Lackfi János: Néha falra mászom az írástól – Proust-kérdőív

1. Mi jelenti számodra a tökéletes boldogságot?

Felhőnézés. Mikor stroke-ot kaptam, feküdtem a mentőben, éppen a felhőkre láttam, és sajnáltam, hogy nem eleget néztem őket eddig, most meg már talán késő. Ha mélyebb élményt keresek, az ölelés is ilyesmi. Sokat jár a pofám, de  annál többet nem lehet mondani, mint amikor átölelem feleségemet, fiamat vagy valamelyik lányomat. A pár hetes legkisebbet még csak úgy, hogy egyben tartóállványa is vagyok. Ott és csak ott, akkor és csak akkor, az ember pótolhatatlan.

2. Mi a legnagyobb félelmed?

Hogy fulladás általi halállal végzem. Gyerekkoromban rettegéssel vegyes élvezettel olvastam újra meg újra valamelyik Flavius történetét, aki mint fogságba esett római nemes, büszkeségből úgy lett öngyilkos, hogy a börtönben visszatartotta a lélegzetét. Kicsi gyerekként kétszer ugrottam úgy a medencébe, hogy nem tudtam úszni. A leányfalui strandon voltaképp csak leguggoltam a sekély vízben, de nem tudtam felállni a sokktól, ott maradtam volna, szálltak a buborékok. Orfűn pedig ellestem a nagyoktól, hogy kell fejest ugrani, aztán sutty. Első esetben anyám, a másodikban apám húzott ki...

3. Mi az a tulajdonságod, amit nem szeretsz magadban?

A csapongásomat. Nagy fogadalmakat teszek: eztán soha nem szúrom el az időmet szókirakóval, vagy eztán minden nap megtanulom egy madár latin nevét. Aztán két perc múlva átlépem a egészet, és nyargalok a gazosban, mint egy hülye kutya. Így nem lehet élni... Így élek...

4. Mi az a tulajdonság, amit nem szeretsz másokban?

Elég háklis vagyok a modorosságokra, előszeretettel parodizálom is az ilyesmit. Olyannyira, hogy mint a légypapírra, rám ragadnak mások modorosságai, és folyton gunyorosan idézgetem szavuk járását: helóbeló e muelo, szióka-mióka, fini a kajci-majci, szervusz-vizibusz, hogy ityeg a fityeg, ha nem vagyok vindisgréc, gályázunk látástól mikulásig? Aztán egy szép napon elfeledkezem az irónia-hozzáadagolásról, és ott állok talpig mások rettentő modorában, mint egy levitézlett karácsonyfa.

5. Melyik élő embert csodálod leginkább?

Amelyik nem halt meg.

Na jó, Lionel Messit. Ahogy sokáig csak egy mezszám a tizenegyből, aztán meg, mint akit áram ütött, bekapcsol egy plusz sebességet, megmajmolja a fél pályát, gólt lő, majd miután kiörülte magát, visszavedlik sétáló, orrpiszkáló óvodássá.

Na jó, Mario Vargas Llosát. Hogy lehet ennyiféle könyvet írni ekkora profizmussal, ilyen lírával, ilyen fantáziával, ilyen robbanékonyan! És közben úgy néz ki, mint egy snájdig, ezüsthajú katonatiszt...

6. Mi a legnagyobb extravagancia az életedben?

Míg egyetemen tanítottam, somlói galuskát is vettem az ebédhez, és azt ettem meg előbb, nem a főételt. Közben elvonult előttem szüleim, nagyszüleim, óvodapedagógusaim és tanáraim arcképcsarnoka, amint száztagú kórusként áriázzák, hogy ELŐBB A SO-HÓS, AZTÁN A BEFEJE-HE-ZÉS! És a képükbe vigyorogtam, mint életem teljhatalmú ura. Punk's not dead!

7. Milyen a lelkiállapotod most?

Írásközi, izgatott, pofátlan. Piszkosul oda akarom tenni ezt a kérdőívet, lenyomni Proustot. Hát szabad ilyet?

8. Melyik az a tulajdonság, amelyet leginkább túlértékelünk?

Talán a zsenialitás. Ami abból a bizonyos kilencvenkilenc százalék verejtékből és egy százalék tehetségből áll össze. Túl sokat várunk a zsenialitástól, nem tűnik fel, hogy meló az egész. Plusz valami plusz. De nem fordítva. Meló nélkül nem megy. Csak pluszból nem lehet építkezni.

9. Mikor fordul elő, hogy hazudsz?

Sokkal több embert ismerek, mint ahányat ismerek. Ezért van egy találkozásokra rendszeresített arckifejezésem, iszonyú barátságos és megnyerő vigyort villantok, nehogy lebukjak. Hiszen fogalmam sincs, az illetővel egymás nyakába kell-e borulnunk, vagy csak szívélyes jó viszonyról van szó. Gyerekeim röhögnek, szerintük lazán csinálom, meg nem mondanák, hogy gőzöm sincs, ki az illető. Szörnyű, hogy nem akarnék hazudni, de még kevésbé kívánom megbántani azt, aki kedves emlékeket őriz rólam. Azért a tapintatosak ilyenkor hanyagul cseppentenek pici infót, amin el lehet indulni, egy helynevet, egy évszámot, valamit, és akkor a színlelések és hazugságok ingó jégtábláiról végre szilárd partra léphetek. Föld, föld!

10. Mi az, amit a legkevésbé szeretsz a külsődben?

Á, dehogy akarnék kétméteres lenni, hajkoronám ritkulása se izgat, lapátnagy tenyeret se szeretnék a nőiesen kicsi kezem helyett, és az ólábam se zavar, bár be lehetne közé tolni egy lovat, még csak észre se venném. Régebben beképzelt voltam, de most már tökéletes vagyok!

11. Melyik élő embert tartod a legkevesebbre?

Idegesítenek a pillanatlovagok, a menőző, hánytató-parfümös, méregdrága karórás, szedett szemöldökű gigerlik, felébresztik a bennem alvó állatot. Hiába mantrázom, hogy ők is Isten állatkái, a kifogástalan külsővel sebeiket takargatják, azért, ha elszabadulnék, lemarnám a pofájukról a húst. Amúgy békés, jámbor fiú vagyok.

12. Mely tulajdonságot tartod a legfontosabbnak egy férfiban?

Imponál, ha egy férfi egyszerre határozott és érzékeny. Ennél jobb koktél nincsen. Ha a tetejébe spontán is tud lenni, jó humorral megáldva, az már tényleg férfiideál a köbön.

13. Mely tulajdonságot tartod a legfontosabbnak egy nőben?

A természetességet. Humorérzékkel és okossággal kombinálva verhetetlen. S ha még szép is az illető... akkor ő a feleségem, Juli.

14. Melyik az a szó vagy kifejezés, amelyet túl gyakran használsz?

Feleségem szerint a „ne brékelj", mikor azt szeretném, kímélje magát. Lányaim szerint, akik már kész felnőtt nők, gáz, hogy még mindig „makinak" és „mazsolának" szólítom őket.

15. Mi vagy ki életed legnagyobb szerelme?

Lásd 13-as kérdés. Nélküle nem az lennék, aki vagyok. Még a fele sem.

16. Mikor és hol voltál életedben a legboldogabb?

Húszévesen, az oltár elé állva tiszta és erős embernek éreztem magam (jó, ez később változott), aki vállamon elviszem, ha kell, az egész templomot. Közben pluszba ölben a friss asszonykámat. Olyan szuperhős-tudatom tán azóta se volt. Mondjuk, ha megmártózom a tengerben, és végigdörzsöl só-reszelővel, élménynek az se kutya.

17. Ha választhatnál, melyik emberi képességet, tehetséget birtokolnád legszívesebben?

A koncentrálás képességét, hogy képes legyek egyetlen valamire (mondjuk a regényírásra) fókuszálni tartósan. De persze akkor nem hallgathatnék zenét munka közben, e pillanatban épp Lajkó Félixet. Nem futna át az agyamon két tök máshova illő metafora, amit hipp-hopp lejegyzek... Nem zökkentenének ki be-beszaladó gyerekeim és nem válaszolnék most is ezzel párhuzamosan e-mailekre... Úgyhogy alighanem bediliznék.

18. Ha egyetlen dolgot megváltoztathatnál önmagadon, mi lenne az?

Kérnék még egy kis charmot, csak félek, hogy nem nagyon férne el rajtam.

Na, félre vicc, több állhatatosságot elfogadnék.

19. Mi eddigi életed legnagyobb teljesítménye?

Egy hatgyerekes családot tartok el a közmondásosan jól tejelő irodalomból. Ez már-már extrémsport, mint a rafting vagy a gleccsermászás.

20. Ha létezik halál utáni élet, te miként vagy kiként térnél vissza legszívesebben?

Nem vagyok nagy macskabarát, de ha macskának születnék, megtudnám, ugyan mi a bánat foroghat egy ilyen rejtélyes állat fejében. Ez nagyon régóta izgat!

21. Hol élnél legszívesebben a világon?

Hát, ha itt, Zsámbékon, a saját kertemben nem lehetne, akkor nagy duzzogva elfogadnék egy óceánra néző loftot is. Ide a kulcsot, aztán húzzanak a vérbe!

22. Mi a számodra legértékesebb tulajdonod?

Mondjuk, ha valaki hirtelen kiszívná az agyvelőt a fejemből, azt nem díjaznám. Akkor se, ha azt mondaná, Alzheimernek hívják, és joga van hozzá.

23. Mit tartasz a legmélyebb gyötrelemnek?

Mondjuk, ha már az alkoholmentes sörömet is langyosan kell meginnom, az durva.

24. Mi a legkedvesebb elfoglaltságod? 

Amitől néha falra mászom, az írás. Ha elmegyek itthonról, jegyzetfüzetbe firkálom, ha a kicsinket ringatom, fejben memorizálom, ha vezetek, a kormánykeréken jegyezgetem őrült ötleteimet. Valaki tépje már ki a kezemből a tollat és a papírt! Máskülönben a sport tökéletesen felold, különösen, ha jól megy. Lerázni a védőt, és berúgni egy gólt, hát az sokadszorra is jó érzés...

25. Mit tartasz a legszembetűnőbb tulajdonságodnak?

Azt, hogy pontos, mértéktartó, visszafogott válaszokat adok, és nem ejtem zavarba az olvasót holmi csapongással, sem azzal, hogy hol bensőségesen vallomásos próbálok lenni, hol kifacsartan agyament mondatokkal állok elő.

26. Mi az, amit a legnagyobbra értékelsz egy barátodban?

Ha képes meghallgatni, és finoman, de erélyesen rávenni, hogy én is meghallgassam őt. Ha nem üti el a dolgok élét, mikor én vallok és kockáztatok. Ha mer megnyílni és kockáztatni, mert bízik bennem. És abban is, hogy bízom benne.

27. Kik a kedvenc íróid?

Mario Vargas Llosa, Julio Cortázar, Bohumil Hrabal, Orhan Pamuk, Murakami Haruki, Nick Hornby, Christian, Gailly, Arundhati Roy, Göran Tunström, Torgny Lindgren, Arto Paasilinna. És akkor Tolsztojt, Dosztojevszkijt, Csehovot még nem is emlegettük. Ujjuj, és a magyarok... Kezd lexikon lenni.

28. Ki a kedvenc irodalmi vagy film-béli hősöd?

Hú, Sztogoff Mihály a hipnotikus nézésével mély benyomást tett rám. Jean Valjean, aki simán felmászik a sima falon. Winnetou, az apró részletek élesszemű észlelője. Columbo és Poirot is hozzám nőtt. Meg aztán egy Aljosa Karamazov... Megint nem tudtam egyet választani, tessék!

29. Melyik történelmi alak áll hozzád a legközelebb?

Jézus, ahogy áthalad a tömegen, mely le akarja taszítani egy meredélyről. Még nem jött el az órája.

30. Kik a te valódi, hétköznapi hőseid? 

Az a lemart arcú, hórihorgas gofriárus, aki a pesti Jégbüfében ül egy ablak mögött, körülbelül másfél négyzetméteren, és évtizedek óta változatlan mosollyal szolgálja ki az embereket. Az az ember, aki addig kirándulgatott fel a Nyakas-hegyre itt Zsámbékon, míg le nem győzte a rákot. Egy másik, aki unta magát, ezért ültetett több tízezer fát a sivatagban. Csinálni valami nagyon monoton dolgot, vagy segíteni másokat megfoghatatlan belső derűvel, ez igen!

31. Melyek a kedvenc neveid?

Juli, Simon, Margit, Dorottya, Johanna, Ágnes, kisJuli. Ők a családom. Ja, és Vilmos, aki az unokám.

32. Mi az, amitől a legjobban irtózol?

Az ecetszag. Rémálmom, hogy egy mérgező nyálú sárkánygyík közelít felém, szájában egy csoffadt zombival, akinek imádkozó sáskák másznak ki a szemüregéből, és ráadásul ecetszaga van.

33. Mi az, amit a legjobban sajnálsz a múltadban?

Az önismeretet és a társkapcsolati tudást későn kezdtem el tanulgatni, így gimnazista-egyetemista szerelmeimmel elég ösztönös és idétlen viszonyt alakítottam ki, nyilván sok sebet hagyva hátra. Ezt nagyon sajnálom.

34. Hogyan szeretnél meghalni?

Nem nagyon. Azt remélem, meg tudok majd békélni a halállal, aztán elképzelem, hogy a gyermekeim járkálnak a földön, én meg már odaát... Elszorul a torkom.

35. Mi a mottód?

Írj úgy, mint a jó írók, és élj úgy, mint a jó emberek!