Grillezd, fűszerezd vagy főzz belőle ragut! – A nyári gyümölcsök sztárszerepre törnek (3 + 1 recepttel)
A nyári gyümölcsök amilyen gyönyörűek, illatosak és hívogatók, legalább olyan hamar hajlamosak tönkremenni. Olyanok, mint a Balaton-parti tiniszerelem: az egyik pillanatban még a felhők között jársz az érzéstől, a másikban már azt fontolgatod, hogyan tudnál diszkréten megszabadulni tőle. Épp ezért én szeretem inkább valamilyen formában feldolgozni őket (a gyümölcsöket, nem a szezonális lovagokat, nyugi!), ha nem egy gyors lekvár készül belőlük, amit azon melegében betolunk (mindjárt mondom is, hogyan), akkor lehet belőle saláta, csatni vagy mennyei desszert is, ide süss! Fiala Borcsa írása.
–
Eltűnt nyarak nyomában
Az ember alig várja, hogy végre kiszínesedjen a zöldségesek pultja, az unos-untig evett alma, banán és narancs után végre felbukkanjon a seregnyi csábító illatú, nyári íz, amik hatására felszínre kerülnek rég elfeledett gyerekkori vakációk emlékei. A cseresznyéket a mai napig a fülemre akasztom, mint kislány koromban (legfeljebb már nem így flangálok aztán haza a piacról), és a sárgabarackmagot is kiteszem száradni, mint azon a nyáron, amikor a nagybátyám beleégette a nevünk betűit egyesével, és így készített belőle bőrszíjra fűzött kalárist.
A rubintszínű meggyről mindig eszembe jut az első nyár, amit falun töltöttem egészen apró kislányként, a szülőktől távol, és ahol egy csomó olyan dolgot csinálhattam, amire otthon, a városban nem volt lehetőségem: én húzhattam meg a templom harangját – igaz, akkor még olyan kis girnyó voltam, hogy hiába csimpaszkodtam rá teljes súlyommal, a harangnyelvek rám se hederítettek –, mehettem nézni a tehénfejést, rongyszőnyeget szőttem, és a szomszéd fiúval felmásztam a meggyfára, ahol jó indiánok módjára az egész testünket befestettük a piros gyümölccsel. (Ezért utólag persze alaposan meg lett mosva a fejünk – a szó szoros és átvitt értelmében is.)
Görögdinnyét egy ízben a monostori földút porából ettünk, mert hazafelé kicsúszott a kezünkből, és darabokra tört, mi meg nem akartuk veszni hagyni,
a pogácsabarackot pedig a nagymamám mindig ugyanabba a nyári ég kék színével egyező, négyszögletes műanyag tálkába szelte, és úgy etetett minket a húgommal az erkélyen, miközben előttünk álmoskásan úsztak el a Dunán a hajók.
A málnát is szeretem ugyanúgy az ujjam végére húzni, mint kislány koromban, amikor a szüleim kertjében még volt egy hatalmas bokor, és miközben teleszedtük a pocakunkat, meg a gatya korcába tűzött mély edényt, egyet-egyet a kisujjamra biggyesztettem, és azt játszottam vele, hogy az egy orosz kucsma… mielőtt leharaptam volna a katonám fejét.
Egy emlék, mint száz: a meggy, cseresznye, kajszi, egres és málna mind-mind sokkal több, mint egyszerű gyümölcs.
A legjobb, ha az ember még azon napsütötte melegében belakmározhatja a bokrokról, fákról, mert ha már leestek, netán hosszabb ideje üldögéltek a konyhapulton a sorsukra várva, hamarabb elfonnyadnak, megbarnulnak, löttyednek, plöttyednek és penészednek, mint hogy azt mondhatnád:
1. Sárgabarackcsatnis rák kókusztejes polentával
A csatnit már a múltkor reklámoztam az Afrika-nap kapcsán, akkor bobotie-t készítettünk vele, most viszont megy a gyönyörűséges rákok mellé, amikből én nem bírok eleget csinálni soha, úgy elfogynak, mint a pinty.
A polentával kezdem, mert annak kell egy kis dermedési idő. Felforralok fél liter vizet, sózom, belenyomok négy gerezd fokhagymát, majd amikor már bugyog, belekeverek 220 gramm kanárisárga kukoricadarát és 50 gramm vajat, majd habverővel lazán addig keverem, amíg be nem sűrűsödik, és nem kezd bosszantóan sok köpködő vulkán kialakulni rajta. Akkor beleöntök még egy fél liter konzervkókusztejet, ezzel is alaposan átkeverem, végül egy sütőpapírral kibélelt püspökkenyérformába öntöm, és abban hagyom megszilárdulni, dermedni.
Fél kiló sárgabarackot kimagozok. Olívaolajon kipattogtatok egy kiskanál mustármagot, dobok mellé római köményt, őrölt koriandermagot, gyömbért, fokhagymát, kis csilit, pici szegfűszeget, két evőkanál sűrített paradicsomot, egy kiskanál sót, három evőkanál barna cukrot, a barackokat, kis vizet öntök alá, majd tíz-tizenöt perc alatt összerotyogtatom. Közben kóstolgatom, ahol kell, kiegyengetem az ízeket. A végén hozzákeverem egy fél citrom kifacsart levét, összeturmixolom, majd egy teáskanál kukoricakeményítő és három kanál víz keverékével picit besűrítem.
A rákokat olívaolajon pár perc alatt megsütöm, picit sózom. A polentából másfél centis szeleteket vágok, azoknak mindkét oldalát megpirítom. Isteni finom, fűszeres, könnyű nyári ebéd vagy vacsora,
a maradék csatnit pedig, ha elteszed dunsztba, legközelebb felhasználhatod grillezett húsok mellé,
vagy akár a mennyei bobotie-ba (épp ezért talán érdemes is rögtön tripla adagot csinálni!).
2. Grillezettbarack-saláta
Az édeskés-savanykás gyümölcsök parádésan festenek egy-egy saláta főszereplőjeként is, ráadásul fél perc összedobni.
Kajszibarackot, nektarint, de akár körtét is lehet így használni: a gyümölcsöket rácson vagy bordázott serpenyőben megpirítom, a rukkola- és szívsalátalevelekre feta sajtot morzsolok, ráteszem a barackot, és szeletelek rá pár csík csirke- vagy pulykamellet (nekem most szuvidált pulykamell volt itthon, előző ebédről), de mehet rá serrano sonka is, ha az jobban tetszik.
Egy kis befőttesüvegben összerázom az öntetet, mielőtt rálocsolnám: fél deci balzsamecet, három-négy evőkanál méz, kevés olívaolaj, só, bors megy bele.
Könnyű, sós, édes, savanykás, igazi ízorgia.
3. Könnyű Fekete-erdő tálka desszertnek
Fél kiló kimagozott cseresznyét vagy meggyet kis vízzel felteszek főni, fahéjjal, négy-öt evőkanál cukorral, egy-két kardamommaggal tíz percre, végül megy bele fél deci vörös balzsamecet, mielőtt belekeverek egy evőkanál kukoricakeményítőt kis vízben feloldva, és azzal besűrítem. Egy doboz mascarponét habverővel jó alaposan kikeverek egy ugyanakkora doboz görög joghurttal. Ebből a krémből kanalazok a tálakra, a közepére mélyedést csinálok a meggyragunak, a tetejére pedig keserű csokoládéból krumplihámozóval faragok csinos kis csigákat.
+1. Lekvár mindenből, mindenre
A nyári gyümölcsök jolly joker megoldása amúgy a lekvár, nemhiába álltak a fazekak mellett a nagymamáink nagy fakanalakkal kavargatva a sűrű, illatos masszát.
Ha még soha nem csináltál lekvárt, mert féltél a dunszttól, fertőtlenítéstől, egyéb maceráktól, akkor épp itt az ideje, hogy leszámolj a felesleges aggodalmakkal!
Nem kell az egész ügynek nagy feneket keríteni, csak szabdald fel a gyümölcsöket (barack, szilva esetében), vagy dobáld be úgy, ahogy van (például a málnát, epret) egy lábosba, önts alá kis vizet, szórd le cukorral ízlés szerint, forrald, rotyogtasd egy negyedórát, majd nyomd össze, vagy pürésítsd, ahogy jobb szereted.
Ha nem akarod eltenni nagy üvegekbe a kamrapolcra, mert épp nem negyvenöt kiló gyümölccsel álltál neki a projektnek, csak pár szemmel, akkor tedd el kis üvegben a hűtőbe, pár napig simán elvan így. Eheted a reggeli kalács mellé, de nálunk például a császármorzsa tetején a friss baracklekvár a legnagyobb nyári sláger, és túrós nudli mellé is parádés.
Mindenkinek jó nyári falatozást kíván,
Fiala Borcsa
A képek a szerző tulajdonában vannak