A szenvedélybetegek ellátórendszere a túlélésért küzd, jön viszont a kocsmaprogram
„Magyarországon rengetegen halnak bele alkoholbetegségbe, és minden egyes szenvedélyfüggőre jut négy szenvedő hozzátartozó vagy barát. Komplett családok mennek ettől tönkre, mégsincs pénz arra, hogy ezt a komplex problémakört megfelelően kezeljék” – mondta el Békési Tímea addiktológiai konzultáns, akit azt követően kerestünk meg, hogy Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter szerdán bejelentette: beindítják a kocsmaprogramot, mellyel a „falvak lelkét”, a helyi kiskocsmákat akarják támogatni. A turisztikai program legújabb fényes csillagáról az addiktológiai konzultáns mellett vidéki kocsmárost is kérdeztünk, illetve azt is megnéztük, hogyan fest mindez a statisztikák tükrében. Fiala Borcsa írása.
–
A kormány 13 milliárd forintos turisztikai programja keretében most beindítja az úgynevezett kocsmaprogramot is. Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter Facebook-videóban jelentette be: egymilliárd forintot adnak az ezer fő alatti települések kiskocsmáinak, bárjainak és borozóinak. Az indoklás szerint „a kiskocsma mindig is a falu lelke, turisztikai, vendéglátói vagy épp kulturális találkozási pontja” volt, ezért a felsorolt vendéglátóipari egységek maximum hárommillió forintot költhetnének el működési költségre, rezsire, munkabérre, de akár energiahatékonysági beruházást is finanszírozhatnak belőle.
Zéró drog tolerancia és fullba tolt kocsmaprogram
Békési Tímea addiktológiai konzultáns szerint azzal önmagában nincs baj, hogy a településeken vannak kocsmák, de ha az a kormányzati cél, hogy legyen olyan hely az ezer főnél kisebb településeken is, ahol össze lehet jönni, ahová betérhet akár egy kávéra az épp arra kiránduló turista is, akkor inkább olyan közösségi tereket kellene kialakítani, ahova bárki bemehet, nemtől, kortól függetlenül.
Kiemeli: sajnos Magyarországon az ezer fő alatti településeken még a nyugdíjas klubok is megszűntek, mert 1500 fő alatt az önkormányzatoknak kellene ezeket fenntartani, nekik viszont erre már nincsenek forrásaik.
Nagyon sok helyen hiányoznak a művelődési házak is, még az anyagilag jobb körülmények között élő nyugati országrészben is ritkák. Nem a kocsmáknak kellene betölteni a közösségformáló helyek szerepét.
„Ez az ötlet egyszerűen nonszensz. Nem más ez, mint a magyar nép elbutításának, a józanságtól való eltántorításának a legaljasabb eszköze. Az egyik nap még hadjáratot és zéró toleranciát hirdet a kormány mindenféle drogok ellen (és ne felejtsük el, az alkohol is az), a másik napon meg kocsmaprogramot” – mutat rá az ellentmondásokra a szakértő. –
„Magyarországon rengetegen halnak bele az alkoholbetegségbe, és minden egyes szenvedélyfüggőre jut négy szenvedő hozzátartozó vagy barát. Komplett családok mennek ettől tönkre, még sincs pénz arra, hogy ezt a komplex problémakört megfelelően kezeljék.
Lezüllesztették a szenvedélybeteg ellátó rendszert, szinte már csak az egyházi hátterűek vannak talpon, a pályázatok évek óta megszűntek, az ellátórendszer pedig legfeljebb tüneti kezelést tud végezni. A szenvedélybetegek még csak-csak tudnak hová fordulni, bár az is egyre döcögősebb, de a hozzátartozók, különösen az érintett kiskorúak szinte sehol nem tudnak segítséget kérni.”
Békési és kollégái jelenleg civil kezdeményezésben országos adománygyűjtő kampányt folytatnak, a befolyt összeggel a céljuk pedig többek közt a meglévő tudás átadása, a szakemberképzés, illetve támogató csoportok indítása lenne. „De egy hónap alatt sok ember temérdek áldozatos munkájával sem sikerült elérni a megcélzott 11 millió forintot, mert még mindig nagy tabu a szenvedélybetegség” – panaszolja, arra is utalva, hogy a kormány kocsmaprogramjára szánt 13 milliárd forintnak sokkal jobb helyet is el tudna képzelni.
Tömegével tönkremenő kocsmák
A 24.hu tavaly annak járt utána, mi az oka, hogy másfél évtized alatt megfeleződött a magyar kocsmák száma.
A pusztulás oly mértékű, hogy „a magyar vidék újabb szimbóluma lehetne a bezárt kocsma”
– írják. Amint az a cikkből kiderül: „az elszálló árak és rezsi, a Covid-járvány, az örökös pultosprobléma, az alacsony haszonkulcs meg a sok-sok bürokratikus nyűg” mind hozzájárultak a helyzet kialakulásához. Ezen a problémán a felkínált hárommillió forint azonban nem fog tudni hathatós és hosszútávú segítséget jelenteni.
Józsefnek Mádon van kocsmája, úgyhogy ő – mivel a településen 1971-en laknak – elesik a támogatástól. Pedig örülne neki, úgy látja, a vendéglátásnak ez a területe sokat veszített az elmúlt időszakban, például azzal, hogy meg lett tiltva a beltéri dohányzás (és ezt még egy külön helyiségben sem engedélyezték), illetve, hogy engedélyezve lett a házi pálinkafőzés – így mindenki vagy otthon iszik, vagy már „alapozva” érkezik a kocsmába. Ha kapna a támogatásból, ő a fűtésrendszert korszerűsítené a kiskocsmájában, a rezsiárai ugyanis neki is nagyon elszálltak. Illetve a személyzet fizetését emelné meg. Elmondása szerint az ő kiskocsmájába ugyanúgy járnak iskolások hamburgerezni, mint mások alkoholt fogasztani, és mivel zenés-táncos eseményeket is szerveznek, a hely valóban közösségi térként és kulturális találkozási pontként is szolgál.
Még egy kört az országban mindenkinek
A kocsmák számának durva lecsökkenése azonban távolról sem jelenti azt, hogy Magyarország többé nem listavezető az alkoholbetegség terén. Bár jóval kevesebbet iszunk a vendéglátóhelyeken, mint 2019-ben, ez nem azért van, mert össznépileg egészségtudatosabban kezdtünk volna el élni. A Quibit frissített cikke szerint
„világelsők vagyunk az alkoholfogyasztásnak tulajdonítható rendellenességek lakosságarányos számát illetően, a Magyarországon élők közel negyede szenved ilyen betegségektől, méghozzá úgy, hogy az adatsorokba a 15 évestől idősebbeket egészen az aggastyánkorig beleszámítják”.
A magyar férfiak 36,9 százaléka szenved alkoholhoz köthető rendellenességben, szakértői becslések szerint pedig nagyjából 10 százalék az alkoholfüggők aránya az országban.
