Én már tudom, mit (t)eszel jövő héten – Ízek, imák… és búfelejtő programok a hedonizmus jegyében
Hedonista testvéreim az Úrban (Borcsával az élen), ha a ti szívetek húrjait is a bendőtökön keresztül lehet megpendíteni, ha a hangulatotok akkor kerek, ha a hasatok tele, ha egy mesterien elkészített fogás egy finom itallal már-már művészi élménnyel ér fel számotokra, akkor ez a programajánló épp nektek szól. Nemcsak figyelemre méltó gasztroeseményeket találtok benne ugyanis, hanem olyan helyeket is, ahová érdemes ellátogatni, ha különleges élménnyel ajándékoznátok meg az ízlelőbimbóitokat. De ha épp nem tartoztok a haspókok közé, akkor se csüggedjetek, ezentúl hetente jelentkezem tematikus ajánlókkal, amikben jobbnál jobb programokat és remek helyeket ajánlok nektek, hogy egy kis felhőtlen kikapcsolódást csempészhessetek a hétköznapjaitokba – az úgyis mindenkire ráfér. Tartsatok velem! Filákovity Radojka ajánlója.
–
Nem szeretnék semmilyen sztereotípiára ráerősíteni rögtön az elején, így hangsúlyozom, hogy a következő állítás szigorúan rólam szól és engem minősít. Az van ugyanis, hogy alapvetően megingathatatlan türelmemből semmi – még a többiek legdurvább csúszása a cikkekkel egy ügyeleti héten – sem tud kibillenteni, egyvalamit kivéve: ha éhes vagyok. Én vagyok az, aki ha túrázik, kis túlzással, de zsúrkocsit maga után húzva megy fel a hegyre. Egy szó, mint száz: a lelki békém sarkalatos pontja, hogy tele legyen a hasam, és lehetőleg valami igazán finom étellel. Az evés azonban nem puszta szükséglet, hanem valódi élvezet, közösségi élmény számomra, egyfajta meditáció, ami nemcsak a testet, hanem a lelket is táplálja. Épp ilyen programokat fogok nektek ajánlani most – gyertek, áldozzatok velem a hedonizmus oltárán!
Tematikus balkáni séta Szentendrén, autentikus vacsorával és élőzenével
Ha valaki megkérdezné, mit jelentenek számomra a szerb gyökereim, egyrészt épp azt a gazdag kulturális örökséget és tradíciót említeném, aminek jeleibe lépten-nyomon bele lehet botlani Szentendrén, másrészt azt az életörömöt és életigenlést, ami a szerbekre – és általában a Balkánon élő, illetve onnan származó emberekre – jellemző. Született hedonistaként szeretünk jókat enni, inni és mulatni együtt, így ami másnál például csendes családi vacsora, az nálunk általában a szűk családot számolva is közel harmincfős lakoma, ami bizony általában óriási mulatozásba szokott átcsapni (arról meg inkább nem is beszélek, milyen, ha egy igazán különleges alkalmat, mondjuk, egy lakodalmat vagy keresztelőt ülünk).
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Most pedig kicsit ti is belekóstolhattok mindebbe, ha részt vesztek az Experience Balkan március 27-i tematikus sétáján, amelyen megismerkedhettek Szentendre új, a többség számára ismeretlen arcával, valamint szerb hagyományaival. Betekintést kaphattok a Magyarországra áttelepült balkáni népek életébe, hagyományaikba és megismerhetitek egy csodás város épített emlékeit, múltját, titkait. A séta lezárása pedig egy hamisítatlan balkáni vacsora lesz élőzenével, ami méltó megkoronázása a napnak.
És ha esetleg a balkáni hangulatot idézve, a vérpezsdítő dallamok hallatán az asztalra is felpattannátok (mint én az esküvőmön), ne fogjátok vissza magatokat, ebben a közegben ezért nem fognak kinézni!
Art & Gin tárlatvezetés és ginkóstoló
Ha a kortárs képzőművészet és ginkultúra találkozik, abból nem sülhetnek ki rossz dolgok. A ginfogyasztás reneszánszát éli, ennek köszönhetően pedig itthon is megjelentek azok a tematikus események, amelyek új távlatokba helyezik a mértékletes és minőségi alkoholfogyasztást. Ilyen a Premium Gin Hungary és a MaxCity március 17-i közös estje, amelyen a Munkácsy-díjas képzőművész, Baksai József, valamint Horváth Dániel festőművész munkásságát bemutató Függöny című tárlatot élvezhetjük kicsit másképp, mint egy „hagyományos” kiállítást.
Dr. Bacsek Júlia művészettörténész tárlatvezetését ugyanis egy minőségi ginkóstolóval fűszerezik meg a szervezők: a kiválasztott képekhez prémium gineket társítanak, amelyeket különböző gin & tonic kreációk formájában kóstolhattok meg, miközben az italok mellé finom falatkákat fogyasztotok. A kiállítás fő motívuma – ahogy az a címéből is kiderül – a függöny, amely mindkét művész munkásságában visszaköszön, mint olyasvalami, ami egyrészt takarja a valóságot, másrészt pedig a valóság maga. De vajon mi lapulhat meg mögötte? És mit rejt maga az igazság, amit a függöny takar? Egy-két finom pohár gin kíséretében mindez kiderül majd!
Slowfood kilátással a Dunakanyarra
Tapasztalatból mondom, hogy az állandó pörgésből nagyon nehéz visszalassulni. Nekem például évek óta kemény erőfeszítésembe kerül, hogy amikor lehetőségem van a pihenésre, akkor valóban ki tudjak kapcsolni. Tudom, hogy nem vagyok ezzel egyedül, nem csoda, hogy egész iparágak épülnek a túlhajszoltságunkra. Van azonban egy hely, ahol bármennyi időt töltsek is – legyen az egy éjszaka vagy csupán pár óra –, a kikapcsolódás mindig magától értetődőn, szinte csettintésre megy. Két éve járunk vissza a Natura Hill Zebegény panzióba és étterembe, amely épp a slowlife jegyében kínál valódi kikapcsolódást.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A hely családi vállalkozás, egy közgazdász házaspár projektje, akik valami igazán különlegeset alkottak a fenntarthatóság jegyében. A Natura Hill működését a slow életforma és a környezettudatosság hatja át, igaz ez a konyhára is, amelyben helyi alapanyagokból alkot páratlant mindennap a séf. Négy plusz egy fogásos slow vacsoráik, amelyekre bárki foglalhat asztalt – a szabad asztalok száma mindig a megszálló vendégek létszámától függ –, tényleg megismételhetetlen élményt nyújtanak.
À la carte rendelni nem lehet, a menü – amiből persze lehet glutén- és laktózmentes változatot is kérni – az utolsó pillanatig annyira titkos, hogy még a felszolgáló személyzet is közvetlenül étkezés előtt tudja meg, mit fog kivinni a vendégeknek.
Egyedül azokat a helyi termelőktől származó hozzávalókat tüntetik fel egy táblán, amelyeket a séf felhasznál majd az ételek elkészítéséhez. A gourmet vacsora mellé hozzá illő borsort is kínálnak, és én mondom nektek, kevés jobb dolog van, mint végignézni, ahogy a Dunakanyarnál lebukik a nap, miközben olyan finomakat eszel és iszol, hogy az örömtől a könnyed is kicsordul.
„Lökd ide a sört!” – Főzdelátogatás sörkóstolóvalErősen él még bennem az élmény boldogult emlékű húszas éveimből, amikor valami ígéretes házibuliban egy még ígéretesebbnek tűnő srác megosztotta velem a hitvallását, ami szerint nőként üveges sört inni minden, csak nem igényes. Fogtam hát magam, és minden öntudatommal a szemébe néztem, kortyoltam egyet a sörömből, és sarkon fordultam. Ott és akkor egy életre letettem a garast, és azóta is büszke sörfogyasztó vagyok, aki szinte magán kívül van az örömtől, amióta a kézművessör-kultúra ilyen fejlődésen ment át itthon.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Szóval akinek hozzám hasonlóan maláta meg komló csörgedezik az ereiben, az biztosan díjazza majd a következő programot: egy sörkóstolással egybekötött sörfőzőüzem-látogatást ajánlok most nektek, méghozzá a HopTop üzemébe, ami a több mint százéves múltra visszatekintő, egykori kőbányai Fővárosi Sörfőzde területén működik. A gigászi gyári környezetbe így egy kis múltidézés is vegyül, miközben megismeritek az alapanyagokat, a sörfőzés menetét, beleláthattok egy kisüzem életébe, és megkóstolhatjátok a helyben készült díjnyertes kraft söröket. Kell ennél több? Na ugye!
Filákovity Radojka
Kiemelt kép: Natura Hill, Premium Gin Hungary
