Úgyhogy szerintünk kezdjük is a végén. A legaktuálisabb ponttal. A plusz eggyel. Az utóirattal.

+1

Epilógus​: Miss Sarajevo Londonban és Párizsban

Ere​detileg csak három pont szerepelt volna a történelmi-politikai kiegészítésben. Nem így terveztük. Nagyon nem. A történet kic​sit hosszú, sok helyszínen és több időben játszódik.

A dal, a Miss Sarajevo, amit a délszláv háború talán legvéresebb, legaljasabb pusztításának áldozatairól írtak  1993-ban. (Akkor történetesen muzulmán volt az áldozatok többsége, és keresztények a gyilkosok, de ez már egy másik történet.) Ez az a szám, amelynek eredetijében Luciano Pavarotti énekel egy borzongató betétet. Először 2005 júliusában Milánóban​ adták elő a tenorsztár nélkül, a néhány nappal korábbi l​ondoni terrortámadás áldozataira emlékezve.

Most pénteken este már a következő koncertre készültünk. A ​fejemben épp ​a cikk utolsó pontja járt, amikor megjöttek az első hírek a szörnyű​ párizsi eseményekről. Akkor Ginának elküldtem egy mondatot. A mondatot, amivel Bono felvezette a Miss Sarejevót tíz éve.

Szombaton már a félelemtől megbénult Párizsban jártam az utcákat a hömpölygő tömegben. Megálltam a spontán megemlékezések résztvevői között, néztem a​ virágokat, mécseseket. A mindig nyüzsgő ​Champs-Élysées a ​bezárt üzleteivel olyan volt, mint egy játszótér fényes nappal gyerekek nélkül. Itt ért a hír, hogy a U2 – ahogy az várható volt – lemondta mindkét párizsi koncertjét, azt is,​ amire jegyem volt. Egy ír rádiónak nyilatkozva Bono szinte szó szerint ugyanazt mondta, mint Milá​nó​ban, és amit előző este a hír hallatán én is elküldtem Ginának:

„Don't become a monster in order to defeat another monster." Ne válj te is szörnyetegg​é csak azért, ​hogy legyőzz egy másik szörnyet!

​Még valamit hozzátett: Attól még, hogy a történtek miatt elhalasztot​ták a fellépést, nem hagyhatjuk, hogy a terroristák határozzák meg a programunkat. „Nem ők ​fogják alakítani ​a mi életünket."

http://youtu.be/EF1m7xGBTsI

És akkor most lássuk a többi pontot, az okokat, amiért imádjuk utálni a U2-t, ezt már Gina írta:

1. Bárhová utánuk mész​ – I will follow – Until the end of the World

Van ez a dolog ​a rajongóval.​ A világ különböző városaiba utazik koncertekre. Gyakran rövid időn belül több, különböző helyre. Költséges elfoglaltság, és a laikusok számára nehezen érthető. Miért utazik valaki több száz-, esetenként ezer kilométerre, hogy megnézze ugyanazt a koncertet? ​​Ezt a kérdést minden rajongó megkapja. A választ akkor tudod meg, amikor​ végre ott vagy, és​ hetvenezer emberrel együtt énekeled, hogy we're one, but not the same (Egyek vagyunk, de nem egyformák, One).

​2. ​Próbálsz ellenállni, de teljesen reménytelen – Every Breaking Wave

Az úgy volt, hogy szereztünk két jegyet október végére, Londonba​. Ezeket már tavaly decemberben meg kellett venni. A jegyvadászat fontos része a mókának, mivel a meghirdetés után órák alatt elmegy mind az 50 amerikai és európai koncerthelyszínre kiadott jegymennyiség; de ez egy másik sztori. A nagy napon aztán valahogy mégis varázsolódott két jegy másnapra. Mégis, mit lehet tenni? Három nappal később úgy hozta a sors, hogy véletlenül épp az O2 Aréna jegypénztáránál „kellett” találkoznom Pásztory Dórival. És mit ad isten, egy spanyol fiú megtalált egy eladó jeggyel. Tényleg nem akartam, de a következő pillanatban már meg is vettem, mielőtt észbe kaphattam volna. Valahogy. Nem voltam ura a helyzetnek. ​Tényleg az a legutálatosabb dolog ebben az egészben, hogy... ​

3. … Függővé tesz – All I want is U(2)

Meghallgatod. Talán tetszik, de nem tudnád megfogalmazni, miért. Vagy nem tetszik, de mégsem hagy nyugton. Meghallgatod még egyszer. Aztán még egyszer, és akkor elkezd alattomosan bekúszni a fejedbe. A bőröd alá. És attól kezdve azt dúdolod. Igen, a metrón, a boltban, az edzések alatt. Basszus, még egy temetésen is, amíg észbe nem kapsz. A kocsiban is dúdolod. Illetve ott üvöltöd. Egy idő után kívülről tudod a szöveget, a keletkezésének a körülményeit, és ismered a legizgalmasabb koncertváltozatokat is. Ha meg akarod osztani a barátaiddal, 98 százalékuk – jó esetben – kiröhög. Nem véletlen, hogy azt érzed:

​4​. Elidegenít a környezetedtől – ​Far away, so close

​Nekem nagyon jó fejek a barátaim. Én pedig a szórakozásuk kimeríthetetlen tárháza vagyok, már amennyire tárház tud lenni az ember. A vendégeim és a Libertad többi edzője az edzéseken vicceskedve kérdezik, „ó, csak nem egy kis U2?”​ Meg hogy: „Három koncert??? Ugyanaz a koncert? De miért?" Hiába próbálnád finom részletek segítségével érthetővé tenni. Például amikor a harmadik koncerten elcsíptem Edge-nek azt a baráti „ez cool volt, haver!”  mosolyát Bono felé az egyik szám után; én elolvadtam tőle. Amikor idáig jutunk, már régen rajtam röhög mindenki. Persze, azért ettől függetlenül szeretnek, mint anya a hülyegyerekét. És akkor azt már el sem merem nekik mondani, hogy…

5. … Ezek a gondolataimban turkálnak! – Sometimes you can’t make it on your own

Amikor apám haldoklott, úgy vezettem le azokat a feszültségeket, amiket nem mertem a világnak megmutatni, hogy kocsiba ültem, és elindítottam a címben szereplő számot. A második sor után potyogni kezdtek a könnyeim. Úgy, hogy akkor még nem is tudtam: ezt Bono saját apjának a haláláról írta.

Miután elmélyültem a szövegben és a zenében, rájöttem, hogy egyszerűen az én nyelvemen beszél, az én gondolataimat énekli, mielőtt kimondanám. Vagy ki merném mondani. És hát honnan, hogy veszik a bátorságot, hogy az intim belső ügyeimről nyilvánosan beszéljenek?!

Ráadásul a U2-számok​...

​6​. … Zsúfolva vannak bonyolult utalásokkal és szimbólumokkal – Mysterious Ways

Anyukám szerint a sok fura rajongásomban egy dolog közös: „nem olyan könnyű lenyelni, mint az operettet". Mit mondjak, valóban időrabló szórakozás, például azt megfejteni:

  • mit jelent egy-egy kép valamelyik dalban
  • mire vonatkozik egy kulturális, vallási, történelmi vagy rockzenei utalás,
  • hogyan jelenik meg mindez a színpadon
  • a videoklipben; és egyáltalán:
  • mire gondolt a költő?

mármint Bono... természetesen.

A Pilgrim song/Egy zarándok dala: A londoni koncerten a szarajevói bombázásokra utalva könyvlapok hullottak az égből. Gina ezt kapta el.

Ami persze rajtad kívül kábé senkit nem érdekel. Ezzel együtt néha szinte frusztráló, hogy akit tátott szájjal csodálsz, miközben ellejt tőled három méterre a színpadon, az​...

​7​. ... egy igazi pojáca – The Fly

Bono tényleg gyakran irritálóan pozőrködik. Valójában egyfolytában azt teszi. Koncerten is. És ​ott van minden rendezvényen, ahol fontos emberekkel lehet találkozni, „gázos politikusok kezét rázza”, ahogy The Edge szokta mondani, amikor már nagyon unja a világmegváltást. Hát, ez minden, csak nem rock and roll, mondja erre joggal Noel Gallagher, az Oasis együttes tagja. ​

És mégis, ha egy ilyen hivatásos Che Guevara, akinek százmilliós rajongótábora van, ennyire hangosan kiabál, akkor a politikusok egy idő után kénytelenek lesznek foglalkozni azzal, amiről beszél. Az általa is szorgalmazott és finanszírozott kutatásoknak is hála, sok évtized után talán lassan végre megszülethet az első AIDS-mentes generáció, és a gyerekek egészségesen, örökölt HIV-vírus nélkül jöhetnek világra.

IMG_4741

És, hát végül Noel Gallagher is ott csápol a koncerten, és énekel a színpadon Beatlest ezzel a pojácával.

Lehet fanyalogni, de úgy tűnik, ez az irritáló világmegváltó elszántság mégsem csak póz, mégsem teljesen hiábavaló. Ha csak felidézzük az elmúlt hét néhány fontos hírét, kiderül, hogy ez a fantaszta néha nagyon is tudja, mit akar.

Társszerzőnk, Kert Attila, hivatásos U2-fan (U2 ÉLŐ-pontszám: 16x), civilben az Euronews hírcsatorna igazgatója megtette. Ezek az ő kiegészítései:

​8. Sunday Bloody Sunday

Ez a dal egy 1972-es tragédiának állít emléket, amikor angol ejtőernyősök 13 fegyvertelen észak-ír tüntetőt lőttek le Londonderryben. (Ha valaki az '56-os mosonmagyaróvári sortűzzel találna hasonlóságot, az nem volna véletlen.) A számot 1982-ben írták, és azóta, 33 éve szinte minden koncerten eljátsszák. A koncerteken Bono akkurátusan felsorolja az áldozatok nevét. A mostani turnén, a számot egészen új felfogásban adják elő: a küzdőtéren hosszában álló négy zenész nyers, lecsupaszított hangszerelésben, pergődobbal kísérve, a BBC korabeli hírét bejátszva. Mint egy tüntetés, olyan az egész.​ Felemelő, hátborzongató.

Hír/aktuális: Nyomozók kedden őrizetbe vettek egy volt angol katonát, akit az ártatlan tüntetők elleni támadásban való részvétellel gyanúsítanak. A volt ejtőernyős az első gyan​ú​sított a 43 évvel ezelőtti ügyben.

9. Walk on

Egy 15 éves dal, amelyet az akkor már évtizede háziőrizetben lévő Aung San Suu Kyi-nek ajánlottak. A burmai (mianmari) katonai junta által szabadságától és választási győzelmétől megfosztott, idő közben Nobel-békedíjas politikus asszonyt 2001 óta éltetik és biztatják minden koncerten. A legutóbbi turnén színpadi önkéntesek Aung San Suu Kyi maszkkal az arcuk előtt tüntettek a színpadon a dal közben.

Aktuális: November 8-án fölényesen megnyerte a mianmari választásokat a Kyi vezette párt. Aung San Suu Kyi valószínűleg miniszterelnök lesz.

10. Zooropa

Az 1993-as dal az elbizonytalanodott emberről szól az egyre átláthatatlanabb világban. És biztat, jöjjünk elő a bunkerekből, a hidegháború végeztével újra egymásra lehet találni. Idén​  teljesen átértelmezték a dalt. A ​rommá bombázott ​szíriai ​Aleppo képeivel kísért October című szám​, a diktatúra-és fegyverkezésellenes Bullet the blue sky kommandósokkal és drótkerítéssel illusztrált verziója után​ Bono​ szinte han​g​szeres kísér​et​ nélkül énekli végtelenül bizonytalan európai kérdéseit... és mindig átugorja a címet, egyszer sem mondja ki, hogy Zooropa. Csak egy kérdést tesz fel a végén:​ Mit akartok? Európát nyitott szívvel, vagy egy Európát, a remény előtt lezárt határokkal?

Londonba​n a rajongók szavak helyett, válaszul csak ujjongva​ ünnep​elté​k ​a képernyőn megjelenő feliratot:welcome

Pedig a menekültek melletti állásfoglalás egy piacról élő zenekar számára ma már egyáltalán nem kockázatmentes kiállás. Nyugaton sem, üzleti értelemben sem.

A U2 zenekar tagjai Párizsban, 2015. november 14-én (forrás: U2 Fanlife, Facebook)

Prónay-Zakar Gina és Kert Attila

Fotók: Prónay-Zakar Gina és Kert Attila