–

Knevnevjókótól Galahadig – Így alakul át a névadás szabadsága

A KSH statisztikája szerint 2024-ben a szülők körében a Dominik bizonyult a legnépszerűbb fiúnévnek, őt követte az Olivér és a Levente. A lányoknál a Luca vette át a vezetést, mögötte a Hanna és a Zoé sorakoznak. Évről évre egyre több utónév kerül be az anyakönyvezhető keresztnevek listájára – jelenleg (2025. január 1-jétől) már 2663 női és 1998 férfi név közül lehet választani. A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetéhez havonta átlagosan 30–40 új névkérelem érkezik, amelyek közül jó néhány meg is kapja az engedélyt.

2024-ben például zöld utat kapott a Knevnevjókó, a Mádhuri, a Galahad és a Klinton is – olyan nevek, amelyekről első hallásra sokszor azt sem tudjuk megmondani, fiúkhoz vagy lányokhoz tartoznak-e.

Egyre több szülő választ különleges, nemzetközi hangzású vagy épp nemsemleges nevet. Lehet, hogy idővel nálunk is megváltozik az a hagyomány, hogy egy név csak fiúnak vagy csak lánynak adható, ahogy a világ számos országában ez a megkülönböztetés már rég megszűnt vagy soha nem is létezett. Ilyen például az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland és az Egyesült Királyság, ahol a szülők szabadon dönthetnek arról, milyen nevet adnak a gyermeküknek – nemi megkötés nélkül.

Rakéta, Bélyegző és Mao Ce-tung 

Ausztráliában csak az obszcén, túl hosszú vagy szimbólumokat tartalmazó neveket tiltják, minden más szabad préda.

Az Egyesült Királyságban sincs hivatalos névlista, a korlátozás mindössze annyi, hogy a név nem lehet trágár, félrevezető cím (pl. Lord, Queen) vagy egy puszta szám. Mindez azonban nem akadályozta meg Jamie Olivert abban, hogy gyerekeinek olyan neveket adjon, mint Rocket, Bear vagy River. (Jelentésük: rakéta, medve, folyó.)

Afrikában egészen más logika mentén zajlik a névválasztás: Nigériában a név gyakran az első dologra utal, amit az apa meglát, amikor a gyermek születése után kilép a házból. De a név akár egy teljes történetet is elmesélhet.

Utalhat a születés körülményeire, az ünnepnapra, a család aktuális helyzetére, vagy arra is, hogy a baba hányadik gyerekként született. Brazíliában csak a fantázia szab határt a névválasztásnak. Előfordulhat, hogy valakit Elvis Presleynek, Mao Ce-tungnak vagy épp Xeroxnak hívnak. Egy ismerősöm, aki nemrég Rióban járt, találkozott egy férfival, aki a munkaeszközeiről nevezte el gyerekeit, így lett a fia Carimbo, azaz Bélyegző.

Elizabeth okos, Ricsi viszont rosszcsont?

A név pszichológiai értelemben az egyik legelső társadalmi lenyomatunk. Már a legkorábbi életévekben befolyásolja, hogyan viszonyul hozzánk a környezetünk, és hosszú távon hatással lehet arra is, hogyan látjuk saját magunkat.

Szakértők szerint a névhez társított elvárások – különösen a nemhez kötött nevek esetében – már önmagukban képesek formálni a viselkedést, a szülői bánásmódot, sőt az oktatási helyzetekben is megfigyelhető ez a hatás. Egy amerikai kutatás például azt találta, hogy a tanárok – anélkül, hogy észrevennék – másként értékelnek dolgozatokat attól függően, hogy férfias vagy nőies hangzású nevet olvasnak a fejlécen. Egy másik, 2018-as német vizsgálat szerint a nemsemleges nevet viselő gyerekek gyakrabban kapnak semleges játékokat, és kevésbé skatulyázzák be őket a felnőttek a hagyományos nemi szerepek mentén.

Ugyancsak 2018-ban a SAGE Journals publikált egy kutatást, amelyben 400 amerikai résztvevő árulta el, milyen tulajdonságokat társít különböző női nevekhez. Az Elizabeth névhez a legtöbben kedvességet és intelligenciát kapcsoltak, míg a Mistyről sokan úgy gondolták, hogy sem nem kedves, sem nem okos. A Mary név hallatán diplomás és jól kereső nő képe jelent meg a válaszadókban, míg a Lakishához jóval alacsonyabb társadalmi státuszt társítottak. Ezek a névi prekoncepciók nemcsak a nemre, hanem az etnikai háttérre, iskolázottságra és várható keresetre is utalhatnak, és gyakran, akár tudattalanul is, befolyásolják, hogyan bánnak velünk.

Mit üzen rólunk a nevünk?

Kenneth L. Dion pszichológus szerint a név az identitás egyik legfontosabb építőköve, amely hatással van az önreflexióra és a társas viselkedésre is. Számos kutatás igazolja, hogy a nagyon egyedi vagy nehezen kiejthető nevek viselése szorongást, kisebb önértékelést vagy éppen kirekesztettség érzést válthat ki a gyerekekből. A Live Science összefoglalója szerint a gyakori, könnyen kiejthető nevek társas helyzetekben előnyt jelenthetnek, mert a társas elfogadás gyakran már az első benyomásnál eldől.

A név tehát nemcsak ízlés vagy hagyomány kérdése, hanem pszichológiai és társadalmi súlya is van. Nem mindegy, mit sugall másoknak – és nem mindegy, mit üzen nekünk – saját magunkról. 

Az interneten böngészve változatos névsztereotípiákkal találkoztam – senkit nem szeretnék megbántani még véletlenül sem. ezért nem idéznék belőlük. Ezeket a címkéket sokszor viccnek szánják, de könnyen előítéletté válhatnak. Hiszen más a helyzet, ha egy HR-es nem tudatosan, de kevesebb ambíciót társít egy bizonyos névhez, vagy ha egy tanár automatikusan feltételezi valakiről a neve (illetve a saját előítéletei) alapján mindig rendetlenkedik.

Ezek az előítéletek névbe csomagolt pecsétek. Olyan gyors ítéletek, amelyeket gyakran vadidegenekre is rányomunk. Egy barátom például azt mondta, amikor megismerkedtünk: „ne kérdezz rá, csak hívj Alexnek”. Az anyakönyvezett neve ugyanis egy török eredetű családnévvel együtt számára idegennek és magyarázkodásra szorulónak tűnt.

Egy másik ismerősöm, Orsolya, külföldön szinte azonnal átváltott az „Orsy” verzióra – egyszerűen azért, mert kevesebb félreértéssel, betűzéssel és nevetéssel járt a megszólítás.

Adél kamaszkora óta Délának becézi magát, úgy érzi ugyanis, az eredeti neve hallatán urra lesz rajta egyfajta megfelelési kényszer. „Az Adél hangzása túl finom, túl jókislányos, de én nem vagyok ilyen.”

Egy Fruzsina nevű ismerősöm Németországban kezdett új életet, és ott – saját szavaival élve – belefáradt a magyarázkodásba. Végül hivatalosan is felvette a Frida nevet, mert azt mondta: „nem akarom, hogy a nevem minden találkozásban azt jelezze, hogy kívülálló vagyok”.

Más nevét viselni: örökség, teher vagy identitás?

Sokan már eleve egy csomaggal érkeznek: olyan névvel, amit valaki más hordott előttük. Elsőre talán nem tűnik nagy ügynek, mégis többről van szó, mint puszta hagyományról. Egy kutatás szerint ez különösen a fiúknál jellemző: sokan az apjuk, nagyapjuk vagy egy másik férfi családtagjuk nevét kapják, ha nem is első, hanem második névként. Az egyik ismerősömet például ifj.Jánosnak hívják.

A családban már három generáció óta öröklődik ez a név, de János valahányszor bemutatkozik, úgy érzi, mintha nem egészen a saját életét élné.

Egy másik barátom, akit az apjáról neveztek el Ferencnek, kamaszkorában következetesen Fefének hívatta magát, hogy elhatárolódjon az apjától, akivel akkoriban feszült volt a viszonya. Mindketten másként birkóztak meg a név jelentette örökséggel, de egyikük sem tudott teljesen függetlenedni tőle.

Ez jól mutatja, hogy az örökölt név az identitásra és az énképre komoly hatással lehet.

A név kimondatlan elvárást is rejthet. Ha valakit az apjáról neveznek el, sokszor úgy érzi, hogy bizonyítania kell – vagy épp el kell távolodnia ettől az örökségtől.

Mit viszünk tovább akaratlanul?

Ugyanakkor evolúciós és gyakorlati előnyei is lehetnek az apai névadásnak: egyes kutatások szerint például növelheti az apa bevonódását a gyerek életébe, még akkor is, ha a gyerek nem házasságban születik. A név ilyenkor híd is lehet a szülők között – egy szimbolikus elismerése annak, hogy a gyerek a férfitól van.

Szóval a név nem puszta címke – inkább egy láthatatlan kötél, ami egyszerre tart össze és húz valamilyen irányba. Több kultúrában – például az askenázi zsidóknál, a japánoknál vagy az asszíroknál – bevett szokás, hogy egy elhunyt rokon nevét kapja az újszülött. Egyik ismerősöm, Miriam, például a nagynénje után kapta a nevét, aki tragikusan fiatalon halt meg. Sosem ismerte őt, mégis gyerekkora óta úgy érezte, hogy egy olyan élet él benne tovább, amit nem ő választott.

A nemzetközi pszichológiai szakirodalomban ezt necronymnak nevezik. Ezek olyan nevek, amelyet egy halott után örököl valaki. Ez lehet egyfajta kapcsolat a múlttal, ugyanakkor teher is, ha azt érezzük, másvalaki helyét kell betöltenünk.

Az ilyen nevek mögött gyakran áll egy kimondatlan vágy, hogy az elhunyt ne merüljön feledésbe, hogy valahogy mégis itt maradjon. Az emberek jobban emlékeznek mindenre, ami valamiképpen saját magukhoz kötődik (ezt hívják önreferencia-hatásnak). A halott hozzátartozóktól örökölt nevek így mélyebben beépülhetnek az identitásba. Lehet, hogy soha nem találkoztunk azzal, akiről elneveztek minket, mégis évekig, sőt évtizedekig velünk él – a szó legszorosabb értelmében – a nevünkben.

Címke, tükör vagy elvárás

A név érdekes dolog: tudunk vele viccelődni, tudunk rá alapozva bírálni is. Egy magyar kutatás szerint például kisebbségi közegben a keresztnév szorosan összefügg azzal, hogyan érzékeli valaki saját helyét a társadalomban.

A nevünk sokszor az első dolog, amivel mások találkoznak és ez alapján azonosíthatnak bennünket. Lehet, hogy egy emlék befolyásolja őket, lehet, hogy a hangzás vagy az előítéletek. De a név végső soron csak a kezdet. Nem az számít, mit jelent, hanem, hogy mit kezdünk vele. Mástól kaptuk, de mi viseljük a nevet – és ha már így van, megpróbálhatunk otthonra lelni benne. Ha pedig nem találjuk benne önmagunkat, jogunk van új nevet választani. Egy olyat, amivel végre a saját történetünket írhatjuk tovább.

Simon Eszter

Kiemelt kép forrása: Pexels/Philippe Yuan