Azt hiszed, csak a pasikat hülyíti meg a Star Wars? – Akkor nézz be a WMN-csajok levelezésébe!

Gyurkó Szilvi:

Húúú. Naná!!!

Pásztory Dóri:

Ezt a posztot ebben a pizsamában olvastam...

...aztán megjött a férjem... (Látjátok a papucsát is, ugye?)

D. Tóth Kriszta:

Hahhahahaaa, akkor kérünk rólatok egy közös fotót, és a „termék" már meg is van. No, meg a sztori is kell, hogy mégis hogyan jutottatok el a házastársi romantika eme Mount Everestjére??

Gyurkó Szilvi:

Szóval, nagyon fontos a Star Wars. Úgy emberileg, mint szakmailag. A történetéhez kapcsolódva ezerféle gyerekjogi, gyerekvédelmi dolgot ki lehetne vesézni (a testvérek szétválasztásától kezdve a családi elhallgatásokon át a példaképválasztásokig és mintákig). De persze az sem véletlen, hogy a TEDx-előadásomnak azt a címet adtam: Luke, én vagyok az apád. Mert ha valami, akkor ez aztán tényleg egy nagyon fontos mondat, ami azt üzeni (persze sok minden mellett), hogy az Univerzum legnagyobb rohadékja lehet az apja a Galaxis legjobb szívű hős megmentőjének, mert bizony sok mindenért felelőssé tehetjük a szüleinket meg a gyerekkorunkat. De alapvetően mégis eljön az idő, amikor már mi magunk vagyunk felelősek a saját tetteinkért. Amikor „bele kell állni az életünkbe", és azt kell mondani: oké, lehet, hogy történt ez-az, de én más vagyok, én más életet fogok élni. Ennyi.

És van 3CP0-s pendrive-om és Luke-os Moleskine naptáram. (A pólóim szanaszéjjel vannak mosva, úgyhogy azokat nyilvánosan nem vállalnám fel. Ja, és persze a gmail-fiókom is Star Warsban pompállik (sic!) mostanság. A YouTube-letöltések fénykard formájában történnek, és ilyenek...)

Szentesi Éva:

Nekem Hayden Christensenhez van nagyon erős viszonyulásom. Meg is írom mindjárt. Az lesz a címe: Nem láttam a Csillagok háborúját, csak Hayden Christensent.

Fiala Borcsa:

Azt hiszem, az összes Star Wars-részt láttam (kivéve a legeslegújabbat), ráadásul mindegyiket többször. Először alanyi jogon porbafingóként, aztán a gyerekeim révén újra (és újra, és újra...). Ennek ellenére úgy lefolyt rólam a tudás és a SW-életérzés, mint viaszosvászonról a ráfröccsent csirkepaprikás. Annyira képben vagyok, hogy egy ovis csoport beszélgetéséhez még érdemben hozzá tudok szólni, de mondjuk pasizni geekek körében már nem nagyon menne.

Asszem, az a fő bajom a filmmel, hogy mindenki egyenhacukában masírozik, sehol egy kigyúrt, meztelen felsőtest, és rém gyenge a szerelmi szál. (Arról nem is beszélve, hogy nem is esznek benne!) Na jó, hogy bizonyítsam, azért egy kicsit offé vagyok, elárulom, hogy a kedvenc szereplőm a Csubakka, aki visszafogott verbális képességeivel leginkább az örökkedvenc Dömdödömre emlékeztet. És világéletemben olyan görög vaníliás csiga hajat akartam, mint ami a Leia két fülén figyel. Viszont egyszer valahonnan szereztünk egy klassz Star Wars-os kártyát (olyasmi, mint az autóskártya, csak SW-szereplőkkel), és abban irtó menő vagyok, annyira, hogy még a fiam elismerését is sikerült több ízben kivívnom. Ennél több pedig nem is kell nekem.

Pásztory Dóri:

Nálunk ez úgy néz ki, hogy én annyit tudok a Star Warsról, hogy a Harrison Ford meg a Natalie Portman játszik benne. Van a fehér, a fekete, a szőrös, a robot meg a csaj. Ja, meg a csillagromboló, aminek lego-változatát a Márton azóta akarja megvenni Barnabásnak karácsonyra, amióta először megláttuk az ultrahangon. Mármint a Barnabást, nem a csillagrombolót. Ennek értelmében a férjem nagyjából kéthetente ébred úgy, hogy üveges szemmel bámul maga elé és valami olyasmit motyog, hogy „én tényleg egy olyan nőt vettem feleségül, aki nem látta a Star Warst". Ez a jelenség idén decemberben nagyjából napi szinten megismétlődik. Azt gondoltam, csak úgy tarthatom meg ezt a remek férfit, ha legalább egy nyamvadt (stílusban, fazonban és színben éppen hozzám illő) pizsigatyóval támogatom az idővel folytatott harcában.

Mi is az a család vagyunk, akik idén december 17-én üljük először a karácsonyt. Amúgy én iszonyú hálás vagyok ezért a felhajtásért, mert végre tök jó ajándékokat (lásd, pizsama) tudok venni a férjemnek olyan jelentéktelen ünnepekre is, mint a Mikulás és hasonlók. Úgy érzem, sokat mélyült a kapcsolatunk, amióta Star Wars-os pizsiben hajtjuk álomra a fejünket, és reggel hétkor egy nadrágjához tematikában és színvilágban passzoló papucsban indíthatja a napot fiúgyermekével, aki a garancia arra, hogy nem egy olyan nő mellett kell megöregednie, aki még egy részt sem látott ebből a filmtörténeti remekből. Nem fogom megúszni a családi Star Wars-nézést. Igazából nem is akarom.

Ja, de azt hiszem, nem kell az összeset megnéznünk, mert „az újak roppant kínosan gyengék" vagy valami ilyesmi.

D. Tóth Kriszta:

Köszi, csajok, eddig nagyon jó, én meg itt ülök és nézem ezt a megatökös laptopot a neten, lehet, hogy táviratozom is a kisjézusnak, mert a gyerek megint beleöntött valamit a gépembe, és közvetlenül azután odavágtam véletlenül az ajtófélfának nagy sietségemben (a gépet, nem a gyereket). A Szentesi biztos azt fogja mondani, hogy illik hozzám... a sötét erő.

Apropó, Évi, még írd csak meg szépen a Hayden Christensenhez fűződő viszonyodat, légyszi, úgy érzem, kell a szerelmi szál ebbe a csetfolyamba... Ne a Kormos Anett pasikról szóló posztjához, hanem ide. Még valaki Star Wars-ügyben? Beám? Gina? Anett, téged meg sem merlek kérdezni... na, de mégis: valami jó Star Warshoz fűződő sztori öt sorban? Esetleg egy kütyü? Nem kötelező, tényleg csak ha van valamitek. De ha van, az jöjjön, ne fogjátok vissza magatokat!

Prónay-Zakar Gina:

Egész nap ezen gondolkodtam. de nagyon lebetegedtem, úgyhogy talán ez a mentségem arra, hogy semmi értelmes nem jutott eszembe, de igyekszem azért.

Kormos Anett:

Szándékosan burkolóztam hallgatásba, én ugyanis nem bírom a Star Warst... tényleg... pedig úgy igyekeztem. A férjem rajongó, és áthívta a szintén rajongó haverokat (nem volt nehéz szűrés) közös mozizásra. Én gyerekkoromban nem láttam (csak a paródiát), így gondoltam, adok neki egy esélyt. Tényleg igyekeztem minden előítéletemet és szarkazmusomat félretenni. De nem sikerült. Nagyon hamar fojtogatni kezdett a röhögés, hogy mi ez a szar, úgyhogy elvonultam, mert amúgy tiszteletben akartam tartani a többiek rajongását... meg többen is voltak, és nem szerettem volna kiharcolni egy sallert. Azt hiszem (de lehet, hogy tévedek), hogy ennek lejárt a szavatossága. Aki akkor lemaradt, az lemaradt. Viszont aki akkor a hatása alá került, az azóta is a hatása alatt van, tehát bizonyára mestermű... pfffdlfgjldkngeh (ez megint elfojtott röhögés)... Egy Darth Vader-figurát elfogadnék, de csak azért, hogy rendet tartson a Barbie-k és a szárnyas pónik között.

Szentesi Éva:

Vahhaha!

D. Tóth Kriszta:

Pont valami ilyesmire számítottam...

Kormos Anett:

Picsába... kiszámítható lettem...

Szentesi Éva:

Én úgy láttam a Csillagok háborúját, hogy csak Hayden Christensent érzékeltem az egészből. Gőzöm sincs, hogy mi a sztori, fogalmam sincs, ki kivel van, annyit tudok, hogy a szexi svéd színészből lesz a maszkos csávó. És őszintén megmondom, hogy elég nagy kib.szás volt pont őt felkérni erre a szerepre, mert fogalmam sincs, mi a mondanivalója a filmnek. Pedig biztos vagyok benne, hogy oraveczi mélységekbe magasodik. Bocsánat, ezt alkoholos befolyásoltság alatt írtam.

Ujvári Bea:

Megvan az a jelenet a Csillagok háborújából, amikor Darth Vader egy kézzel felemel egy birodalmi tábornokot, mert az elszúrt valamit? Velem ezt játszotta a tesóm nagyon sokszor. Ja, és nem én voltam a Darth Vader. Ezt a traumát leszámítva teljesen hétköznapi ember tempójában várjuk a Star Wars-bemutatót itthon, annyira, hogy a pontos dátummal sem vagyok tisztában. Valószínűleg nem ülünk majd az első sorban, Leia hercegnőnek és Han Solónak öltözve, három apró Csuvival az ölünkben. De Star Wars-legónk van dögivel, amióta a fiam finommotorikus mozgása kifejlődött, minden létező ünnepre azt kapja.

Ja, és hát van ez:

 

Both Gabi:

Ez egy igazi varázsmese. A rendező, George Lucas, Vlagyimir Propp A mese morfológiája című könyvéből írta a szakdolgozatát. Ez az egyik alapkönyve mindenkinek, aki mesékkel foglalkozik. Propp a varázsmese fogalmát is rendesen levezette, és Lucas ezt az elméletet tökéletesen átültette a Csillagok háborújába.

Egy olyan mesét írt, ami tényleg minden társadalmi réteget megszólít. Lucas szerint azért ennyire népszerű a Star Wars, mert a tudatalatti vágyainkat teljesíti be. Én egyébként nem láttam az egészet, csak részleteket, de azért a sztorit ismerem A gyerekeim közül a kisfiam az, aki ezzel kel és fekszik. A legnépszerűbb Star Wars-relikviánk itthon négy darab könyvtári könyv, amiket ki kellett kölcsönöznünk a fiam kedvéért. Rém rondák, igénytelenek, szerkesztetlenek, ocsmányul vannak tördelve, de ez őt nem érdekli, csak olvassa és olvassa. Én meg rettegek, hogy el ne keveredjenek a könyvek a lakásban, mert akkor egy rakás pénzt kell fizetnem értük!

És azért van még valami a tarsolyomban:

-

Az írás termékelhelyezést tartalmaz – nevezetesen a laptopot, amit a Notebookspecialistának köszönhetünk.

 Kiemelt kép: Unsplash/ Daniel K Cheung

A további képek saját képek