6 ok, amiért a Balkán igenis csuda jó hely!

-

Mint oly sok mindent e vidéken – helyenként a baklavát és a húsos bureket, máshol a mecseteket –, a „Balkán” elnevezést is a törökök hagyták itt, akik pár száz évre bezsuppolták magukat Európa dél-keleti részébe. Az eredetileg „erdős hegy” szó mai pejoratív besorolása alól persze szinte minden földrajzilag idetartozó ország kivonná magát: Albánia, Macedónia, Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Bulgária és Koszovó. Egy darabka terület Romániából is a Balkán része, de ők kézzel-lábbal tiltakoznak a balkáni jelző ellen, ahogy a jelentős területtel idetartozó görögök, horvátok, szerbek is, de leginkább a sajátjukat az osztrák mentalitáshoz hasonlító, az ex-Jugoszlávia egyéb nemzetiségeitől elhatárolódó szlovénok. Ebben a nagyon sokszínű, soknemzetiségű, tragédiákkal sújtott régióban mégis van valami, ami megfog, elvarázsol és nem ereszt! Engem leginkább a Nyugat-Balkán, és az alábbiak:

1. Nekem az Adria a Riviéra – a régió természeti szépségei

Ha éppen úti célokat keresel a „100 hely, amelyet látnod kell, mielőtt meghalsz” listádra, ezeket melegen ajánlom: Dalmácia vadregényes, sziklás tengerpartja, a mélykék Adriával körülölelt szigetek, Dubrovnik pálmákkal és rózsaszín leanderekkel szegélyezett városképe a közeli hegytetőről, a kristálytiszta és nyáron is dermesztően hideg Neretva folyó, a Dinári Alpok fenyvesekkel borított hegyormai, amelyek között a mélyben megbúvó völgyekben apró falvak tarkítják a tájat, ahol a folyók és a tavak vize égszínkék, a montenegrói szurdok, a türkizkék vizű Tara-kanyon, a Jajce város központjában csobogó méretes vízesés, és az örök kedvenc: Szarajevó, az öt hegy által koszorúzott bosnyák főváros.

2. Gyerekkultusz

Egy négyévessel sétálni errefelé olyan, mintha Brad Pitt-tel korzóznánk Los Angelesben. Egyszerűen imádják a gyerekeket – és nemcsak a nőkből váltanak ki az édes kis arcocskák anyai ösztönöket, hanem idősebb férfiak, fiatal srácok, tizenévesek is szeretetteljesen mosolyognak a kicsikre. A közös piacozás nem kevés termékkóstolóval jár, mivel az árus nénik/bácsik lépten-nyomon a gyerek kezébe nyomnak egy-egy banánt, almát, szőlőt, szilvát. Úgy tűnik, ebben a „cukrosbácsi-régióban" mindenkinél van egy kis csoki vagy édesség félretéve a „ha gyerekkel találkozom” – helyzetekre, ugyanis taxisok, újságosok osztogatják, amint a látószögükbe kerül egy miniember. Érdekes időutazás ez számomra a gyerekkori emlékeim közé, ahol bolgár nagypapám, a sógora, a barátai, a ’30-as években Magyarországra érkezett bolgárkertészek között éreztem hasonlót: a gyerek felé irányuló figyelem egyértelművé teszi, hogy az első és legfontosabb ő maga. Az is biztos, hogy sehol nem láttam még ennyi nagyszülőt sétálni gyerekekkel.

3. Szarajevói Filmfesztivál

Ha valaki szereti a filmeket, már most érdemes a következő nyárra betervezni az augusztusi Szarajevói Filmfesztivált. Az első mozi-sorozat egy belvárosi pincében kezdődött 1995-ben, amikor a városra már három éve naponta hullottak a gránátok, ágyúkkal lőtték a hegyekbe vonult bosnyák szerbek a völgyben víz, fűtés és áram nélkül rekedteket, és orvlövészek vadásztak akár gyerekáldozatokra is. Délkelet-Európa legrangosabb filmfesztiválja megbolygatja a város életét: a kávézók, éttermek teraszát éjjel-nappal zsibongó tömeg lepi el, szabad ég alatti filmvetítések, izgalmas panelbeszélgetések tarkítják a programokat, sztárok sétálnak a város utcáin – most épp Robert De Niro –, neves szerzők és rendezők filmjei versenyeznek több kategóriában. Idén Almodóvar legújabb alkotása mellett a legfrissebb Hugh Grant-mozi ugyanúgy szerepelt a filmek listáján, ahogy aktuális, határokat átlépő témák, például a kelet-európai elvándorlást feldolgozó filmek is vászonra kerültek. Azt hiszem, igazi katarzist a háborút feldolgozó művek jelentenek. Bruce Dickinson 1994-ben, az ostrom közepén koncertet adott a városban. Ez nemcsak a közönség, de a zenészek számára is életre szóló, sorsfordító esemény volt, melyet a bosnyák dokumentumfilmesek örökítették meg – méghozzá úgy, hogy a közönség soraiban olyanok is ültek, akik talán még ma is magukban hordozzák a háború traumáját.  Velük együtt nézni ezt a filmet lélekemelő és maradandó élmény volt. (A fotókra kattintva megnyílik a képgaléria.)

4. Vendégszeretet

Mi, magyarok talán nem ok nélkül büszkélkedünk saját vendégszeretetünkkel, de amit a Balkánon művelnek e címszó alatt, az minden képzeletet felülmúl. „Terülj-terülj asztalkám!" számtalan fogással, roskadásig telepakolt asztalok mindenféle földi jóval, de ami még ennél is figyelemreméltóbb, az a kedvesség és a segítőkészség.

5. Élettempó és kávékultúra

Gyakorlatilag mindenhol kávéznak az emberek: belvárosi elegáns kávézókban, lakótelepi tízemeletesek tövében, országút mellett felállított fehér műanyag kerti székeken, bodegaszerű presszók előtt. A helyiek munka- és szabadidő eltöltésén itt elmereng az idelátogató, mert a kávézók szinte mindig dugig vannak. A bőszen dohányzó tömeg beszélget, magyaráz, vitatkozik, nevet – valahogy a telefonnyomogatás és a laptopbámulás (remélem, nem csak „még”) nem jutott el ide, de az biztos, hogy valamiféle kollektív életkedv zsong a levegőben.

6. Sokszínűség

Felemelő érzés a lemenő nap fényében Szarajevó városát nézni, ahogy a katolikus templom harangja után megszólal az imára hívó müezzin. „Európa-Jeruzsálemében" a görögkeleti templomtól nem messze zsinagóga működik, a közeli mecsetben imádkoznak. Tavaly nem sokkal arrébb, többezren Ferenc pápa köré sereglettek a katedrális előtt. Átutazóként a horvát falvak képét meghatározó katolikus templomokat dél-kelet felé haladva felváltják a kecses mecsetek, majd kelet felé az orthodox templomok.

A Balkán varázsa ott bújik meg a meseszerű természeti adottságokban, a mentalitásban, a történelmi örökségben, a melankóliával kevert életkedvükben, de leginkább talán az emberek mosolyában.

Trembácz Éva Zsuzsa

Ha tetszett a cikk, nézz körül Éva szerzői oldalán, ahol a könyveiről is találsz információt! KATT IDE!

A felső képen a Boračko-tó látható. (A képeket a szerző készítette.)