Egyszemélyes konyha: KisAnya kincses húslevese
Egy jó húsleves receptjére úgy vigyáz a család generációkon át, mint a felmenők ékszereire. Vagy még annál is jobban. Horvát Sára már megénekelte a sajátját az Okoskonyhában. Az én aranyló családi húslevesem még a nagyanyáméktól származik, a receptet az én drága édesanyám puszta szeretetből (és étvágyból) vitte tovább és helyezte némiképp új alapokra, amikor „összedolgozta" az ő kedvesének hasonlóan nagy becsben tartott saját családi hagyományaival. Ebben a levesben annyi, de annyi szeretet van, hogy a kanál is megáll benne. Szentesi egyszemélyes konyhájában vasárnapi húsleves fő... csütörtökön.
-
A húsleves nálunk tradíció, de ez valószínűleg nem csak a mi családunkban van így. Minden vasárnap szertartás volt az ebéd, és mindig pontosan ugyanazt a menüt ettük, abban nem lehetett hiba vagy változtatás. És szerettük, soha nem untuk meg. Sőt úgy vártuk a vasárnapi közös ebédeket, mint a legszentebb ünnepet.
Heten ültünk az asztalnál, apám, anyám, nagyanyámék, meg mi, gyerekek. Nagyapám bömböltette a magyar nótát, engem az ölébe kapott, úgy danolászott a fülembe, nagyanyám meg pörölt vele, hogy hagyja már abba az éneklést, és legalább egy kicsit üljön meg egyhelyben. Az ő történetük tényleg legendás. Tiszalökön találkoztak, mert mama ott nyaralt az egyik nyáron még 1956 előtt. Papa meglátta, és addig kutatott utána, míg meg nem találta Kisvárdán, ahol lakott. Bekopogott hozzájuk, pont akkor, amikor dédnagyanyám tejfölös csirkét főzött. Ha van étel, amit nagyapám utált, az a tejfölös csirke volt. De annyira tetszett neki nagyanyám, hogy képes volt egy jó nagy adagot megenni belőle. Cserébe magával vihette mamát, elvehette feleségül, a többi meg már történelem.
A vasárnapi ebéd minden egyes alkalommal így zajlott, hétfős asztalostul, magyarnótástul, amikor hetente egyszer összejött a teljes család. Egészen addig, amíg nagyapám annyira beteg lett, hogy nem tudott felkeni az ágyból. Akkor kezdett el széthullani a kerek egész, ami nekünk a biztonság volt... és az élet. Szép lassan meghalt a kert, amely addig egy gondozott, varázsos labirintus volt, tele minden földi jóval. Eltűnt a baromfiudvar, a pincét ellepte a szemét, minden az idő és a felejtés martalékává vált.
Anyám, aki nem is nagyanyámék lánya volt, „csak” a menyük, igyekezett megmenteni egy darabkát a varázslatból. Továbbvinni a tradíciókat, a menüt, recepteket. A mai napig is úgy készít néhány ételt, ahogy mama csinálta. Akkora volt a szerelem közöttük...
Íme, egy darabka a mi kincsünkből. Ez KisAnya húslevese, finom házi tyúkból.
Hozzávalók:
– egy fél tyúk (anyucikáék háztól veszik, ezért rendkívül finom a húsa, össze sem hasonlítható a nagyüzemivel)
– egy kis csokor sárgarépa
– egy karalábé
– petrezselyemgyökér
– egy zellergumó
– petrezselyemzöld
– 1 fej vöröshagyma
– csigatészta (házilag gyúrt)
– só és bors, sáfrány
Elkészítése:
Hideg vízben odateszem a húst főni. Annyi vizet engedek rá, hogy éppen ellepje. KisAnyukáék beleteszik a májat meg a zúzát is, mert az nagyon finom. Ha felforrt, leszedem a habot, ízlés szerint ekkor hozzáteszem a sót, az egész szemes borsot, egy fej vörös hagymát, és egy pici sáfrány sem rontja el. Kis lángon főzöm tovább, a hús keménységétől függően, összesen kb 5 órán keresztül. 3 óra leteltével mehetnek bele a zöldségek. Ha a zöldségek megfőttek, kiszedem egy tányérra a hússal együtt, a levest leszűröm és főzök bele tésztát.
Jó étvágyat!
Szentesi Éva
A képek a szerző tulajdonában vannak
