„A férjem a kakaós palacsintába tejfölt tesz, és nem fossa ki!”
Elképesztő ételpárosítások, szerintetek viszont isteniek
Az egész úgy kezdődött, hogy a lánybúcsúm része volt a kötelező férjismereti kvíz, és amikor arra kellett válaszolnom, hogy mi a legfurcsább étel, amit a jövendőbelim szeret, kapásból vágtam rá, hogy a zeller mogyoróvajjal. A válaszom helytelennek bizonyult, ugyanis az én másik felem maga is elfelejtette, mennyire szereti ezt a szürreális párosítást, és azt felelte, hogy a humusz jalapeñóval. Amióta együtt vagyunk, utóbbit egyszer se láttam, hogy fogyasztotta volna, az előbbit viszont annál inkább, és én minden egyes alkalommal elborzadtam. Ekkor pattant ki az ötlet a fejemből, hogy megkérdezem a követőimet, ők milyen furcsaságokat esznek előszeretettel. Hozzájuk képest a férjem zellere szinte unalmasnak és fantáziátlannak bizonyult. Krajnyik Cintia gyűjtése.
–
Egy-két kedves kommentelő rögtön az elején megerősítette, hogy a mogyoróvaj egyébként tényleg jó zellerrel, még az endokrinológusok is ajánlják egészséges nasi gyanánt, de akár karalábéval, vagy zöldalmával is kiváló.
Aztán elkezdtek záporozni a kommentek, hogy mennyien szeretik a mekis sült krumplit fagyival, vagy a bundás kenyeret porcukorral, esetleg a májkrémet kaláccsal. Itt még kicsit csalódottan pörgettem a válaszokat, mert hát ki nem szereti ezeket? Ezek a furcsaságok mára gyakorlatilag kommersz párosítások lettek.
De egyszer csak beindult a cunami. A gyűjtésnek három kiemelkedő nyertese volt, amelyek a legszürreálisabb párosításokban jelentek meg, akár egymással is.
A lekvár, a nutella és a felvágott, úgy tűnik, MINDENNEL és BÁRMIVEL fogyasztható.
És most nem túlzok. Egy ponton csakugyan elgondolkodtam, hogy a beküldött válaszokat emberek tényleg megették valaha, vagy csak nagyon meredek tripre kerültek egy-egy befüvezett éjszakán, ne adj’ isten, valaki viccnek gondolja a gyűjtésemet, és trollkodik. Ha pedig ezeket tényleg rendszeresen fogyasztják – ne is erőlködjünk semmiféle eufemizmussal –, hogy lehetséges, hogy nem jön rájuk a cifra fosás?
Ez másban is megfogalmazódhatott, míg ugyanis valaki az ízlését magyarázva azt bizonygatta, hogy esküszik, nem terhes, addig egy feleség így írt:
„A férjem a kakaós palacsintába tejfölt tesz, és nem fossa ki!”
Ez mindenképp elismerésre méltó, de végül is a kakaó és a tejföl tulajdonképpen még egészen vállalható kombináció, nálunk legalábbis bevett dolog volt a túrógombócra baracklekváros tejfölt tenni. De apropó lekvár! Mint kiderült, az egyik legsokoldalúbb alapanyag. Mutatom a legvadabb párosításokat:
- baracklekváros kenyér lila hagymával;
- virsli lekvárral;
- fokhagymával bedörzsölt, lekváros pirítós;
- itt már eggyel nő a tét: fokhagymás tócsni lekvárral;
- zsíros kenyér lekvárral, és valaki még savanyú uborkával is megküldi;
- lekváros kenyér csípős kolbásszal;
- májkrémes-lekváros kenyér;
- tepertős pogácsa szilvalekvárral;
- lekváros rizs;
- tepertő lekvárral;
- parenyica szilvalekvárral;
- sertéspörkölt házi baracklekvárral;
- lekváros kenyér juhtúróval és lila hagymával;
- burgonyakrokett baracklekvárral;
- lekvár szalámival.
Nos. Mindenkinek hagyok időt, hogy ízlelgesse, esetleg összeüsse a fenti fogásokat.
A következő népszerű édes kence a nutella volt, amit ezentúl talán csicskaságnak is érzek majd csak simán a palacsintába tölteni.
A válaszok között ugyanis felbukkant a mekis sajtburger, a lila hagyma, a vaszabis chips, a szalámi, a kígyóuborka-szeletek és a mustáros pirítós is, mind-mind nutellával megkoronázva.
Nyami.
A következő népes tábort azok tették ki, akik valamilyen húskészítményt továbbgondolva indultak el a fúziós konyhaművészet irányába, többségük pedig egyáltalán nem tart attól, hogy egy dietetikus rosszallóan nézne a vacsorájára. A görögdinnye kenyérrel szintén klasszikus párosítás, valaki azonban biztos, ami biztos alapon még szívesen majszol hozzá egy kis szalonnát, ha esetleg még kalóriadeficites lenne az amúgy sem diétás fogás. A zsíros kenyér valaki szerint remekül harmonizál a banánnal, a kakaós kalács vagy a háztartási keksz a téliszalámival, a mézes kenyér a kolbásszal, esetleg a citromos túró a párizsival.
Az igazi gourmet-k ajánlásával a vállalkozó kedvűek kipróbálhatják a kakaós csigát nosztalgiapárizsival (vegák humusszal), esetleg a gofrit májkrémmel.
Aki viszont csak simán a májkrémre menne rá, próbálkozhat magában kecsappöttyökkel (sic!) megspékelve, esetleg mézzel együtt kenyérre kenve, egzotikus kalandoroknak pedig kivivel javasolt a fogyasztása.
A Túró Rudival töltött kifli szintén népszerű reggelinek és tízórainak bizonyult, erről én ugyan még soha életemben nem hallottam, de ezt a gyűjtés végére már csak a saját szegénységi bizonyítványomnak tulajdonítottam.
Miután kiderült, hogy a virslit is lehet lekvárral enni, világossá vált, hogy ketchupot, mustárt és majonézt viszont sokkal eredetibb minden máshoz fogyasztani, mint virslihez. A krumplis tésztához a cukor is passzol valaki szerint, de még jobb, ha van hozzá ketchup. A túrós tészta ketchuppal ÉS mustárral javasolt egy kommentelő szerint, a káposztás tészta cukorral semmi extra, na de mustárral! A bundás kenyér szintén,
a húsleves, a kürtőskalács ketchuppal a legjobb, a tepertő pedig majonézzel
a határozottan nem reprezentatív felmérésem szerint.
Képzeletben már mindenki maga is tunkol, tudom én!
Ha valaki még egy kis utolsó löketre vágyik, hogy kerítsen a hűtőből valami finomságot, javaslom a tejfölös töltött káposztát barackbefőttel, a meggyszószt kovi ubival vagy a mákos tésztát kovászos uborkával.
Mit is írhatnék zárásként? Mindenkinek nagyon jó étvágyat kívánok, és ne habozzatok megírni a ti kedvenceiteket kommentben!
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / master1305
