–

Jamie Oliver most már Magyarországon is megvásárolható Vega című szakácskönyve kimondottan azzal a céllal íródott, hogy még a húshabzsoló nagyközönséget is meggyőzze arról, a zöldségek is lehetnek egy étkezés főszereplői. Azaz a sztárszakács olyan fogásokat szeretett volna elkészíteni, amiknél még a húsimádó vendég sem érzi úgy, hogy kibabrált vele a sors, és étkezés címen csak egy vacak körettel akarják kiszúrni a szemét.

A kötetbe számos népszerű fogást írt át zöldséges alapúvá évek hosszú kísérletezései során, főleg olyanokat, amik leginkább az angolszász gasztrokultúrában számítanak hagyományosnak. E metamorfózis során padlizsán vagy paradicsom kerül a currybe, a közkedvelt indiai tikka masalában karfiol ugrik be a csirke helyére (reméljük, nem csak átmeneti vendégjátékosként a kispadról), az olaszos egytálban pedig gyökérzöldségekből kerekedik ki a gombóc.

Természetesen a brit klasszikus, a shepherd’s pie, azaz a pásztorpite húsmentes változata vagy egy jó karfiolos pizza, netán mangócsatnis, édesburgonyás hamburger sem maradhat ki.

Jamie szenvedélyesen és őszinte elköteleződéssel esett neki reformtervei megvalósításának, miközben az az idilli kép lebegett előtte, hogy a tipikus brit gyomrú apját is – aki egy főétkezést sem tud elképzelni egy tekintélyes méretű hússzelet nélkül – meg tudja győzni: van izgalom bőven a zöldséguniverzumban is.

Az ötlet valóban legalább annyira kockázatos, mint amilyen ambiciózus, ezt én is tanúsíthatom. Amikor ugyanis feltálaltam az elkészült vega muszakát az irodában, csapatunk egyetlen férfi tagja csalódottan nézte a tányérját, majd óvatosan megkérdezte, oké, az illata rendben van, de mi lesz az ebéd?!

No de, ne szaladjunk ennyire előre, hiszen vár ránk még jó pár fáradságos lépés a konyhában, ahogy azt már a bevezetőben megígértem, a muszaka ugyanis időigényes elfoglaltság, csak akkor állj neki, ha kipihent vagy és szereted azt, akinek főzöl! Az eredeti recepthez a tepsiben legalulra egy réteg főtt krumpli kerül felszeletelve (egy lábos, egy deszka már megy is a mosogatóba), arra jön a paradicsomos-darált húsos ragu (újabb egy lábos, egy deszka), arra a padlizsánszeletek, amiket vékonyra szeletelve sütsz ki darabonként (újabb egy serpenyő, plusz temérdek idő), miközben vadul öntögeted alá az olajat – a grilleződő padlizsán ugyanis jobban issza magába az olajat, mint elsőéves gólya az olcsó lőrét a kolis buliban –, arra még öntesz egy tekintélyes mennyiségű besamelmártást (még egy lábos), végül leszórod reszelt sajttal. Egy szó mint száz: időigény = mint a tenger, eszközigény = baromi sok.

Ezek után mondhatom: joggal üt meg a guta, ha a vendégeim tíz perc alatt belapátolják az a fogást, amit ennyi kínnal és keservvel állítottam elő!

Jamie azonban a zöldségek maximalizálása mellett az energiapazarlás minimalizálására is törekszik, amiért roppant hálásak lehetünk neki! Lássuk tehát a jó pár fokkal fájdalommentesebb vega muszakát!

Először is beáztattam forró vízbe 50 gramm szárított vargányát. Felaprítottam két vöröshagymát és nyolc gerezd fokhagymát, majd olívaolajon megdinszteltem, rádobtam egy fél fahéjrudat, egy csokor friss oregánó letépkedett leveleit, és két evőkanál vörösborecetet. Pár percig forraltam, majd ráment két konzervnyi paradicsom, egy konzervnyi vízzel, a gomba áztatóleve, majd egy kiló lecsutakolt, de nem meghámozott krumpli egycentis karikákra vágva, plusz só és bors. Ezt aztán fél órán át rotyogtattam össze, amíg a burgonya megpuhult.

Amíg a paradicsomos, krumplis alap rotyogott, a padlizsánokat hosszában vékony szeletekre vágtam, és olajon serpenyőben mindkét oldalukon megsütöttem őket. A szárított gombát két nagy tojással, őrölt szerecsendióval, 100 gramm fetával, sóval, borssal, öt deci tejjel összeturmixoltam. Jöhetett végül a muszaka összeállítása: egy mély tepsiben alulra került a paradicsomos krumpli fele, arra a padlizsánszeletek, meglocsoltam a gombás-sajtos szósszal, majd ezt az egészet megismételtem. A tetejére rámorzsoltam még 100 gramm fetát. A sütőben 200 fokon 40 percet sült, miközben egyre-másra szivárogtak ki a kollégák a konyhába azt firtatva, hogy mi ez az isteni illat.

Déli harangszóra már asztalon is volt az ebéd. És hogy végül csalódott volt-e a szerkesztőség egy darab férfi tagja, amiért egy induri-pinduri húst sem kapott a tányérjára? Láss csodát: egyáltalán nem, sőt! Kétszer is repetázott a vega muszakából.

A megazöldségezéshez jó étvágyat kíván,

 

Fiala Borcsa

Képek a szerző tulajdonában vannak