A meddőségi problémák a pár szexuális életét is megbélyegezhetik

–

„A szexuális elakadásokat nem lehet önmagukban vizsgálni, ezek megjelenésében ugyanis pszichés, esetenként gyászfolyamatok, párkapcsolati tényezők is közrejátszanak” – kezdi Sepsi Helga.

Mikor fordulnak a párok terapeutához, ha gyerekvállalásról van szó?

„Ha a saját a párterápiás vagy egyéni klienseimet veszem fókuszba, akkor az egyik leggyakoribb kérdés, amivel találkozom, hogy a pár tagjai egyáltalán akarnak-e gyereket.

Előfordul, hogy valaki a szüléssel kapcsolatban érez szorongást, vagy elrettenti a szülői szereppel járó felelősségvállalás, esetleg felmerül, hogy elég biztos alapokon nyugszik-e a párkapcsolat a szülővé váláshoz.

Ahogy ebben a kérdésben aztán egyre mélyebbre megyünk, gyakran kiderül, hogy a háttérben olyan nehezítő tényezők is húzódnak, mint az endometriózis, mióma, PCO, idősebb életkor, vagy egyéb, férfi oldalon jelentkező problémák, és

ilyen esetekben már nem is az a kérdés, hogy akar-e a pár gyereket, hanem hogy egyáltalán meg tudnak-e küzdeni azzal a tudattal, hogy nem biztos, hogy természetes úton meg tud foganni a gyerekük,

vagy, hogy bele merjenek-e kezdeni egy meddőségi kezelésbe. Volt olyan párom, ahol kifejezetten az volt a cél, hogy kettejük egységét megerősítsük, hogy ha lombikkezelésre kerülne a sor a nő endometriózisa miatt, akkor elbírja a kapcsolatuk ezt a terhet.”

Azoknak a pároknak, amelyek meddőségi kezelésekre készülnek, nagy segítséget jelenthet, ha párterapeutával, szexuálpszichológussal is konzultálnak, annak érdekében, hogy a kapcsolat a lehető legstabilabb lábakon álljon. Ugyanakkor a szakember hozzáteszi, hogy tapasztalatai szerint az inszemináció és a lombikprogram folyamata alatt kevésbé jellemző, hogy a párok lelki segítséget kérjenek. Vélhetően ilyenkor ugyanis nincs már kapacitásuk és lelkierejük ahhoz, hogy még egy szakembert bevonjanak a testileg és lelkileg egyaránt megterhelő folyamatba. 

A szakember hozzáteszi: 

szintén nagyon gyakori, hogy a pár gyászfeldolgozás céljából keres terapeutát,

akár a sikertelen lombik, vetélés, vagy halva születés után, de abban az esetben is, ha több sikertelen lombik után úgy döntenek, nem küzdenek tovább, és gyermektelen szülők maradnak. Ilyenkor a szülővé nem válás mint gyászfolyamat kerül a fókuszba.

Sepsi Helga azt is kiemeli, hogy amikor egy családba gyerek születik – különösen, ha ezt hosszú próbálkozás előzi meg –, az egy normatív krízis. Gyakran tapasztalja, hogy azoknál a pároknál, amelyeknél nehezített volt a teherbe esés folyamata, sokkal hamarabb jelentkezik a bűntudat, hiszen úgy érzik, hogy minden pillanatban boldognak kellene lenniük, amiért teljesült a vágyuk. „Ezek a párok nagyobb eséllyel hajlamosak idealizálni a szülőséget, de a párterápiában ilyenkor a gyerek születésével jelentkező normatív krízist igyekszünk normalizálni, hiszen

teljesen természetes – különösen első gyerek esetében –, hogy az új családtag sok nehézséget is hoz magával, megváltoztatja az egész családi rendszert.”

Mit lehet tenni, ha nehezen jön össze a baba, és az együttlétek egyre inkább feladattá válnak?

A nehezített teherbe esés folyamatában leggyakrabban a spontán szex vész ki a párok életéből. Ennek az az oka, hogy a beütemezett, mechanikussá vált együttlétek feladattá válnak és kizárólag a termékenységre fókuszálnak, miközben az élvezet, a vágy és a rögtönzés részben vagy teljesen kikopik a légyottokból. Ezt gyakran kíséri a férfiaknál merevedési zavar, korai megömlés, a nők esetében pedig libidócsökkenés – utóbbinál nem elhanyagolható szempont, hogy ez lehet a meddőségi kezelés részeként kapott hormonok, gyógyszerek hatása is.

„Én azt szoktam javasolni, hogy

a pár tagjai válasszák külön az intimitást és az időzített szexet.

Ez elég hatékony megoldásnak szokott bizonyulni – mondja Sepsi Helga. – Gyakran hallom azt a mondatot férfiak szájából, hogy »én csak egy tenyészbika vagyok« vagy nőkéből, hogy »én csak egy béranya vagyok«, amennyiben a szexuális együttlétek csak a peteérés idejére korlátozódnak. Ezek nagyon erős mondatok, és ennek feloldására jó gyakorlat lehet, ha külön helyszínt választanak a párok a lakásban, ahol a teherbe esési próbálkozások zajlanak, és a kreativitásukra bízva olyan helyeket keresnek – akár úgy, hogy időnként elutaznak hétvégére –, ahol megélhetik az intimitást. Hozzáteszem: az intimitás nem azt jelenti, hogy mindenképpen behatolásos szexnek kell történnie, és az orgazmus elérése a cél. Fontos, hogy ne a teljesítményen legyen a hangsúly. Ha valaki gyereket szeretne, az önmagában nyomás alá tudja helyezni a feleket, pedig

az intimitás megteremtésében éppen a teljesítményfókuszt kellene kerülni. Helyette érdemes úgynevezett érzéki fókuszgyakorlatokra összpontosítani, tehát egymásra hangolódni, ölelkezni, felfedezni egymást, simogatni a másikat.”

A szakember szerint fontos azt is tudatosítani, hogy egy párkapcsolatnak számos más dimenziója is van, nem csak a szex. Elengedhetetlen, hogy a felek érezzék, a kapcsolatuk nem csak a gyereknemzésről szól, és hogy megtapasztalják azt, hogyan tudnak minőségi időt együtt tölteni. Sepsi Helga szerint időnként érdemes szünetet tartani a próbálkozásban, az időnyomásból fakadó esetleges bűntudat ellenére is. Mint mondja, ez sokszor segíti a feleket abban, hogy enyhüljön a teljesítési kényszer és elmozduljon egy kicsit a fókusz a pár életében.

„Gyakran látjuk azt is, hogy

olyan erős érzelmek jelennek meg egy ilyen folyamatban, mint a szorongás, a gyász, akár depresszió, de súlyos identitásválság is bekövetkezhet, amikor az önkép kérdőjeleződik meg.

Gyászterápiában rendkívül jellemző a csendes gyász jelensége, különösen megszakadt terhesség esetén, vagy amikor a szülővé válás lehetősége végleg elvész. Ilyenkor a bennünk élő, elképzelt család képét veszítjük el, ami szintén egy gyászfolyamat. Ráadásul a meddőséget állandóan jelen lévő veszteségélmény is kíséri, és a társadalomban még mindig nagyon sok tabu övezi a témát. Sok esetben a környezet nem képes elismerni, hogy egy meg nem fogant gyermeket, egy elvetélt magzatot is el kell gyászolni.

Arról nem is beszélve, hogy ha valakit meddőnek bélyegeznek, az identitása részévé válhat, ahol az önképet kell újrastrukturálni. Mindenkiben létezik egy elvárt szelf – például, hogy szülővé kell válni –, egy aktuális szelf, ami lehet az, hogy én meddő vagyok, és ehhez képest megjelenik egy ideális szelf, hogy szülővé szeretnék válni. Ha ezek között túl nagy szakadék van, az a legkülönfélébb pszichés folyamatokat vonhatja maga után.

Ezeket leginkább jelentésadással igyekszünk feloldani. Alternatív életcélokat hozunk be, és ez segít abban, hogy a kliens egész énképét, identitását újra tudjuk definiálni.

Főleg akkor, ha azzal kell szembenéznie, hogy nem lehet gyereke.”

A szakember szerint családterápiás szempontból annak is lehet jelentősége, hogy ha egy párnak nem születik gyereke, így pedig ők maguk maradnak gyerekszerepben. Hiszen, ha a szüleiknek nem születik unokája, akkor nem válnak a gyerekeik szülővé, felnőtté a szemükben, ennek pedig súlyos hatásai lehetnek az önbizalomra nézve.

„Ezeket azért fontos kiemelni, mert a szex nemcsak a szexről szól, hanem mindenféle érzelmi tényező is befolyásolja, hogy mennyire tudunk egymásra hangolódni.” 

Van különbség a nemek között?

A szakember szerint a kutatások szerint nincs egyértelmű álláspont azzal kapcsolatban, hogy különbözően hat-e a nehezített teherbe esés a nőkre és a férfiakra. „Ami kijelenthető, hogy férfifaktoros meddőség esetén a férfi szexuális elégedettsége az, ami sokkal alacsonyabb, míg, ha a meddőség női eredetű, akkor a szexuális diszfunkció a nők körében magasabb. Arra vonatkozó adat egyelőre nincs, hogy az érzelmi hatás eltérő-e a nemek között, de a kutatási eredmények azt támasztják alá, hogy

a férfi eredetű meddőség jelentősen nagyobb lelki teherrel és distresszel jár a pár mindkét tagjára nézve.

Hogyan küzdhetők le az akadályok?

„Nagyon sokszor találkozom azzal, hogy a szexuális gátakat elsősorban az okozza, hogy a gyászfeldolgozás még nem történt meg. Nincs elgyászolva például, hogy hány sikertelen beültetésen van túl a pár, a gyászfolyamatok megrekednek, és ez hatással van arra, hogy a felek mennyire tudnak egymásra hangolódni, vagy egyáltalán a szexualitásukat megélni. Nagyon fontos lenne azzal foglalkozni, hogy a veszteségeket, a traumákat fel tudják dolgozni a pár tagjai, és ezzel párhuzamosan

fontos kiemelni és megerősíteni bennük, hogy ilyen helyzetben teljesen rendben van, ha csökken a vágy, a libidó. Hogy nincsenek egyedül ezzel a problémával, nem kell szégyenkezniük emiatt.

Sokszor javasoljuk ilyen helyzetekben a csoportterápiát is” – mondja a szakértő. 

Szerinte olyan ritkán fordul elő, hogy a pár mindkét tagjában megszűnik a vágy, jellemzőbb, hogy jelentős eltérés figyelhető meg a libidóban. Ilyenkor a leghatékonyabb, ha a felek empátiával fordulnak egymás felé, és értő fülekre lel, ki mit is él át valójában, milyen folyamatok zajlanak benne. A szakember szerint annak a számolgatását is érdemes elhagyni, hogy heti hány együttlétre kerül sor, hiszen valójában nem ez számít igazán.

„Az empátia és a kommunikáció a legfontosabb. Én mindig azt szoktam mondani, hogy a szex nem az ágyban kezdődik. Akár már nap elején el lehet kezdeni kedves üzenetekkel megteremteni annak a hangulatát, hogy este a pár összebújhasson. Ne féljünk erőfeszítéseket tenni annak érdekében, hogy figyeljünk egymásra.”

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Westend61

Krajnyik Cintia