Megjárta a mennyet és a poklot is, de már nem kísértik démonok – 50 éves lett Winona Ryder

–

Winona Ryder már tizenhárom évesen színészkedni kezdett, és egyedisége, szerethető lázadása hamar megmutatkozott, bár akkoriban úgy érezte, ez inkább hátrányára válik – igazi különcként bántak vele az iskolában, folyamatos zaklatás és bántalmazás érte emiatt. Rendszeresen fiúnak csúfolták, és amikor egyszer valóban fiúnak öltözve jelent meg, lánytársai megverték.

„A fejemet a szekrénybe verték, én a földre zuhantam, majd elkezdtek úgy rugdosni, mintha a szart is ki akarnák verni belőlem. Össze is kellett varrni a sebeimet néhány helyen. Az iskola engem tanácsolt el, nem a bántalmazóimat. Néhány évvel később egy kávézóban összefutottam az egyik lánnyal, aki megvert, és aki úgy jött oda hozzám, hogy Winona, Winona, tudnál adni egy autogramot? Ekkor megkérdeztem: Emlékszel, hogy hetedikben megvertetek egy gyereket a Kenilworth Gimiben? Azt felelte, Nagyjából. Mondtam neki: Én voltam, úgyhogy baszódj meg.”

Winona soha nem olvadt be a tömegbe, és sikereit éppen ennek a rendkívüliségnek köszönhette

Népszerűségét nem kell bemutatni, a ’90-es évek szupersztárja volt, több mint egy tucat filmet forgatott, kétszer jelölték Oscarra Az ártatlanság koráért és a Kisasszonyokért. A világ megőrült érte. 1999-ben aztán szakított a hagyományokkal, és a Diane Sawyernek adott interjújában őszintén vallott arról, hogy ilyen kaliberű hírességnek lenni nem csak fényűzésből és csillogásból áll.

Kendőzetlenül beszélt az őt kísértő démonokról, arról, hogy milyen volt több napi álmatlanság után Los Angeles utcáit róni, és megpillantani a róla készült címlapot, amelynek szalagcíme a világ legszerencsésebb lányaként emlegette, miközben ő kínzó vágyat érzett, hogy bárcsak lenne valaki, akivel megoszthatná fájdalmát és zaklatottságát.

Láttunk elég hírességről szóló dokumentumfilmet az utóbbi időben ahhoz, hogy értsük, milyen elképesztő terhet rak egy emberre – pláne egy fejlődésben lévő tinédzserre – a hirtelen jött siker, a világméretű figyelem és az a felfoghatatlan mennyiségű elvárás, ami ilyenkor rájuk szakad. Interjúja idején még egyáltalán nem volt bevett szokás nyíltan beszélni a mentális, vagy egyáltalán bármilyen problémákról. Ha belegondolunk, még ma sem az. Nagy bátorságra vallott ez az úttörőszerep, amely bizonyára sokaknak, hírességeknek és hétköznapi embereknek egyaránt megnyugtatásként szolgált, hogy nincsenek egyedül a problémáikkal.

Érdekes, hogy mivel a színésznő és köztem húsz év korkülönbség van, az én látóterembe csak akkor került be, amikor 2001 decemberében bolti lopáson kapták: a Saks Fifth Avenue Beverly Hills-i üzletéből közel hatezer dollár értékben próbált elcsenni dizájnerdarabokat. Ekkor tízéves voltam, de azt már ennyi idősen is felfogtam, hogy

ez bizony nagybetűs médiabotrány, és a színésznőt nem volt rest ízekre szedni a világ.

Az én fiatalkoromat nem határozta meg a Nyakunkon az élet, kamaszként véletlenszerűen találkoztam az Észvesztő és az Ősz New Yorkban filmekkel, de nagyon sajnáltam, hogy ezt a színésznőt már csak egy letűnt kor tehetségeként lehet számontartani. Aztán 2016-ban debütált a Stranger Things Winona Ryderrel, és egy pillanatra megzavarodtam, mert a képernyőt nézve olyan volt, mintha a színésznő nem öregedett volna, és minden ott folytatódna, ahol 2001-ben abbahagytuk. Pedig nagyon is sok minden történt, csak ez nem a nyilvánosság előtt zajlott. Miután három év próbaidőre, 480 óra közmunkára és összesen 2700 dollár pénzbüntetésre ítélték a 2002-ben zajló per végén, arra is kötelezték, hogy fizessen kártérítést a Saksnak az ellopott darabokért, és vegyen részt tanácsadáson. Nyilván nem arról volt szó, hogy az „A” listás sztár ne engedhette volna meg magának az elcsenni kívánt darabokat.

Valami akkor már nagyon nem volt rendben, ahogy erről ’99-ben is nyilatkozott.

Indokként felmerült a színésznő állítólagos kleptomániája, volt, amikor úgy nyilatkozott, hogy szimplán elfelejtett fizetni, és annak is felmerült a gyanúja, hogy gyógyszeres befolyásoltság alatt állt. Egy alkalommal úgy nyilatkozott, hogy életének akkori szakaszában elérkezett egy ponthoz, ahol meg kellett állnia.

„Nem szeretnék belemenni a részletekbe, de nem az történt, amit az emberek többsége hisz. Nem ez volt az évszázad bűntette, de lehetővé tette, amire igazán szükségem volt: hogy visszatérhessek San Franciscóba, és más dolgokkal foglalkozhassak.”

Winona valóban hazaköltözött, többek között alkotmányjogot hallgatott a Berkley Egyetemen, és szinte teljesen eltűnt a nyilvánosság elől.

A visszatérés

2006-ban kezdett csendben visszacsorogni a vászonra, 2009-ban feltűnt a Star Trekben, majd 2010-ben a Fekete hattyúban, de az igazán nagy médiaszenzáció váratott magára. Egészen a Stranger Thingsig. A misztikus sorozatban már egy, a fiát lázasan kereső anyukát alakít Joyce Byers karaktereként, és bár elfogult vagyok a sorozattal, objektív szemlélőként is vitathatatlan, hogy Winona zseniális alakítást nyújt.

Ha őszinték akarunk lenni, Winona NAGY visszatérése azonban így is megkérdőjelezhető.

A Stranger Thingsen kívül továbbra sem látjuk kasszasikerekben, sőt, leginkább semmiben sem. Lehet, hogy illúziókba ringatom magam, de azt gondolom, hogy ez nem feltétlenül baj. Itt van egy ma ötvenéves színésznő, aki távol tartja magát minden közösségi felülettől, és aki visszautasítja a szépészeti beavatkozásokat, noha sokan próbálták már rávenni elmondása szerint. Mint mondja, köszöni szépen, ő kifejezetten élvezi az idő múlását. Hozzátette, lehet, hogy azért, mert állandóan gyerekekkel van együtt a forgatáson, és ez tartja fiatalon. Winona Rydernek talán sikerült az, ami nagyon keveseknek. Megjárta a legnagyobb magasságokat és mélységeket, most pedig boldogan éli az arany középutat. Tíz éve él boldog párkapcsolatban, a világ egyik legnépszerűbb sorozatában játszik főszerepet, és ránézésre neki ennyi elég a boldogsághoz. Meg is értem.

Isten éltesse még nagyon sokáig!

Krajnyik Cintia

Felhasznált források: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép: Getty Images/ Jason LaVeris/FilmMagic