elkülönítés, a sebészi beavatkozások és a gyógyszeres megoldások. A legegyszerűbb az állat elkülönítése. Ha a cica nem találkozik ellenkező nemű macskával, akkor garantáltan nem lesz szaporulat. Az egyedüli kedvencként tartott benti állatok pedig jellemzően nem keverednek romantikus kalandokba. 

„A módszer hátránya, hogy a megbízhatósága erősen szituációfüggő (a foghíjas fakerítés nem állítja meg az eltökélt kandúrt), és nem nyomja el az ivari viselkedést, márpedig utóbbi többnyire ugyanolyan fontos a gazdinak (ha nem fontosabb), mint a szaporodás megakadályozása” – mondja dr. Simanovszky Zoltán.

„A sebészi megoldások közül az ivartalanítás a legnépszerűbb, nem véletlenül. Egyszeri beavatkozással végleg megszüntethető a nemi működés: nem lesznek kiscicák és a szexuális magatartás is eltűnik.”

 – folytatja a szakértő. A gyógyszeres megoldások a hormonális működés befolyásolásával teszik nemzőképtelenné az állatot. Többféle hatóanyag is rendelkezésre áll változatos formában: van tabletta, injekció és implantátum is. Szinte mindegyikkel kapcsolatban belefutunk valamilyen problémába, ami miatt kevésbé preferáltak az ivartalanítással szemben (káros egészségügyi hatások, nem kielégítő megbízhatóság, magas költségek, nem túl gyakorlatias alkalmazás), így leginkább akkor érdemes hozzájuk nyúlni, ha kifejezetten ideiglenes megoldásra van szükség, vagy ha az ivartalanítás valami miatt nem végezhető el.

A műtéti ivartalanítás mindig együtt jár a nemi mirigyek (herék, petefészkek) eltávolításával, csak nagyon speciális helyzetekben van létjogosultsága az olyan részleges beavatkozásoknak, mint az ondózsinór elmetszése vagy a petevezeték elkötése. 

Miután ismertette a lehetőségeket, megkérdeztem a Zállatorvostól, hogy melyik a legjobb a macskáknak:

„Az attól függ, mi a cél és milyenek az egyedi körülmények: szinte 

sosem kizárólag a születésszabályozás miatt piszkálunk bele a cica nemi működésébe, hanem mert szeretnénk elkerülni az ivaros viselkedés hátrányos következményeit is. Gondolok itt a rendszeres verekedésre, az abból fakadó gennyes sebekre, tályogokra, a bunyóval és párzással passzolgatott komoly betegségekre, emellett az sem mindegy, mennyire ázik kandúrvizeletben a lakás, vagy hogy lehet-e aludni az egész éjjel pürrögő, tüzelő nőstény mellett.

Utóbbiak nyilván elsősorban a gazdi szempontjából érdekesek, de ha a cicával való együttélés a tét, akkor nagyon is érintik az állat életminőségét. Az esetek túlnyomó többségében a sebészi ivartalanítás kerül ki nyertesen a lehetőségek közül, mert ez kombinálja legjobban a legtöbb előnyös és a legkevesebb hátrányos egészségügyi hatást, emellett praktikus és költséghatékony. (Csak zárójelben: igen, tudom, a sebészi ivartalanítás etikusságának kérdése egy örök gumicsont – oldalakon keresztül lehetne róla filozófiai eszmecserét folytatni, de ezt meghagyom másnak, máskorra.)”

Ahogy a szakértő is megfogalmazta: igenis fontos a gazda szempontja is, és ez nem szégyellnivaló, hiszen mi élünk együtt a macskával, akár ivartalan, akár ivaros. Éppen ezért döntöttünk mi is úgy, hogy mindkét cicát ivartalanítjuk, akkor is, ha elméletileg elég lenne az egyiket (egyelőre benti cicák, bár még ez is változhat). De mielőtt belevágunk, újabb fontos és tisztázandó kérdések vannak, például, hogy mikor aktuális.

Nincs orvosi indok arra, hogy várjunk vele

A macskáknál nagyjából öt-hat hónapos korban várható az ivarérés, de ez nincs kőbe vésve – számít az egyedi genetika, a környezet és az aktuális évszak is. Van, amelyik cica már négyhónaposan ivaréretté válik, a másik meg csak egyévesen. Nőstény macskánál az első tüzelés jelzi ezt: a cica sokat „pürrög” (rövid, doromboló színezetű nyávogás), lefekszik, kelleti a hátsó felét, a hüvelyéből víztiszta ivarzási váladék csepeg. Kezdő cicagazdik sokszor azt hiszik, beteg a jószág. Kandúroknál kevésbé hirtelen és egyértelmű az ivarérés, de a vizelet szagossá válása, az almon kívüli jelölés, olykor hágó mozdulatok különféle tárgyakon, személyeken, és a szokásosnál agresszívebb viselkedés utalhatnak arra, hogy „nagyfiú” lett a kiscicus.

Bár a neten sokféle információ kering arról, hogy milyen korban érdemes vagy nem érdemes belevágni a műtétbe, dr. Simanovszky Zoltán összefoglalja a szakmai álláspontot: 

„Semmilyen ismert, kézzelfogható egészségügyi vagy viselkedésbeli előnnyel nem jár, ha ivartalanítást megelőzően egyszer (vagy többször) ellik az állat. Az ivartalanításra még ivarérés előtt célszerű sort keríteni, és jelen ismereteink szerint akár már hathetes kor felett kellő biztonsággal elvégezhető, de praktikussági és járványvédelmi okokból az ilyen korai műtétek nem gyakoriak, leszámítva talán a menhelyi kölykök esetét.

Korábban elterjedt nézet volt, hogy a korai ivartalanítás különféle egészségügyi problémákhoz vezethet a macskáknál, de ezek egyike sincs kétséget kizáróan alátámasztva. Így az ivartalanítás javasolt ideje ma már az öt hónap alatti életkor.

(Korábban hat-nyolc hónap volt az általános.) Természetesen nem hiba később ivartalanítani, de például a rosszindulatú emlődaganatok későbbi kialakulási valószínűségét az csökkenti a legjobban, ha még ivarérés előtt történik a beavatkozás. Fel szokott merülni aggályként az is, hogy az állat »túlnő«, ha pubertáskor előtt kerül műtétre, aminek az az élettani alapja, hogy a csöves csontok növekedése az ivarérés hatására zárul le. Ha utóbbi elmarad, akkor a cicák potenciálisan tovább nőhetnek, de nem annyira, hogy ez gondot okozzon, vagy hogy egyáltalán észrevehető legyen. Az ivartalanítás befolyásolja ugyan a nemi hormonok által vezérelt viselkedést, de érdemi különbséget nem látni a korai és a »hagyományos«, értsd hat-nyolc hónap körüli ivartalanítás hatása között. Mindazonáltal a viselkedés nagyon összetett, sokfaktoros dolog, így az apró hatáskülönbségeket elfedhetik más, jelentősebb befolyásoló tényezők.”

Mi történik a műtét során és utána?

Egyrészt nagyon fontos, hogy az operáció előtt el kell vinni az állatorvoshoz a macskát, aki megvizsgálja, és elmondja, mik a műtét előtti teendők (például tizenkét óra koplalás és néhány óra vízmegvonás). Az ivartalanítás, ahogy már fentebb említettük, a herék és a petefészkek műtéti eltávolítását jelenti, ami kandúroknál és nőstényeknél is relatíve kicsi szövetsérüléssel járó, jól és gyorsan gyógyuló beavatkozás. (Nőstényeknél opcionálisan a méh eltávolítása is megtörténhet ilyenkor, ami már nagyobb műtét, de nem drámai mértékben.) Az operáció mindkét nem esetében altatásban történik, aminek természetesen van egy bizonyos kockázata, de egészséges állat esetében ez többnyire elhanyagolható mértékű. Dr. Simanovszky Zoltán felkészít a műtét utáni helyzetekre is: 

„A beavatkozás szinte mindig ambuláns, a páciens jellemzően már másnap úgy viselkedik, mintha mi sem történt volna. Műtéti gallér vagy védőruha viselésére szükség lehet hét–tíz napig, hogy a macska ne nyalja szét a sebét – ez különösen akkor fontos, ha külső varratok is jelen vannak. Javasolható ez idő alatt a benti tartás, amit bizony nem mindig sikerül megoldani a gazdinak, de általában ekkor sem szokott baj lenni.” 

Azzal, hogy mi változik a macskánkban az ivartalanítás után, tele van az internet és az állateledeles polc

Egyes netes források szerint a nyughatatlan cicák lenyugszanak, ha már nem hajtja őket a szaporodás ösztöne, ezért erről is megkérdeztem a szakértőt: 

„Mivel a viselkedés összetett dolog (lásd fentebb), garanciák nincsenek. 

A nemi hormonok által kiváltott viselkedésformák az esetek túlnyomó többségében megszűnnek. Ezek a tüzelés, a jelölés, a hágó magatartás, a csatangolás, és bizonyos mértékig a territoriális agresszió, de van az úgy, hogy Frici szívesen kóborol tesztoszteron nélkül is, mert kiránduló alkat, és »alapból bunkó« mindenkivel. Utóbbi problémákon nem fog segíteni az ivartalanítás, ahogy a hiperaktivitás, a játékosság vagy a félősség változására sem nagyon lehet számítani.”

Kicsit sajnálom, hogy a lány testvérénél sokkal vadabb fiúcicánk ezek szerint nem lesz a világ legnyugodtabb állata az ivartalanítás után sem, de abból a szempontból úgyis szerencsések vagyunk, hogy mindketten bújós, szeretgethető macskák. 

A másik nagyon fontos felvetés, amit minden állatboltban láthat, aki elkezdi böngészni a macskaeledeleket, hogy az ivartalan macskáknak külön „fogyókúrás” tápokat készítenek a gyártók, hogy ne hízzanak el a műtét után. Természetesen erre is rákérdeztem:

„Az ivartalanítás egyik lényeges következménye az elhízásra való hajlam növekedése. Ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül kövérségre lenne kárhoztatva a jószág, de oda kell figyelni a táplálására. 

Ivartalanítás után – különösen, ha az felnőtt korban történik –, a korábbi etetési szokások megváltoztatására lehet szükség, például korlátlan etetésről átállni dozírozásra (adagonkénti etetésre), vagy dozírozás esetén az adagok zsugorítására. 

Az ivartalan macskáknak szánt tápok opcionális eszközök az új életmód könnyebbé tételére: csökkentett energiatartalmúak, de fokozott a telítő hatásuk, így jó esetben nem hízik el tőlük a cica, és közben a szeme sem kopog az éhségtől. (És a gazdi szíve sem vérzik, hogy nem adhat enni a folyton nyivákoló állatnak.) Igény szerint át lehet váltani rájuk, de figyeljünk rá, hogy életkornak megfelelő táp legyen, mert a növendék macskáknak – ivartalanítás ide vagy oda – nagyobb a tápanyagigénye” – foglalta össze a Zállatorvos.

Így most már jóval több információval vágunk bele a dupla cicaműtétbe. De azért a ti tapasztalataitokra is kíváncsi vagyok a műtét utáni hosszú- és rövid távú változásokról – írjátok meg őket kommentben, ha van kedvetek.

A képek a szerző tulajdonában vannak. 

Tóth Flóra