Mary Wollstonecraft már fiatalon szembesült a nőket érintő egyenlőtlenségekkel és igazságtalanságokkal

1759. április 27-én, Londonban született egy olyan családba, amely apja meggondolatlan költekezése miatt állandó anyagi gondokkal küzdött. Részben ez vezetett ahhoz a későbbi felismeréséhez, hogy az örökséggel nem rendelkező nők kevesebb munkalehetőséghez jutnak. Apja nyíltan és brutálisan bántalmazta anyját.

A tizenéves Mary anyja hálószobájának ajtaja előtt táborozott, hogy megakadályozza apját abban, hogy hazatérve bejusson hozzá, ezek az élmények pedig nagyban befolyásolták a házassággal szembeni határozott ellenállását. 

Wollstonecraft 21 éves volt, amikor édesanyja meghalt, ő pedig elmenekült a traumákkal sújtott családi otthonból. A Blood családhoz költözött, akiknek legkisebb lányához, Fannyhoz erős érzelmi szálak fűzték: arról álmodtak, hogy együtt élnek majd, anyagilag és érzelmileg támogatják majd egymást, nőként azonban ez az álom gyakorlatilag elérhetetlen volt számukra. 

 

A 25 éves Mary Wollstonecraft Fanny Blooddal és nővérével, Elizával leányinternátust alapított a londoni Newington Green nonkonformista negyedében. Az iskola azonban súlyos pénzügyi gondokkal küzdött, így kénytelenek voltak bezárni. Hogy el tudja magát tartani, Wollstonecraft rövid ideig nevelőnőként dolgozott az írországi Cork megyében, majd a társadalmi protokoll ellenére úgy döntött, hogy író lesz. Londonba visszatérve csatlakozott Joseph Johnson könyvkereskedő és kiadó értelmiségi köréhez, és hetente együtt vacsorázott olyan szellemi nagyságokkal, mint William Wordsworth, Thomas Paine és William Blake. Intellektuális látóköre tágult, és egyre tájékozottabbá vált azáltal, hogy Johnson lapjánál tevékenykedett.

Wollstonecraft élete során számos ellentmondásos nézetet vallott, és bár munkássága napjainkban is sok feministát inspirál, életmódja temérdek kritikát kapott

Például miután beleszeretett a házas Henry Fuselibe, merészen javasolta, hogy kezdjenek hármas életközösségbe a művész feleségével – aki azonban elzárkózott e kapcsolat elől.

A társadalomról vallott nézetei szintén radikálisak voltak, ám elismerést vívtak ki számára.

1790-ben Edmund Burke, a konzervatív politika egyik alakja egy olyan publikációt tett közzé, amely a francia forradalmat bírálta, ez pedig olyannyira felbőszítette Wollstonecraftot, hogy nekilátott egy cáfolat megírásának, amely 28 nappal később meg is jelent.

Az A Vindication of the Rights of Men (Az emberi jogok követelése) a republikanizmus mellett érvelt, és elutasította Burke hagyományokra és szokásokra való támaszkodását, amely gondolatból következő és legjelentősebb alkotása, az A Vindication of the Rights of Woman is táplálkozott.

Az 1792-ben megjelent művében Wollstonecraft azt a nézetet támadta, hogy a nevelésnek nincs helye a nők életében.

A XVIII. században úgy gondolták ugyanis, hogy a nők nagyrészt képtelenek a racionális gondolkodás elsajátítására, túlságosan érzelmesek ahhoz, hogy tisztán gondolkodjanak. Mary Wollstonecraft azzal érvelt, hogy a nők csak azért tűnnek képtelennek a műveltség megszerzésére, mert a férfiak nem adnak nekik lehetőséget ennek megcáfolására, és ehelyett felszínes vagy komolytalan tevékenységekre, például szépítkezésre ösztönzik őket.

Forrás: Getty Images

Az emberi jogokról szóló publikációi után Wollstonecraft újabb merész lépésre szánta el magát

1792-ben, a forradalom csúcspontján (körülbelül egy hónappal XVI. Lajos kivégzése előtt) Mary Wollstonecraft Párizsba utazott, hogy saját szemével lássa a világot megváltoztató eseményeket. Csatlakozott a Girondin politikai frakcióhoz, és számos közeli barátra tett szert, akik mindannyian nagy társadalmi változásokra törekedtek. Párizsi tartózkodása alatt Wollstonecraft beleszeretett Gilbert Imlay amerikai kalandorba, és – kapaszkodjatok meg! – házasságon kívüli kapcsolatba kezdtek.

Bár a forradalom elérte célját, a republikanizmust, Maryt elborzasztotta az ezt követő rémuralom. Franciaország egyre ellenségesebbé vált, különösen az olyan külföldiekkel szemben, mint Wollstonecraft, és ő maga is gyanúba keveredett más társadalmi reformerekhez fűződő kapcsolatai miatt. Wollstonecraft számos Girondin-barátját kivégezték, október 31-én a csoportból 22 embert öltek meg. 

 

1794-ben Wollstonecraft életet adott Imlay törvénytelen gyermekének, akit szeretett barátja után Fannynak nevezett el

Bár Mary Wollstonecraft örült a gyermeknek, a férfi vonzalma hamarosan alábbhagyott. A kapcsolatuk rendbetételére tett kísérletként Wollstonecraft és lánya a férfi megbízásából Skandináviába utazott, visszatérve azonban rájött, hogy Imlay viszonyba kezdett, ezért elhagyta őt.

Mély depresszióba esett, és öngyilkosságot kísérelt meg: a Temzébe ugrott, de egy arra járó hajós megmentette.

Végül felépült, visszatért Nagy-Britanniába, sikeres cikksorozatot írt skandináviai utazásairól, és felvette a kapcsolatot egy régi ismerősével, az újságíró és politikai filozófus William Godwinnal. Godwin olvasta az utazásokról szóló írásokat, és így nyilatkozott: „Ha volt valaha olyan könyv, amely alkalmas arra, hogy egy férfi beleszeressen a szerzőjébe, akkor nekem ez a könyv tűnik a legmegfelelőbbnek.”

A pár valóban egymásba szeretett, és Wollstonecraft ismét házasságon kívül esett teherbe

Bár mindketten szigorúan házasságellenesek voltak – Godwin még a házasság intézményének eltörlése mellett is kiállt –, 1797-ben végül összeházasodtak, mert nem akarták, hogy gyermeküket emiatt megbélyegzés érje. A házaspár szeretetteljes, ám rendhagyó kapcsolatban élt: egymás mellett álló házakban laktak, hogy ne adják fel függetlenségüket, és gyakran levélben kommunikáltak egymással.

Gyermekük még abban az évben megszületett, és a Mary Wollstonecraft Godwin nevet kapta, mindkét szülő nevét viselve, szellemi örökségük jeleként.

Wollstonecraft azonban nem érhette meg, hogy megismerje lányát, mivel pár nappal később gyermekágyi láz következtében meghalt. Godwin néhány évvel később újraházasodott, feleségével együtt pedig két gyerek is érkezett hozzájuk. Wollstonecraft lányai féltékenységükben eltávolodtak a családtól, Fanny 22 éves korában öngyilkosságot követett el, Mary pedig mindössze 16 éves volt, amikor Percy Shelley költővel elszökött otthonról. Mary Shelley néven vált ismertté, ő írta a világhírű Frankenstein című regényt.

 A cikk a hirdetés után folytatódik!

 

Mary Wollstonecraft radikális írónő volt, aki eltökélte, hogy megváltoztatja a nők társadalomban betöltött szerepét, és ő volt az első Nagy-Britanniában, aki a nők oktatási és társadalmi egyenlőségét szorgalmazta. Eredményei azért is figyelemre méltók, mert olyan korban élt, amikor a nőket még az intelligens gondolkodásra is képtelennek tartották. Hogy azóta sokat változott a helyzet, abban biztos vagyok, abban viszont már kevésbé, hogy a nők jelenlegi helyzetével elégedett lenne a feminizmus anyja.

Mózes Zsófi

Források: ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/The Print Collector