–

Nagyon úgy tűnik, a XXI. századi embernek nem kell kevesebb történelmi csapással és krízissel megküzdenie, mint a XX. századi őseinek – egyik válságból zuhanunk a másikba. Igaz, másfélék, mint a nagyszüleinké, de ezek is alattomosan megbetegítenek, és mindennapi kihívást jelentenek abban, hogy a belső egyensúlyunkat megőrizzük, ezáltal felvértezzük magunkat a külvilág negatív impulzusaival szemben. Ráadásul most minden eddiginél kevesebben tudnak egy olyan eszközhöz nyúlni, ami az emberiség történetében eddig erősen jelen volt, és sokat segített: a hithez. A belső forrásainkhoz.

Pedig belső erőforrások nélkül nincs ellenálló képességünk.

A Dalai Lámát vallástól függetlenül mindenütt a világon tisztelik és elismerik mint buddhista vallási vezetőt, és mint a belső egyensúly megteremtésének tudósát. Igen, nemcsak a buddhista hit és filozófia letéteményeseként, hanem korunk egyik legnagyobb gondolkodójaként is tekintünk rá, amit a Dalai Láma – Egy felemelő történet című ismeretterjesztő film is igazol. Több mint hatvan éve él száműzetésben, és úgy tűnik, a hazája azóta az egész világ lett: az egész emberiség jobblétéért munkálkodik fáradhatatlanul, ma, 87 évesen is. Például úgy, hogy minden gesztusával igyekszik összekötni a nyugatot a kelettel, a hitet a tudománnyal.

Egy igazi hídember ő. 

A filmből kiderül, hogy tudományos érdeklődésű emberként már évtizedekkel ezelőtt kereste a lehetőséget arra, hogy nyugati tudósokkal találkozzon, és megismerjék egymás felfedezéseit, gondolkodását. Elsősorban négy terület felé nyitott utat: a kozmológia, a fizika, a neurológia és a pszichológia felé. A világ legjelentősebb kutatóközpontjait látogatta meg, és indított párbeszédet, majd fordította a nyugati tudósok figyelmét is új területek felé. Hogy csak egy példát mondjak: míg az amerikai neurológusok egészen addig korunk népbetegségét, a depressziót, a szorongást és a stresszt kutatták az agyban, ő azt mondta: miért nem inkább az empátia és a szeretetteli együttérzés mibenlétét próbálják megérteni. Innentől el is kezdték keresni az ezekért felelős agyközpontokat, és felfejteni azok működését.

Ennek köszönhetően derült ki például, hogy az empátia nem egyenlő a szeretetteli együttérzéssel, mert az egyik lebéníthat, megbetegíthet, és az utóbbi sarkallhat segítségnyújtásra, aktív támogatásra.

Sajnos ezt a magyar nyelv sem fejezi ki igazán érzékletesen, nálunk az együttérzés és az empátia egymás szinonimái – míg az angol „compassion” már valami egészen mást jelent, mint az „empathy”. Kitérőnek tűnik, de a film tele van ilyen kanyarokkal, amikor például ebben a témában elmerülhetünk kicsit, és megérthetünk egy nagyon fontos jelenséget. Mert ahogy a film egyik fontos szereplője, és a Dalai Láma jó barátja, dr. Richard Davidson pszichológus-pszichiáter professzor is mondja: dollármilliókat lehet elkölteni arra, hogy megfejtsék a stressz és szorongás működését az agyban, de ettől még nem lett kevesebb depressziós ember a világban. (Sőt, a számuk ijesztően nő.) Viszont, ha megfejtjük a különféle meditációk hatását a tudatunkra, abból mindannyian közvetlenül, és rövid távon is erőt meríthetünk.   

A filmben bemutatott tudósokat persze már nem kell győzködni arról, hogy a meditáció miért elengedhetetlenül fontos az egészségünk megőrzése érdekében (itt testi-lelki egészségről beszélünk), és mitől van jótékony hatása az egész életünkre. Mindannyian gyakorolják a különböző formáit – merthogy meditálni is többféleképpen, és különböző célokból lehet –, és ez semmiféle konfliktust nem okoz a tudományos munkájukban, sőt, kiegészíti és segíti azt.

A meditáció élettani hatásait éppen ők igazolták a kutatásaikkal.

De továbbmegyünk, a film még nagy témaköröket tartogat, mint például a kulturális különbségek kérdését – hogy léteznek-e ezek egyáltalán, vagy a dolgok mélyén mind egyformák vagyunk –, a női-férfi egyenjogúság kérdését (és bemutat egy tibeti szerzetesnőt is – a sok tudós nő mellett), vagy a gyógyítás kérdését, hogy abban mekkora szerepe van a tudatnak. Igazság szerint bármilyen óvatosan és megfontoltan is próbálja meg adagolni ez a film a XIV. Dalai Láma ez irányú tevékenységét és annak eredményeit, mindez annyira mély és sokrétű, hogy egy idő után befogadhatatlan. Egyszerűen túl sok, túl hatalmas ahhoz, hogy másfél órában el lehessen mesélni. 

Vicces és legyőzhetetlen: Asterix atyja, Alberto Uderzo 95 éves lenne

Kult – 2022. április 25. – KZs

 

Ahhoz azonban elég, hogy megnyugodjunk: létezik a világban egy ember – egy mai Mahatma Gandhi, ha úgy tetszik –, aki egymagában akkora mozgalmat indított el a világ jobbá tételéért, amekkorában már bízni lehet. És ez a mozgalom teljesen erőszakmentes, vallástól és világnézettől független, tudományosan igazolt, és kizárólag arra koncentrál, ami közös bennünk, és ami mindannyiunkat a fény felé vezet.

A saját belső fényünk felé, amiről néha azt hisszük, kialudt, mert a külvilágban akkora viharfellegek gyűltek az égen, ami sötétségbe borított minket.

Attól sem kell megijedni, hogy az ember szektás lesz, „lila”, vagy buddhista, ha ehhez csatlakozni szeretne. Egyszerűen csak a figyelmét kívülről befelé kell fordítania. Mert – ahogy a filmben elhangzik – a rendszeres sport műveléséről már bebizonyosodott, milyen hatékony a depresszió kialakulása ellen, milyen fontos egészségmegőrző hatása van, de ugyanígy kell edzenünk a lelkünket is arra, hogy vigyázzon magára, és a tudatunkat arra, hogy ne zárkózzon be, hanem minél többet befogadhasson. És akkor megtörténik az, amire tényleg Gandhi tanított minket: hogy mi leszünk a változás maga – ami lassan kisugárzik majd másokra, vagy akár az egész világra is.         

Gyárfás Dorka