Azt hinnénk, a választási vereség radikalizálja a szavazókat – de nem ez történik

–

A szociálpszichológia alapfelvetése, hogy az emberek hajlamosak saját csoportjukat kedvezőbben látni, míg a másik, „külső” csoportokkal szemben kritikusabbak. A politikában ez a logika különösen erős: sok országban nemcsak vélemények, hanem társadalmi háttér, életmód és értékrend mentén is elkülönülnek a pártok szavazói. Ez növeli a politikai táborok közötti érzelmi távolságot, és felerősítheti a fenyegetettségérzést.

Elméletben a választási eredmények ezt tovább élezhetik. Azt gondolnánk, hogy a vereség növeli az ellenféllel szembeni ellenszenvet, miközben gyengíti a saját csoporthoz való kötődést is. A győzelem ezzel szemben csökkenti a fenyegetettségérzést, és erősíti a párton belüli azonosulást.

Hamrák Bence több mint hétezer amerikai választó bevonásával készült vizsgálata azonban árnyalja ezt a képet. A résztvevők szimulált választási eredményeket láttak, majd a kutatás a saját és az ellenfél párt iránti érzéseik változását mérte. Az eredmények szerint a vereség nem növelte az ellenféllel szembeni ellenszenvet, és nem is gyengítette a saját párthoz való kötődést. A vesztesek attitűdjei lényegében változatlanok maradtak.

A győzteseknél viszont kimutatható hatás jelentkezett: pozitívabban értékelték saját pártjukat, sőt, enyhén javult az ellenfél megítélése is. Vagyis

a választások inkább a győztesek identitását erősítik, mintsem a vesztesek frusztrációját növelik.

Radikalizál a választási vereség?

A kutatás szerint ez fontos következményekkel jár a demokrácia működésére nézve. Bár a választások természetüknél fogva megosztóak, az eredmények arra utalnak, hogy a vereség önmagában nem vált ki tömeges radikalizációt vagy fokozott ellenségességet. Ez a demokratikus stabilitás szempontjából kulcsfontosságú, mert arra utal, hogy a választók többsége kritikus pillanatokban – például a hatalom átadásakor – sem hajlik automatikusan a politikai radikalizálódás felé. 

Ugyanakkor a kép nem teljesen megnyugtató. A politikai kommunikáció és a kampányok stílusa jelentősen befolyásolhatja az érzékelt polarizációt. Más kutatások eredményei szerint az érzelmi megosztottság erősödése inkább a politikai verseny és kampány retorikájához köthető, nem magukhoz a választási eljárásokhoz vagy azok kimeneteléhez. Megint más források arra jutnak, hogy a vesztesek általában kevésbé elégedettek a demokrácia működésével, és a politikai elitek reakciói is kulcsszerepet játszanak. Ha a vezetők megkérdőjelezik a választások tisztaságát, az felerősítheti a feszültségeket és szélsőséges reakciókat válthat ki, amit láthattunk a Capitolium ostrománál is – erről a hatásról Sándor Anna kérdezte Schell Gergely tanácsadó szakpszichológust. Polarizációról és a törzsi gondolkodás veszélyeiről pedig Milanovich Domi kérdezte Krekó Péter politológus-szociálpszichológust.

A vizsgálat arra is rámutat, hogy a politikai polarizáció növekedése nem feltétlenül magukból a választási eredményekből fakad, hanem inkább a kampányok stílusából és a politikai verseny jellegéből. A választások kimenetele tehát nem elsősorban a vesztesek elutasítását, hanem a győztesek megerősödését hozza magával.

Nagy Andi