–

Tizennyolc és fél év házasság után Lili úgy érezte, ő már rég túl van a kamaszos érzelmeken, az egész testet elöntő vágyakozáson, a naplementés, hegedűszós ábrándozásokon. Ez egészen addig a pillanatig tartott, amíg egy vendégségben be nem mutatták neki Bálintot. A magas, karcsú, széles vállú, eszméletlenül jóképű férfitól azonnal megroggyant a lába, amikor pedig bemutatkozott mély baritonján, sötétbarna szemét Liliébe mélyesztve, a nőnek le kellett ülnie, nehogy elájuljon. A férfi társaságában mintha egy forró duzzanat nőtt volna a torkában, égett a füle, úgy érezte, belázasodott, a bőre felszíne szinte tüzelt. Épp hogy két szót ki bírt nyögni az este folyamán, és minduntalan elpirult. Az ételhez szinte hozzá sem ért, csak piszkálgatta reszkető kezekkel, miközben azon szurkolt, nehogy kiüljön az arcára, milyen gondolatok (mit gondolatok, forró vágyak!) fészkelték be magukat a fejébe. Elveszett. 

A vacsorát követő hetekben sem múlt el ez a furcsa, rég halottnak hitt, bizsergető érzés belőle.

Egyre csak a férfi járt a fejében. Olyan jeleneteket képzelt el vele, ahol csak ketten vannak, távol minden társadalmi szabálytól, férjtől, környezeti elvárástól, amely kötötte.

Képzeletében felszabadultan szerették egymást erdők mélyén, baldachinos ágyban, falnak dőlve, konyhapult tetején, gátlások nélkül. Ha végre kicsit egyedül tudott lenni, magában folyamatosan Bálint után sóhajtozott. „Ha csak egyetlenegy hétvégét vele tölthetnék úgy, hogy senki nem tudja meg, a fél karomat odaadnám érte” – suttogta, miközben arra gondolt, mennyi mindent csinálhatnának abban a két napban. Bepótolna mindent. Mindent! Azért megszólalt a józanabbik énje is. „Jó, talán a fél kar túlzás, de a kisujjamat. Azt igen. Nem tűnne nagy áldozatnak, sőt. Az egyik kisujjam két szerelmes napért! Te jóságos ég, milyen csodálatos lenne!” Beleborzongott a vágyakozásba, a gondolatokba, mi mindent lehetne abban a két titkos napban művelni.

Lili a nyakáig húzta zavarában a takarót, amikor Bálint kilépett a fürdőből. A férfi testét csak egy törülköző fedte a derekára csavarva. Gyönyörű volt, napbarnított és szépen kidolgozott, épp ahogy Lili korábban elképzelte. Bálint lehajolt, hosszan megcsókolta Lilit, majd a törülközőt a földre ejtve mellébújt az ágyban, és simogatni kezdte a mellét. Lili egy pillanatra meglepődött, milyen lagymatag az érintése, milyen erőtlen a szája, ahogy csókolja, mintha csak óvatosan majszolná az ajkait. De ha már itt van, rajta ne múljék. Hiszen erre vágyott.

Szeretkezni kezdtek.

Lili észrevette, hogy Bálint minduntalan magát nézi, hogyan feszülnek a karizmai, vagy a hasán a kockák, miközben felette liheg. Amikor a férfi elélvezett, úgy nyüszített, mint egy árva kiskutya. Elégedett mosollyal azonnal legördült Liliről. Később, már a vacsora közben, beszélgetni próbáltak. Hamar kiderült, Bálintot a hosszútávfutáson és a szamurájos filmeken kívül nem sok minden érdekli. Este, újra az ágyban, Bálint hiába kezdeményezett, Lilinek addigra sajnos megfájdult a feje. „Talán a sok bor…” – védekezett.

Azon már meg sem lepődött, hogy a másnapi romantikus séta alatt Bálint szinte végig az anyukájával diskurált telefonon, akit több ízben is meg kellett nyugtatni, hogy rétegesen öltözködött, és nem kezdi ki a mellkasát a hűvös tengerparti szél.

Gyötrelem, szépség és jégkék tekintetek – Megnéztük a Modigliani-kiállítást Bécsben

Kult – 2021. november 5. – CSA

 

Még alig pirkadt, amikor Lili felébredt. Pár perc volt hátra az ébresztő megszólalásáig. Kótyagos fejjel ült fel az ágyában. Oldalra nézett, a férjére, aki még békésen aludt a hátán fekve.

Micsoda hülye álom volt! Te jóságos isten. Lilit kirázta a hideg az emlékétől.

Újra a férjére nézett. A szívébe mély, keserű csalódottság mart bele. Az, hogy Bálintból ilyen hamar kiábrándult, nem hozta hozzá közelebb a házastársát, viszont megfosztotta attól a pezsegtető vágyakozástól, amiben hetek óta pácolódott kéjesen. A világa újra langyos, drapp és bénítóan hétköznapi lett.

Mindegy. Ez az élet. Butaság volt ilyen romantikus marhaságokba belekapaszkodni. Nem tesz jót. Egyébként is ideje már felkelni. A kisujjával ki akart törölni a szeme sarkából egy csipát. Csak hát nem volt mivel.

Fiala Borcsa

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Yuki Kondo