–

A gyermekágyi időszak hivatalosan a szülést követő első hat hét. Ilyenkor a legtöbb kismama hasonló nehézségeket él át, hiszen mindannyian kőkemény fizikai, hormonális és mentális változáson mennek keresztül. Személyre szabott segítség, szakmai tájékoztatás ennek ellenére alig érhető el. 

Nem látunk túl a 9 hónapon

„Öreg hiba, hogy mindenki csak a várandósság hónapjaival van elfoglalva, de még az orvosok körében sem kerül sűrűn szóba, hogy mivel jár a gyermekágyi időszak. Például: hogy lesz sikeres a szoptatás, vagy az első hetek mit jelentenek fizikálisan, mentálisan. Ez az egész időszak egy nagy fekete folt” – mondja dr. Krauth Barbara szülész-nőgyógyász, aki maga is két kisfiú édesanyja.

Szerinte – noha teljesen érthető – hogy a várandósság időszakában a szülés az, amely legjobban foglalkoztatja a kismamákat, az utolsó hetekben mégis érdemes lenne készülni a gyermekágyra is. A doktornő úgy látja: az edukáció lenne a legfontosabb, de a segítő hálózat csak lassan épül ki. A szülész-nőgyógyászat képzésen például nem oktatják a szoptatás technikáját és az ahhoz kapcsolódó nehézségeket. És sajnos még magánrendelésen sincs arra idő, hogy egy-egy édesanyával teljeskörűen átbeszélhesse az orvos ezt az időszakot. Sőt, még szülésfelkészítőkön sem esik szó általában a gyermekágyról.

A social média egyik pozitív hozadéka, hogy egyre több szakember igyekszik online támaszt nyújtani az anyáknak – ez sokszor szinte életmentő tud lenni. Segítség lehet egy jó gyermekorvos vagy védőnő, de hogy milyet fogunk ki, szerencse kérdése, ahogyan az is: van-e olyan édesanya a közvetlen környezetünkben, akinek a tapasztalataira támaszkodhatunk.

Egy rutinos szoptatási tanácsadó, gyermekágyi segítő nagy kincs lehet, de még mindig sokan nem fordulnak hozzájuk, mert szégyenlik, hogy segítségre szorulnak, azt hiszik, ösztönösen mindent tudniuk kellene, holott ez nem igaz.

Elég sok a holtpont az első hetekben, még akkor is, ha tudatosan készül valaki a gyermekágyra. „Hiába jártam szülésfelkészítőre és olvastam el szakkönyveket, arcul csapott a gyermekágyi időszak valósága” – mondja ismerősöm, Andi.

Egy másik ismerősöm, Anna azt mesélte: „Az információhiánytól való félelem volt a legerősebben bennem. Hogy valamit nem tudok és ezzel ártok a babának. Sajnos a védőnő és a gyerekorvos sem volt támogató, de aztán költöztünk és szerencsére jó kezekbe kerültem”.

„Ez a pokol mikor fog véget érni?”

„A hathetes kontrollon – ha minden rendben van – a nőgyógyásznak azt kell látnia, hogy meggyógyult a méh, a méhnyak, a gát, összességében gyógyult állapotban van a nő teste. Ez a hat hét azonban csak a protokoll szerinti időtartam (a műtétek után is hat hetes kontrolok vannak), tehát messze nem állíthatjuk azt, hogy ilyenkor egy nő túl van bármin is” – magyarázza dr. Krauth Barbara. Hozzáteszi, a fizikális változások önmagukban is ijesztők lehetnek – a lelki nehézségekről nem is beszélve –, de a legtöbb probléma természetes úton, magától megoldódik. 

„A gyermekágy időszakában a vérzés például teljesen normális jelenség, hossza, mennyisége egyénenként változó. Ugyanakkor, ha óránként kell tampont vagy betétet cserélni, érdemes orvoshoz fordulni. Ahogyan akkor is, ha mellkasi fájdalom, légszomj jelentkezik. Ilyen esetben gondolni kell trombózisra, mert a szülés utáni első hat hétben ennek kiugróan magas az esélye.

Az, hogy a menzesz általában várandósság alatt elmarad, közismert. Az is, hogy egyénenként változó, mikor tér vissza. Kevesebb szó esik arról, hogy a hormonális változások hatására kialakul egy klimaxhoz hasonló állapot (csökkent libidó, hüvelyszárazság, elvékonyodott méhnyálkahártya, égő érzés a hüvelyben, hajhullás). De fontos lenne a gátsebről, a gátseb ápolásáról is többet beszélni” – világít rá dr. Krauth Barbara.

A baby blues nem egy szép dallam

A baby blues az anyák 80%-át érintő, átmeneti hangulatingadozással, rossz közérzettel, szorongással, félelemmel, bizonytalansággal járó időszak, amely kb. két hét alatt spontán oldódik. Hátterében az extrém hormonszint-ingadozás áll. „A várandósság alatt extrém módon megemelkedett ösztrogénszint – amely a baba és a méhlepény megfelelő fejlődése mellett az érzelmi- és hangulati változásokér is felel – drasztikusan leesik, a tejtermelésért felelős prolaktin szintje viszont megemelkedik, ez pedig a hozzájárulhat a szorongás és a hangulatingadozások kialakulásához” – magyarázza dr. Krauth Barbara.

Ezt az időszakot tehát nem igen lehet kikerülni, viszont amennyire aggasztó lehet a rózsaszín köd hiánya és a „velem valami baj van” gondolatának megjelenése egy olyan közösségben, amely azt akarja lenyomni egy vérző mellbimbójú anya torkán is, hogy a szoptatás a világ legcsodásabb dolga, fontos tudatosítani, hogy a negatív gondolatok és érzelmek teljesen helyénvalóak az első napokban. 

Ráadásul tapasztalatom szerint a kismamák nagyjából ugyanazokról a megélésekről számolnak be.

Laura azt mesélte, hogy ő legbelül mindentől rettegett, Andi hozzáteszi, hogy „borzalmas érzelmi hullámvasútra ül fel ilyenkor az ember”, Ági pedig nem kertelt, amikor erről faggattam és kimondta szerintem sok baby bluesban szenvedő anya egyik visszatérő gondolatát: „ez a pokol mikor fog véget érni?”

Hiszen amellett, hogy a tested gyógyul, ami gyakran fájdalmas, félelmetes és rengeteg energiát igényel, a hormonális hullámvasúton sincs megállás, ráadásul ott van a baba, akit életben kell tartanod. Ez akkor is nehéz, ha szerencsésen alakul a gyermekágyi időszak. De ha például gond van a szoptatással – amit tanulnia kell az anyának és a babának is –, és ami gyakran nehéz, hosszadalmas és fájdalmas, akkor a gyermekágyi időszak valóban pokol lehet. 

És ott van az „előző életed” elengedése is. „Nehezen viseltem, hogy nem tudtam dolgozni – a Covid alatt vártam a kisfiam, ezért úgy döntöttünk, már az első trimesztertől itthon maradok. Az is nagyon nehéz volt, hogy attól a független időszaktól, amikor csak ketten voltunk a férjemmel, nem is igazán tudtunk elbúcsúzni” – emlékszik vissza Anna.

Laura hozzáteszi: „Jobban fel kellene készíteni az újdonsült édesanyákat az egyedüllétre. Hiszen mindenki más, a rokonok, barátok munkahelyre járnak, nem tudsz velük rendesen kapcsolatot tartani, nincs társaságod, csak a baba van, akiért bármit megtennél, de ő nem felnőtt ember, akivel beszélgetni lehet.”

Fontos figyelni arra, hogy ha a depresszív hangulat nem múlik el nagyjából az első két hét után, akkor jó eséllyel szülés utáni depresszióról beszélünk. Dr. Krauth Barbara nem győzi hangsúlyozni, mennyire fontos segítséget kérni ilyenkor.

„Ez a betegség megfelelő kezeléssel gyógyítható. És azt is fontos megjegyezni, hogy amiatt senki sem lesz rossz anya, hogy szülés utáni depresszióban szenvedett.” 

Igazi segítség 

Amikor a baba megszületik, az anyák általában háttérbe szorulnak. Pedig nagy szükségük lenne a támogatásra továbbra is. A környezetnek, rokonoknak, barátoknak a jószándékú, ám sokszor terhes improvizáció helyett elsősorban kérdezniük kellene: miben tudnak segíteni, mire van valójában szüksége a családnak. 

Dr. Krauth Barbara azt mondja, hogy míg évtizedekkel ezelőtt a közelben vagy akár egy háztartásban élő szülők, rokonok aktívan kivették a részüket a feladatokból, ma az anyák gyakorta elszigetelődnek, magányosak. Jobban kellene figyelnünk rájuk, egymásra.

A szülés utáni hangulatváltozásoktól kezdve a külső és belső elvárásoknak való megfelelésig sok, ehhez a cikkhez is kapcsolódó témáról esik szó a Ki vele! következő adásában, amelyet február 24-én, hétfőn láthattok a Viasat3 műsorán. Krajnyik Cinti kérdezi friss anyukaként Orvos-Tóth Noémit, aki emellett, hogy klinikai szakpszichológus, egy már felnőtt gyerek édesanyja, az akkor még szülés előtt álló Osvárt Andreát és a kétgyerekes Lovas Rozit. Nézzétek meg.

WMN szerkesztőség