„Egyre inkább megértjük: milyen súlya van annak, amit csinálunk” – A ma 75 éves Molnár Piroskát köszöntjük

–

A félárva kislány

Miután Molnár Piroska Ózdon megszületett 1945. október elsején, édesanyja még a szülészeten volt, de édesapját elvitték az oroszok hadifogságba, ahonnan nem tért haza, így soha nem ölelhették át egymást. Édesanyja a zavaros viszonyok miatt szintén nem térhetett haza Erdélybe, így egyedül nevelte Kunágotán, ahol a rokonai éltek. Mégis jó emlékei vannak gyerekkorából. Édesanyjával nagyon jó volt a kapcsolata, bár előfordult, hogy anyukája titokban beágyazta azt a könyvet, amit épp olvasott a kamasz kislány, mert azt szerette volna, ha inkább a kortársai társaságát keresi, de őt nem lehetett kimozdítani a szobájából, a könyvek jobban érdekelték, mint a valóság.

Már egészen kicsiként is azt mondogatta a faluban, hogy belőle operettszínésznő lesz, a többiek pedig csak nevettek.

(Ezt a történetet is elmondta D. Tóth Krisztának az Elviszlek magammal című műsorban.) Hát, hiba volt nevetni, mert amit ő egyszer elhatározott, az úgy is lett.

Nem lett belőle közgazdász

Édesanyja azt szerette volna, ha „rendes kenyérkereső” szakmát tanul, és felhagy a színészi álmaival, ezért a kiskamasz Szegedre ment közgazdasági középiskolába, de választásában erősen közrejátszott, hogy a szegedi színházban jó előadások voltak. Középiskolai magyartanárnője, Csontos Magda hamar felfedezte a kislány tehetségét, és könyveket, verseket adott neki, sokszor együtt mentek színházba. Csontos Magda férje, Ökrös László, neves újságíró és rendkívül művelt ember volt, ő is sokat segített a kis Piroskának. Az iskoláit is rendben elvégezte, és

elsőre felvették a Színművészeti Főiskolára.

Egy másik világ, amit édesanyja soha nem láthatott

Harmadéves volt, amikor édesanyja meghalt rákbetegségben, előtte csupán annyit láthatott a lányából a kórházban egy televíziós közvetítésből, hogy a Yerma című darabban énekel és táncol.

A legendás Pártos Géza volt az osztályfőnöke a főiskolán, aki a végzős színésznőt ezzel – az azóta sokat idézett – mondattal bocsátotta útjára:

„Magának végig kell ennie az étlapot, de a végén megkapja a desszertet”.

Először Szegedre ment, ahol három évadot töltött, majd Kaposvár következett 1978-ig, ahol a korszakot meghatározó legnagyobb rendezőkkel és színészekkel dolgozhatott együtt. Elmondása szerint egészen harmincéves koráig volt benne valami „ki, ha én nem” mentalitás, de a rendkívül erős szellemi közösség Kaposváron lassan rávezette, hogy ezzel nem mehet sokra, így teljesen magáévá tette azt a szakmai alázatot, amit ő maga „bornírt becsületességnek” ír le.

Ami a magánéletben nem sikerült neki, azért kárpótolta a színpad

Eötvös Péter zeneszerzővel még a főiskola alatt összeházasodott. Hatalmas, mindent elsöprő szerelem volt az övék. Eötvös az első randevújukról úgy tért haza édesanyjához és nagymamájához, hogy azt mondta nekik: „Vegyetek harisnyát, megyünk az esküvőmre!” Ez 1968-ban történt, amikor nem volt annyira egyszerű nejlonharisnyát szerezni. Ma már el sem tudjuk képzelni ezt a világot. Nemsokára valóban összeházasodtak, és egy évvel később, 1969-ben megszületett fiuk, György.

Férjének szinte ugyanekkor indult be nemzetközi karrierje, először német nyelvterületen dolgozott, majd Párizsban ért el szédületes sikereket. Sokáig tipródtak, hisz nem lehetett összeegyeztetni a nemzetközi zenei karriert és a magyar színházi világot.

Molnár Piroska egy ideig próbálkozott megbarátkozni a németországi háztartásbeli szerepével, de a krumplifőzelék kavargatása nem elégítette ki színpadi vágyait.

Ráadásul folyton hívogatták itthonról, hisz akkorra már  jó nevet szerzett magának. 

Így végül elváltak, közös fiukat pedig Eötvös Péter édesanyja nevelte Budapesten. Nagyon kevés időt tölthettek együtt, hiszen nem lehetett hazarohanni Budapestre, ha főpróbahét volt Kaposváron. Így sokszor csak a premier után értesült arról, ha beteg volt a fia, aki végül 1995-ben, tragikusan fiatalon elhunyt. Volt férjével tíz évig nem is beszéltek, de végül megbékéltek, és mostanában már közös munkájuk is volt.

Molnár Piroska ma már a nemzet színésze, amire rendkívül büszke, hisz ezt a díjat a szakma szavazza meg az arra érdemeseknek, és ha valaki, hát ő valóban érdemes rá.

Kaposvár és Kaposvár

A hétéves kaposvári színészi lét után majdnem az egész társulat a Nemzetihez szerződött 1978-ban, ebből vált ki aztán Székely Gábor és Zsámbéki Gábor vezetésével a legendás Katona József Színház 1982-ben, melynek ő is alapítói között lehetett. Két budapesti év után mégis visszatért Kaposvárra, a színházi bölcsőjébe, és 18 évadon át ingázott a Budapest-Kaposvár útvonalon. Fiatalon rengeteg nagy színésszel játszhatott együtt színpadon és filmekben, egyik példaképe például Sulyok Mária, a nagyasszony, akitől emberi tartást, színészi méltóságot és nagyon sok mesterségbeli fogást tanult.

Molnár Piroska szerint a színészet lényege: „Mindig azt játszom, aki vagyok”. Talán ezért tud olyan hiteles lenni bármelyik szerepét is nézzük.

És bőven van mit nézni. Játszotta Kocsma Jennyt és Elektrát, Hermionét és Nyinát a Sirályban, de ő volt Karnyóné, és persze Bors néni, amit már 25 éve alakít, Dajka Margittól megörökölve a szerepet. Örkény Macskajátékának Gizája és a Mohácsi-féle Csárdáskirálynő Cecíliája is feledhetetlen szerepei közé tartozik. (Egyszer majd írok egy külön cikket az énekes szerepeiről meg a beszédhangjáról is. Annyi bizonyos, hogy ő az egyik legtisztábban éneklő és legmuzikálisabb magyar színésznő, ma is hetente jár énektanárhoz, hogy karbantartsa a hangszálait.) Filmszerepeit el sem kezdem sorolni, mostanában megrendítően jól játszik különféle karakterszerepeket fiatal rendezők filmjeiben.

Bölcs, természetes és magával ragadó

Az egészsége ugyan már nem az igazi, és néha nehezen „kaparja össze” magát reggelenként, valamint igazán boldog, ha pizsamás napokat tarthat, mégis lelkes, ha új szereppel kínálják meg. Sokan akarnak vele dolgozni, mert munka közben tanulnak tőle. Alázatot, szakmát, emberi tartást, kiállást jó ügyekért, tiszta gondolkodást, egyszerűséget, önazonosságot és odaadást.

Ebből az interjúból is kiderül, milyen tisztán, józanul és felelősségteljesen gondolkodik:

„Azt látjuk a világban, hogy egy éretlenebb fiatalt, legyen férfi vagy nő, hogyan képes elsodorni egy téveszme. Hogyan beszélik tele a fiatalok fejét, akiket visz előre a lelkesedés, és nem is néznek utána a dolgoknak, nem gondolnak bele abba, miről is van szó valójában. A történelem pedig ismétli magát, állandóan belelépünk ugyanabba a folyóba… Sajnos pesszimista vagyok. A görögök is megmondták, hogy az ember nem változik, csak a körülményei. Most olvastam egy Mark Twain-idézetet is erről, hogy amilyen könnyű lebutítani valakit, olyan nehéz utána elhitetni vele, hogy le van butítva.

Már kisgyerekkorban el kellene kezdeni a gondolkodásra való nevelést, de sajnos pont az ellenkezőjét tapasztalni. A tömegnek pedig vágya is, hogy uniformizálják, hogy mondják meg, mit csináljanak, így gondolkodni sem kell és a felelősség terhét is lesöpörhetik magukról. Ez visszatérő téma a második világháborús események értelmezésekor. Ki a hibás? Aki kiadta a parancsot, vagy aki végrehajtotta?”

Azt is tudjuk róla, hogy évtizedek óta hűséges régi barátaihoz, Csomós Marihoz és Pogány Judithoz, akik szerencsére mindketten játszanak még színpadon.

A karantén alatt nagyon sokat olvasott, filmeket nézett, és ugyan a színpad maga nem igazán hiányzott neki, de az igen, hogy nem láthatta játszani a kollégáit. Mindig híres volt arról, hogy azokon a ritka estéken, amikor ő maga nem játszott, örömmel nézte a kollégák munkáit. Ő az egyik legkíváncsibb színésznő, aki sok vizsgaelőadást végigült, és minden fiatalnak szívesen ad tanácsot. Sokáig tartott beszédórákat az SZFE-n és a Zeneakadémián is.

Most már több mint ötven éve van színpadon, de a kíváncsiság még mindig hajtja. Keresi a titkot, és talán nem is tudja, hogy már réges-rég a birtokában van.

Molnár Piroska rendesen „végigette az étlapot”. Igaz, már a desszertnél tart, de remélem, ez a desszert végtelen. Isten tartsa meg őt sokáig nekünk!

Both Gabi

Források: ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép: Thália Színház