-

Ötéves voltam, amikor ez a film megjelent, és még öt évnek kellett eltelnie, amíg meg is néztem. Tudni kell rólam, hogy mindig is végtelenül érdekeltek a tündérmesék: Csipkerózsikától, Hamupipőkén át Hófehérke történetéig mindegyiket nagyon szerettem. Egy igazi elvarázsolt kiskölyök voltam, hajlamos arra, hogy jócskán elrugaszkodjak a valóságtól, és olyasmikről ábrándozzak, amik jószerivel csak a mesefilmekben léteztek.

Aztán jött a Pretty woman, a széles mosolyú Julia Roberts... meg az ő ezüsthajú hercege, és nem volt menekvés, végérvényesen elkapott a gépszíj. Én is valahogy úgy képzeltem az életemet, hogy majd jön egy férfi, aki megment. Hogy találkozom valakivel, aki rendkívül vonzó, irtó sármos, határozott, jól nevelt, biztos egzisztenciával rendelkezik, és feleségül vesz. Nekem pedig semmi más dolgom nem lesz egész hátralévő életemben, csak annyi, hogy boldog legyek, utazzak, vásároljak, aranyhajú gyerekeket neveljek, nevessek és szép legyek.

Nagyon sokáig hittem ezt. És pont ennyire el voltam veszve az ábrándjaim és a valóság közötti hatalmas és mély szakadékban. Nem találtam sem a herceget, sem a boldogságot, sem önmagamat. Fogalmam sem volt, ki vagyok valójában, mit akarok... és a boldog életről alkotott ábrándjaimat felváltotta valami egészen más.

Hogyan is nyerhettem volna szerelmet és boldogságot, amikor én sem ismertem, és ezért nem is szerettem magam? Hogyan is lehetne olyasvalakit szeretni, akit nem ismerek? Sehogyan... Persze ostoroztam magam rendesen, hogy azért nem lehet engem szeretni, mert nem vagyok elég szép, csinos, okos... ilyen meg olyan. Totális megtévesztés volt az egész, önmagam alattomos becsapása, az önutálat legmagasabb foka.

Egyúttal arra is rádöbbentem, hogy azok a tündérmesék nem léteznek, amelyeket a filmeken és a mesékben látunk, amelyeket én is elképzeltem és elhittem. Egész másmilyen meséi vannak... az életnek másmilyen a természete, és a csodáknak is. Ahogy ezt már mástól is hallottuk: „nincs ingyenebéd!" Áldozatok vannak, munka van, hit van, kitartás van, erő és szenvedés van, és ezeknek az árán lehet megcsinálni a csodát. Mindenkinek a külön bejáratú személyes és egyéni csodáját.

Az én csodám pedig nem egy ábrándjaimban élő férfi, egy titokzatos herceg, hanem a kitartásom, a hivatásom, amire feltettem az életemet. Hogy segíthessek másoknak túlélni és élni, hogy egy kisebb lépéssel közelebb kerüljenek ahhoz, hogyan kell megbirkózni a legszörnyűbbel, ami eljöhet.

Ha pedig ehhez az élethez csatlakozni tud valaki, aki korántsem titokzatos, és a legkevésbé sem herceg, hanem nagyon is valóságos, hús-vér és igazi, akkor most már állok elébe!

Szentesi Éva

Kiemelt képünk forrása: Touchstone Pictures