7 ok, amiért Bosznia feltétlenül rajta kell legyen az utazási bakancslistádon
-
1. Fesztiválok
Szabad ég alatti vetítések, ahonnan nem maradhat el a helyi sör, a Sarajevska sem. Kilenc nap alatt közel 180 film, a kiülős kávézókkal, belső udvarokon megbúvó éttermekkel sűrűn tarkított város még elevenebbé válik. Ilyenkor a sarki presszóban olyan eséllyel lehet belefutni Leonardo DiCaprioba vagy Danis Tanovićba, mint a körfolyosón a szomszéd nénibe – ez az augusztusi Szarajevói Filmfesztivál. A mára világhírű rendezvény ötlete akkor pattant ki a helyiek fejéből, amikor még jócskán lőtték a várost a boszniai szerbek. Ekkor már negyedik éve víz, villany és fűtés nélkül éltek a szarajevóiak az ostromlott városban, de az első 37 filmet így is 15 ezren nézték meg 1995-ben a pincékben tartott vetítéseken. Na, de fesztivált ígértem: május végén sörfesztivál, júliusban rock- és pop zenei fesztivál Mostarban, novemberben Sarajevo JazzFest. A júliusi Baščaršija-i Éjszakák a négyszáz éves török uralom alatt épült szarajevói óvárost formálják át klasszikus és népzenei koncertekkel, kiállításokkal, stand-up előadásokkal kulturális kánaánná.
2. Sirnica és a helyi konyha
A túróval töltött rétestésztára, a sirnicára igaz az, hogy lehet nélküle élni, de nem érdemes. A kerek fémlapban sült finomsághoz, amit még a törökök „hagytak itt” 400 éves itt-tartózkodásuk alatt, hideg joghurt dukál. Elszakadva személyes kedvencemtől, van itt még ćevapi, azaz grillezett húsrudacska és hamburgerszerű párja, a pljeskavica, sült paprika, sopszka-saláta uborkából, paradicsomból, paprikából, és tejföllel megbolondított borjúleves, a teleća čorba. A töltött káposzta koncepcióját adaptálják hagymára, szőlőlevélre és paprikára is. Az ételek nem túl fűszeresek, és kevésbé ragaszkodnak a rántáshoz, mint mi. A desszertek hű lenyomatai Bosznia történelmének: a török időket idézi a baklava, a szuperédes tulumba vagy a mézes-szezámmagos halva. Az Osztrák-Magyar Monarchia korára emlékeztet a sokféle palacsinta és rétes. Jaj, és kihagyhatatlan a sült paprikából és padlizsánból készült krém, az ajvar – akár édes, akár csípős verzióban!
3. Tapintható történelem
Történészek szerint „Szarajevó az a hely, ahol a XX. század elkezdődött, és ahol véget ért”. Gavrilo Princip világot lángba borító lövésének helyszínén, a golyónyomoktól sebzett épületek között, a járdákon látható repesznyomok mellett vagy az egykori szerb-bosnyák tűzvonalban sétálni igencsak elgondolkodtató. Az ostrom alatt körbezárt városban önkéntesek ásták azt a jó 800 méteres alagutat, amelyen sebesülteket vittek ki, és élelmet, gyógyszereket, katonai utánpótlást hoztak be. Ma egy szakasza múzeumként üzemel. A Srebrenica galériában a népirtás áldozatairól emlékeznek meg. A zsidó temető különleges síremlékeivel, amelynek története a XVII. századig nyúlik vissza, Európában a második legnagyobb.
4. Blatina, Sarajevska és rakija
A boszniai borok olyanok, mint magyar társaik: finomak, de a kis mennyiségű termelés miatt a világ jó része még soha nem hallott róluk. Legkedveltebb a mediterrán éghajlaton termő, hercegovinai vörös blatina és fehér žilavka. A szerb entitáshoz tartozó Banja Lukában készülő Nektar nevű sört sokan kedvelik. A fővárosban gyártott Sarajevska pedig nemcsak az íze miatt fontos a helyiek számára – a sörgyár életeket mentett az ostrom alatt. Friss vizű forrásához műanyag kannákkal jártak a helyiek, hogy ivóvízhez jussanak. Meg merem kockáztatni, hogy a helyi gyümölcspárlat, a rakija finomabb, mint magyar verziója, a pálinka.
5. Kelet és Nyugat találkozása
Szarajevó óvárosának szélén, ahol hidzsábot, az arcot szabadon hagyó fejkendőt viselő muzulmán lányok sétálnak szerb és horvát barátaikkal, egy felirat olvasható a járdán: „ahol a Kelet és Nyugat találkozik”. Ha valakinek nincs kedve és ideje Törökországig menni egy kis keleti hangulatért, elég Szarajevót meglátogatnia. A várost „Európa Jeruzsáleme”-ként is emlegetik: ötszáz méteren belül katolikus és görög-keleti templom, zsinagóga és több mecset is található.
Trembácz Éva képgalériája (kattints a képre, és lapozható galéria nyílik!):
6. Ahol a kontinentális és a mediterrán éghajlat találkozik
Ha valaki a dalmát tengerpartot lőné be nyári célként, akkor remélem, már most befészkelődik gondolataiba, hogy Dubrovnikból mindössze másfél óra Mostar, ahol a júliusi hídugró versenyen délceg férfiak ugrálnak a Csontváryt is megihlető Öreg Hídról a Neretva folyóba. Innen már csak jó két óra Szarajevó. Pestről hét óra a bosnyák főváros, és az autópálya hiánya feletti kezdeti bosszankodás után rájön az ember, nem is baj, hogy csak hetvennel lehet menni, mert a táj MESESZÉP. Fenyvesekkel takart hegyormok, égkék tavak, út mellett futó folyók. Ehhez jön még egy húsz kilométernyi tengerparti szakasz, nemzeti parkok, a város központban vízeséssel büszkélkedő Jajce városa. Szarajevó fekvése egészen kivételes (mondja ezt Budapest örök szerelmese): az elődöknek sikerült egy igen keskeny völgyet találni a letelepedésre, így a várost öt nagy hegy öleli minden oldalról.
7. Duša, a város lelke
Nem tudom, hogy minden városnak van-e lelke. Szarajevónak van. Talán a hegyre kanyargó, keskeny kis utcácskák, talán az emberek kedvessége, a mediterrán ciprusokkal tarkított város, a mindenhonnan áradó történelem, a kulturális sokszínűség, a helyiek vendégszeretete, a zsúfolásig telt kávézók, a várost átható melankóliával vegyes életigenlés, talán mindez együtt... A lényeg, hogy már ezért megéri útra kelni.
A sort tudnám még folytatni, és a téli síelési, túrázási és rafting lehetőségeket, Tito atombunkerét, Međugorjét, a katolikus zarándokhelyet nem is említettem. Ha valaki mégsem erre venné az irányt, azért nézze meg Danis Tanović Oscar-díjas filmjét, a Senkiföldjét.
Ha mégis: sretan put, azaz jó utat!
Trembácz Éva Zsuzsa
Túró Rudi pálcikával címmel megjelent Éva új könyve. Mindenkit szeretettel vár a bemutatóra, május 5-én, csütörtök este, ahol az Amerika! Visszaintegetsz című könyvéről is szó lesz. Az esemény részleteit ITT TALÁLOD.
