-

Remek marketingfogás az álomotthonok megjelenítése a képernyőn. Meggyőződésem, hogy a filmipar ezzel a lépéssel is megkísérli manipulálni a nézőt. Nehezen tudom eldönteni, szétválasztható-e a történet maga, és a tökéletes eneteriőr. Szerintem vannak filmek, amelyek népszerűsége nem kevésbé tulajdonítható a berendezőknek, dizájnereknek, tervezőknek és stylistoknak, mint a forgatókönyvírónak, rendezőnek, színészeknek.

Mert egy-egy jól sikerült enteriőr azt az érzést kelti bennem, hogy mindaz, amit látok, velem is megtörténhet. Én is ülhetnék azon a kanapén, a konyhában tálalnám a frissen készült süteményt, az íróasztal nekem készült, nem pedig az agilis női főszereplőnek a szintén lakályosan berendezett céges irodában.

1. Én is boldogan kidolgoznám a belem ebben az otthonos irodában!

Itt kérem, minden a helyén van, a színek és a minták harmóniában állnak, nemcsak egymással, hanem a bútorokkal, berendezési tárgyakkal is. Az anyaghasználat visszafogottan éri el , hogy egyetlen pillanatra se merüljön fel bennem:  kellékek között vagyok. A meseszerű otthonok között találunk olyat, amely valódi ingatlanban helyezkedik el, és olyat is, ami egészen élethűre sikeredett. Eredetinek tűnik, elhiszem, hogy a sok személyes tárgy ugyan a film karaktereihez tartozik, de akár lehetne valamelyik családtagomé is.

 2. De ez a retró-hangulat is nagyon pipec!

Nem titkolt célja a készítőknek, hogy mélyebb kötődésem, egyenesen vonzalmam alakuljon ki a szereplők iránt, a legnagyobb rajongójuk legyek és velük együtt a filmnek is. Az egy dolog, hogy látom a színészt, hallom a hangját, megfigyelhetem az öltözködési stílusát, ám úgy ismerhetem meg igazán a karaktert, ha látom, hogyan él, milyen a hálószobája, mit aggat a nappali falára, miből eszik, hogy néz ki a kávésbögréje és a fogkefetartója. A vizuális hatás rendkívül hatásos és erős, megteremtése viszont nehezen tanulható meg csak úgy. Nem elég elsajátítani a szakmai alapokat, szükséges a remek stílusérzék és a képesség arra, hogy a magas színvonalú végeredmény megfeleljen a mai elvárásoknak és egyúttal időtálló legyen. A film belső terei mindig is ámulatba ejtettek. Emellett a filmes szakma csodálatos érzékkel kezeli komplex módon, hogy mindannyian találjunk valami közöset a látottak és saját élethelyzetünk, érdeklődési körünk között.

3. Senki sem nézi magát a filmet??!

Az én speciális filmnézési technikámban éppúgy jártas a mesterfodrász, aki a frizurákra fókuszál, a stylist, aki már másnap közvetít környezete felé egy elcsent fogást, a nagyszülő, aki örömmel terelgeti az újonnan ellesett játékok felé az unokáit. A férfiak leesett állal figyelik a verdákat, a szakács a konyhában falra helyezett kések után áhítozik. A családi történetek, gyerek és kutya köré font jelenetek mellett többre vágyik a mai néző, szereti a dizájnt, a kortárs képzőművészetet, örömmel látja viszont mások kezdeti DIY, azaz Csináld Magad próbálkozásait.

4. Én is PONT egy ilyen lábas kádat szeretnék!

A blogok, inspirációs online felületek és közösségi oldalak világában a tervező, filmkészítő naprakész információkkal rendelkezik arról, hogy mi keltheti fel a célközönség figyelmét. Az internetre feltöltött képekhez, a megosztott lakásbelsők, lakberendezési tárgyak, bútorok fotóihoz  könnyen követhető véleményformálás társul. E speciális piackutatás következményeként a siker szinte elkerülhetetlen.

5. Színes, szélesvásznú álomotthon

A kulcsszó mégis az otthonosság. Ezt az atmoszférát a filmes enteriőrtervezés olyannak tárja elénk, amilyenben mi is jól éreznénk magunkat. Ám felmerül a kérdés: mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás?  Az ok és okozat összefüggésének törvényszerűségeit figyelve gyakran elbizonytalanodom. Vajon a néző igényeit próbálják a filmen megjeleníteni, vagy az ott észlelt vizuális élmények lépnek ki a képernyőről és épülnek be a mi életünkbe, az ízlésünket befolyásolva?

Csáky-Nagy Krisztina

Kiemelt kép: Mad Men/Reklámőrültek (AMC)