Beszélnünk kell! – Anya is ember, és borzasztóan ki tud égni

Anyák, akik fulladoznak a teendők alatt. Apák, akik azt hiszik, ők csak besegítenek. És egy rendszer, ami ezt máig természetesnek tekinti, de hosszú távon valójában mindenkinek árt.

Milyen anya az ilyen? – pörgetjük a fejünkben a kérdést, sokszor magunkra célozva, amikor nem bírjuk, nem akarjuk, nincs kedvünk, kiégtünk az anyaságban. És a legtöbben nem tudjuk azt mondani magunknak, hogy JÓ anyák vagyunk. A lusta anyák napján erről elmélkedik Tóth Flóra.

Kőrizs Kata korábbról tudta, hogy aggodalmak nélküli anyaszabi nem létezik. De hogy milyen érzéseket, reakciókat váltott ki belőle, hogy immáron szülőként, de a gyerekei nélkül repült… az őt magát is meglepte.

„Még a szülőcsoportokban is azt látom, hogy nagyon gyakran az anya énideje akkor legitim igazán, ha a „boldog mama, boldog baba” jegyében telik, tehát még a pihenőidőt is akkor tudja bűntudattól mentesen megélni sok ember, ha azzal legalább áttételesen a gyerekének tesz jót” – mondja riportunk pszichológus szakértője, akivel a szülői kiégésről beszélgetett Kerekes Anna.

Hat év után élete első, 28 órás anyaszabijára ment Kőrizs Kata. Megírta, mi vezetett idáig, és milyen volt az egyébként teljesen kompetens férjére hagyni a belázasodott gyereküket.