A Stranger Things napjaink legjobb időgépe – Megnéztük a 4. évadot!
A Stranger Things a Netflix legnagyobb dobásaként 2016-ban debütált, és közel három évet kellett várniuk a végletekig kiéheztetett rajongóknak, hogy a harmadik évad után végre megkapják a folytatást. Május 27-én érkezett a negyedik évad első felvonása, amit aztán majd július 1-jén követ két további rész. A forgatásokat a koronavírus-járvány is alaposan megnehezítette, de a készítők és a szereplők égre-földre esküdöztek, hogy az új évad minden képzeletünket felülmúlja majd, mind volumenben, mind komplexitásban, mind horrorisztikus elemekben. De vajon sikerült-e betartani az ígéretet? Krajnyik Cintia csekkolta.
–
A kezdetek
A Duffer fivérek, azaz Matt és Ross Duffer a nyolcvanas évek előtt tisztelegnek a szériával, amellyel szerették volna megidézni gyermekkoruk legmeghatározóbb filmes élményeit, így nem véletlen, hogy sorra fedezhetünk fel a sorozatban utalásokat A Vissza a jövőbe!-sorozatra, az Indiana Jonesra, a Rémálom az Elm utcában-ra (spoiler nélkül, de annak, aki már látta az új részeket: érdemes megnézni, ki játszotta anno Freddy Krueger karakterét, és ki alakítja most a Stranger Thingsben Victor Creelt), az E. T.-re, a Szellemirtókra, a Beetlejuice – Kísértethistóriára vagy a Kincsvadászokra. A testvérek alapkoncepciója valahogy úgy hangzott: „Mi lenne, ha Steven Spielberg rendezne egy rég elveszett Stephen King-regényt?”
Az eredetileg Montauk címen megálmodott sorozatot a The Montauk Project nevű állítólagos amerikai katonai program ihlette, amelynek keretében
a szóbeszéd szerint szintén gyerekeken végeztek kísérleteket, amelyek mind a gondolatolvasáshoz, az elme irányításához és az időutazáshoz kapcsolódtak.
Preston Nicols, Montauk villamosmérnöke azt állítja, hogy maga is dolgozott a programban, és 1992-ben írt egy könyvet Montauk Project: Experiments In Time címmel. Noha nincs rá bizonyíték, hogy ezek valóban megtörtént események (bár a Stranger Thingsben is láthattuk, hogy a karhatalom bármire képes, hogy eltussolja, amit el akar), azt kétségtelen, hogy az ötlet jó alapkőnek bizonyult egy kasszasiker sorozat elindításához. Pedig mielőtt a Netflix befogadta a produkciót, húsz másik szolgáltató utasította el Dufferéket. Most már bánhatják.
2019 óta várjuk a folytatást
Közel három év várakozás után (Dián Dóri korábbi kvízét ITT találjátok, ha kíváncsiak vagytok, mennyit felejtettetek) a negyedik évad első felvonása május 27-én érkezett hét epizóddal, átlagosan egy és negyedórás játékidővel, amely önmagában is bőven kitenne egy egész évadot, akár a hosszt, akár a cselekményt tekintve. Július elsején azonban érkezik két további rész, a nyolcadik másfél órás, míg a finálé két és fél órás lesz.
A készítők tehát valóban emelték a tétet, ez a sorozat már messze túlmutat az ötvenperces klasszikus epizódokon, olyan, mintha minden egyes rész egy mozifilm lenne.
Ahogy a szereplők, úgy a történet is egyre érettebbé vált, míg az első évadban egy nagyon új, nagyon friss, mégis nosztalgiaelemekből táplálkozó sci-fi–fantasy sorozatot kaptunk, tele valóban hátborzongató jelenetekkel, észvesztően tehetséges gyerekszínészekkel (Millie Bobby Brownról ITT írtunk korábban) és a megtépázott hírnevű Winona Ryderrel, aki a Stranger Thingsszel az egész világnak bebizonyította, hogy nem véletlenül volt és van helye a filmiparban.
A második, harmadik évadban a hangsúly a rémisztgetésről inkább a karakterekre helyeződött át, arra, hogyan válnak a gyerekekből kiskamaszok, hogyan fejlődik a személyiségük, miként alakulnak át a szerelmeik és a barátságaik, hogyan csetlik-botlik mindenki a saját életében, miközben a gonoszt próbálják legyőzni közös erővel.
A negyedik évad pedig minden szempontból felnőtt, ahogy a hőseink is kezdenek azzá válni. Az évad nemcsak komorabb, de rafináltabb is, már nem finomkodik, egészen brutális, vizuálisan már-már megterhelő képekkel játszik.
És bár én bírom a kemény dolgokat, életemben először valóban rémálmaim voltak attól, amit a képernyőn láttam. Ahogy annak idején a Harry Potterben felbukkanó karakterek is értek és idősödtek, úgy fordultak egyre drámaibbá az események a Duffer testvérek sorozatában is.
A türelem Vecnát terem
A cselekményt kár lenne elspoilerezni (nehéz is lenne, hiszen annyi szálon futnak az események, és olyan aprólékosan bontakozik ki és fonódik össze minden egyes momentum), de utólag bánom, hogy egy hétvége alatt ledaráltam a hét részt, jobb lett volna időt hagyni, emészteni az egyes epizódokat, Július 1-jéig viszont van időm átfolyatni magamon az eddigi történéseket.
Amiben eddig is erős volt a széria, az a páratlan szereplőgárda, amelyet további új, izgalmas, szerethető és szórakoztató karakterekkel sikerült ismét megfejelni,
a zene továbbra is óriási hangsúlyt kap minden egyes részben, és ennek köszönhetően a nyolcvanas évek legnagyobb, vagy éppen elfelejtett ikonjai törnek a Spotify élére. Ezúttal például Kate Bush Running Up Thai Hill (A Deal with God) című slágere tarolta le a lejátszási listákat, nálunk is lement legalább ötvenszer a hétvégén. Érdekes, hogy a legtöbb barátom, aki rajong a sorozatért – és én magam is –, a kilencvenes évek szülötte, tehát valódi kapcsolódási pontunk nincs a nyolcvanas évekhez. Esetünkben tehát nem valós a nosztalgiaélmény, hiszen át sem éltük, milyen volt remegve várni a Vissza a jövőbe! új részét, vagy az égig tupírozni a hajunkat. Mégis ennek az évtizednek olyan generációkon átívelő hatása és varázsa van, hogy akinek része volt benne, újra akarja élni, akinek pedig nem, azt kívánja, bárcsak lenne egy időgépe. Nekünk, később születetteknek, a Stranger Things napjaink legjobb masinája ehhez.
Magyar vonatkozása is van a sorozatnak, hiszen
a negyedik évad két epizódját is Antal Nimród rendezte,
aki a Kontroll és A viszkis című filmeket is jegyzi. Egy, a hvg.hu-nak adott interjúban mesélt arról, hogy korábban már dolgozott a Duffer fivérekkel, és nagyon büszke volt rájuk az elért sikereik miatt:
„Az amerikai filmiparban általában az a legnagyobb kérdés, hogy miként lehet használni a rendszert, átmászni, beépülni, hogy aztán a saját projektjeidet megvalósíthasd. Én már több mint egy évtizede harcolok, hogy egy saját filmet megpróbáljak összehozni, és nekem még nem sikerült. A Duffer testvérek is nagyon akartak saját sztorikat mesélni, ezért teljesen meg voltam hatódva, mikor láttam a sikerüket. A Stranger Thingsnek aztán akkora rajongójává váltam, hogy még a DVD-ket is megvásároltam.”
2019-ben pedig megcsörrent a telefonja, és felkérték, hogy rendezzen meg két részt az új évadban.
Az alkotók nem sajnálták a pénzt, és bár a Netflixet gyakran éri az a kritika, hogy a minőség helyett a mennyiséget tartják inkább szem előtt,
a Stranger Things produkciója epizódonként 30 millió dollárból gazdálkodott,
úgyhogy senki nem vádolhatja a készítőket azzal, hogy megúszósra vették volna figurát. És valóban, olyan prémium minőségű anyagot kaptunk, amilyet moziban is ritkán látni.
Csak győzzük kivárni július 1-jét, utána pedig az ötödik, azaz a szériát lezáró évadot. A Duffer fivérek azt ígérték, hogy ezúttal nem kell majd annyit várnunk, amennyit most voltunk kénytelenek, hiszen jó esetben most nem kell majd hat hónapra leállítani a forgatást a járvány miatt. Bízzunk benne!
Krajnyik Cintia