Bajnokok reggelije – Olimpikon és királynő egyesülése a zabkásarajongásban

–

Szkeptikus kezdetek

Nem értettem, mit lehet ebben annyira szeretni, hogy még őfelsége, Bözsi is ezzel indítja a napot minden reggel. Aztán egyszer csak Barni hazaállított az iskolából csillogó szemekkel, hogy ma zabkását készítettek (igen, szoktak főzni az iskolában…) és ő innentől ezt kéri reggelire. Mondjuk, jobb, mintha osztrigát kóstoltattak volna vele (állagra egészen hasonló), de azért nem fogadtam kitörő lelkesedéssel, hogy a tűzhely mellett kell állnom (itt sikoltott fel a Márton, mert többnyire azért övé a reggeli műszak, de kellett ide már valami dráma) reggelente, míg azelőtt csak elérhető magasságba helyeztem el a müzlit és a tejet a hűtőben, és a gyerek már készítette is a saját reggelijét.

Ahogy kevergettem unottan a tej és zabpehely egyvelegét, megértettem valamit az angolok nemzeti ételéből. Legfőképp azt, hogy mennyivel több értelme van, mint a paradicsomos-babos, kolbászos, sült szalonnás koleszterinbombának. Az első sikerélményt az adta, hogy ha nem vizezem, hanem (zab)tejjel készítem, akkor egészen krémesre tudom főzni, és a tej ad neki egy kellemes, édeskés, de megfelelően semleges ízt ahhoz, hogy kedvemre turbózzam fel a hangulatomnak, évszaknak, egészségtudatos periódusomnak megfelelő ízkombinációkkal.

Aztán utánanéztem annak is, hogy milyen egészséges, és éreztem, ahogy megnyílik a gyomorcsakrám a kóstolás felé.

Körbenéztem kicsit az interneten, hogy ott mit kínálnak, majd az íncsiklandó képek láttán egészen kedvet kaptam ahhoz, hogy a kását felvegyem a reggeli lehetőségek közé. A végső lökést pedig a műanyagmentes július adta, amikor is ez volt az a reggeli fogás, aminek legnagyobb részét csomagolásmentes alapanyagokból tudtam összeállítani. Most, januárban pedig, amikor az egészségtudatosság, a világ- meg életmódváltás amúgy is mindenkinek előkelő helyen szerepel a prioritási listáján (különösen, mióta azt is tudjuk, hogy a házasságunk és a gyermekeink boldogsága múlhat ezen), érdemes abban is elmélyedni kicsit, hogy milyen jót teszünk a testünkkel, ha kicsit jobban megbarátkozunk ezzel a csodás gabonával.

Na de mitől is kiváló indítója a napnak? 

Egyrészt remek energiaforrás, könnyen emészthető, magas rosttartalma serkenti az anyagcserét, és ezáltal csökkenti a bélrendszeri megbetegedések kockázatát.

A benne található rostok csökkentik a vérnyomást és a koleszterinszintet, így a szívünkre és az érrendszerünkre is jótékony hatást gyakorol, emellett pedig hosszan nyújt teltségérzetet, így nem valószínű, hogy reggeli után két órával már az ebédrendelős oldalakat böngésszük munkaidőben (azért ezt saját tapasztalat alapján nem tudom igazolni, de előfordult már, hogy nem voltam farkaséhes délelőtt tizenegykor).

Alacsony kalóriatartalma ellenére tele van vitaminnal, antioxidánsokkal és ásványi anyagokkal.

Sportolók kedvelt reggelije a magas fehérjetartalma miatt, és mert kiváló, lassan lebomló szénhidrátforrás, amely egyensúlyban tartja a vércukorszintet, és hosszan nyújt energiaforrást a testmozgáshoz. Emiatt a cukorbetegek számára is jó választás.

A zabból készült tej a leginkább környezettudatos választás, hiszen előállítása és szállítási költsége sokkal alacsonyabb, mint, mondjuk, a magvakból készült változatoknak.

Hátránya…

Nem hagyhatjuk szó nélkül egyetlen hátrányát sem, hogy baromira nem fotogén. Én legalábbis nem tudtam egyik reggel sem úgy megdizájnolni, hogy gusztusossá tegyem, de láttam az interneten, hogy volt már, akinek sikerült. 

Elkészítési módok

Nagyon sokrétűen használható, tényleg sokféle formában kapható (liszt, dara, pehely, instant kása) és még olcsó is. Ha igazán egészség- és környezettudatosak akarunk lenni, akkor kimérve veszünk zabpelyhet, és magunk kevergetjük a kásánkat reggelente. Hónapokig eláll a kamrapolcon, úgyhogy nyugodtan be lehet nevezni egy nagyobb kiszerelésre, ha hatottak a fenti érveim, és az vizuális averziónkat leküzdve bevesszük a napi menübe. (Én megadom neki a kitüntetést, hátha így jobb lesz a marketingje.)

Az elején tuti, hogy ott állunk a lábos mellett, alacsony lángon kevergetjük a dupla mennyiségű tejjel (lehet fele tej, fele víz is) felengedett pelyhünket, így ki tudjuk kísérletezni, mi az az állag, mennyiség és folyadék/szárazanyag arány, ami az ízlésünknek megfelelő. Ilyenkor lehet hozzáadni kakaóport, fahéjat, vaníliát, pürésített banánt, kókuszreszeléket, mogyoróvajkrémet, egy kis mézet.

Ha baromi lusták vagyunk, vagy épp olyan a bioritmusunk, hogy a reggeli rohanásba nem fér bele az otthoni étkezés, akkor érdemes kipróbálni az éjszakai verziót, amit előző este bekeverünk joghurttal, gyümölccsel, majd bevágjuk a hűtőbe megszottyósodni. 

Ezt reggel felkapjuk, mehet a táskába és már indulhatunk is. Ennek az állaga nem annyira krémes, mint a főzött verzióé, de az ízek ugyanúgy variálhatók.

Mikrózni is lehet, én ezzel még nem próbálkoztam, de állítólag kiválóan működik. A zabpehely mennyiségének dupláját kell hozzáadni folyadék formájában majd bevágni a mikróba két percre, és szevasz, tavasz, kész a reggeli.

Ha nem a januári fogyókúrát nyomjuk, akkor lehet olyan aljas bűnöket is elkövetni, mint csokival, keksszel, mogyorókrémmel és hasonló édes rettenetekkel felturbózni.

A lekvár is remekül feldobja, ha épp nincs elérhető távolságban friss gyümölcs.

Az igazán vad, vállalkozó kedvű, szabadon szárnyaló lelkek a sós verziókkal is próbálkozhatnak, aminek legdurvább verziója a Marmite-os változat. A Marmite szintén nagyon angol dolog, és a reklámja úgy szól, hogy vagy utálod, vagy imádod, ami tökéletesen hiteles, mert tényleg nincs átmenet a két véglet között. Ez amúgy a sörgyártás melléktermékéből származó élesztőszirup, ami tök egészséges, mert tele van B-vitaminnal, de amúgy földes ízű, nagyon sós, sűrű barna ragacsot képzeljetek el, amit vajas kenyérre kennek, de még zabkását is képesek belőle készíteni.

De hogy ne egy ilyen rémtörténettel zárjam a zabódámat, nagyon örülök, hogy Barni étrendjében gyökeret vert a kása mint reggeli, mert nagyon megnyugtató úgy iskolába indítani, hogy tudom: egészséges, tápláló, laktató reggelivel kezdte a napot, ami elegendő energiaforrást nyújt neki a délutáni tanórákra, ráadásul teljesen feldobja, hogy maga díszítheti, variálhatja (variálhatná, ha nem lenne a megszokások embere) az ízeket. És ha nem velem, hanem az apjával készíti (aki lényegesen jobb állapotban van reggel, mint én), akkor még a főzésből és kevergetésből is kiveheti a részét.

Szóval egy próbát megér.

A viszontkására!

Pásztory Dóri