A nő, akiért a fél, ha nem az egész világ rajongani kezdett – Renate Reinsve, A világ legrosszabb emberének főszereplője

–

Asztalosnak akart állni

A világ legrosszabb emberéről dicshimnuszokat zengenek a kritikusok, Norvégia ezt az alkotást nevezte az Oscar-díjra, Bányász Attila pedig ITT írt ajánlót a filmhez. Pedig Renate éppen feladni készült a színészetet, amelyet kilencéves kora óta űzött, az asztalosmunkák ugyanis akkoriban nagyobb sikerélményt jelentettek számára.

Épp eldöntötte, hogy elhagyja a pályát, amikor a következő nap egészen más fordulatot vett az élete.

Joachim Trier felajánlotta neki Julie szerepét A világ legrosszabb emberében. A páros 2011-ben is dolgozott már közösen az Oslo, augusztus című filmen, ahol Renatének mindössze egyetlen sora volt: Let’s go to the party. Nagy hatású alkotómunka lehetett, hiszen Trier kifejezetten Renate számára írta meg Julie karakterét. A felkérés napja azonban további meglepetéseket is tartogatott: ekkor derült ki, hogy a színésznő babát vár filmrendező párjától, Julian Nazario Vargastól, akit csupán két hónapja ismert. Renate egy interjúban beszélt arról, hogy bár végtelenül szerelmesek voltak, és gyereket is szerettek volna, váratlanul érte őket a hír, hogy így felgyorsultak az események, és az első pillanattól fogva katasztrófacsaládként hivatkoztak magukra. Végül aztán a terhesség időszaka rendkívül nehézzé és megterhelővé vált a színésznő számára, aki folyamatos szorongással és pánikrohamokkal küszködött. Elmondása szerint mentálisan és fizikailag is nagyon sötét hónapok voltak ezek, terhességi depresszióval kínlódott, amikor úgy érezte, senkihez nem tud kapcsolódni, és az ágyból se nagyon tudott kikelni. (Tóth Flóra kollégám épp a napokban írt arról, milyen szorongató érzés, ha a gyermekáldás ténye negatív érzésekkel is párosul, ITT olvashattok róla).

Abban a pillanatban viszont, ahogy 2019 júliusában megszületett a kisfia, Eden, minden megváltozott: visszatért az életkedve, és egyből tudott a kisbabájához kapcsolódni. A színésznő és a párja útjai azóta különváltak, de a mai napig jó barátságban vannak.

Küzdelmes gyerekkor áll mögötte

Renate gyerekkora sem volt felhőtlen, egy interjúban mesélt arról, hogy egy nagyon aprócska településen nőtt fel, ahol nem sok lehetősége nyílt rá, hogy művészettel, könyvekkel, zenével vagy filmekkel találkozzon, cserébe rengeteg farm és érzelmi szempontból alulfejlett ember volt körülötte, akik számára teljesen normális viselkedésnek számított egymás zaklatása. Kilencéves korában a nagymamája vonta be egy gyermekszínjátszó csoportba, ahol a kis Renate végre tudott beszélni arról, mennyi konfliktus terheli a családi életüket, és

úgy érezte, ez az a közeg, ahol végre megértheti a körülötte zajló világot, és ez szerettette meg vele igazán a színészetet.

Az érzés pedig folyamatosan erősödött és fejlődött benne az évek előrehaladtával. 

Renate azt is elmondta, a Back To One című podcastban, hogy számára a színjátszás nem puszta játék volt, ő ezt már gyerekként is sokkal komolyabban vette, mint a társai. Amikor egy róka szerepét kellett magára öltenie egy mesében, akkor is azon volt, hogy pontosan megértse és felépítse, ki ez a karakter, honnan jön, mi érdekli.

Az érzelmi hullámzás, amelyet gyerekkorától megtapasztalt, és a kívülállóság, amelyet otthon érzett, végül ahhoz vezetett, hogy tizenhat éves korában elküldték otthonról. Mindezek biztosan hozzájárultak ahhoz, hogy a színésznő pusztán a lényével, a kisugárzásával, a tekintetével szavak nélkül is olyan érzelmi komplexitást fejez ki a vásznon, ami párját ritkítja, és ami nem véletlenül hozta meg a cannes-i elismerést.

Amikor először olvasta A világ legrosszabb emberének a forgatókönyvét, amelyben Julie karaktere a férfiaktól függetlenítve keresi önmagát, az életének értelmét, a valódi céljait, Renate nagyon elérzékenyült.

„Nagyon közel éreztem magam a karakterhez. Ugyanakkor nem igazán értettem, ki ő. De az világos volt, hogy soha nem fogom őt teljesen megérteni, ahogyan saját magamat vagy másokat sem tudok teljesen kiismerni. Innen tudtam, hogy ez egy nagyon-nagyon jó szerep. Úgy voltam vele, hogy csak sodródom, és nem fogom eldönteni, ki is ő pontosan. Julie karaktere teljesen össze van zavarodva. Ugyanolyan intenzitással él meg teljesen ellentétes érzéseket. Akar valamit, és közben ugyanannyira akar valami egészen mást is. Nem lehet tudni, miből fakadnak a döntései. Állandóan beleugrik valamibe.

Olyan időket élünk, hogy annyi lehetőségünk van, hogy rendkívül nehéz végül választani. Julie egyszerre boldog és bájos, ugyanakkor nagyon magányos, szomorú és impulzív.”

Ezek az ambivalenciák pedig mindannyiunk életében megjelennek (akiében nem, azt szívből irigylem), és a többségünk éppen ezért tud – ha nem is minden ponton – kapcsolódni Julie-éhez. 

Renate Reinsve úgy nyilatkozott, hogy még mindig vonzza az asztalos szakma, de sok ajtó kitárulni látszik A világ legrosszabb emberének sikere óta, szóval jó eséllyel bízhatunk benne, hogy gyakrabban látjuk majd a vásznon, mint ahányszor asztalt vagy szekrénysort készíttethetünk a norvég színésznővel. Nem is baj. Azt majd megoldjuk a svédekkel.

Krajnyik Cintia

Felhasznált források: ITT és ITT

Kiemelt kép: Getty Images / Stephane Cardinale – Corbis / Corbis