–

Nemrég egy tanároknak szóló workshopon jártam, ahol a digitális nevelésről, a kiégés megelőzéséről és robotikáról hallhattak a résztvevők. Arról is szó esett, hogy a különböző módszerek hogyan építhetők be a tanórák menetébe, milyen szempontok mentén lehet segíteni a gyerekeket a tudatosabb felnőtté válásban. Ehhez elengedhetetlen, hogy a digitális világban is biztonsággal mozogjanak, hiszen az életük egyre nagyobb hányada az online térben zajlik. „Segítség és iránymutatás nélkül a fiatalok »elmauglisodnak« a digitális dzsungelben” – mondta Tóth Dániel (alias A Pszichológus Pasi) a digitális nevelésről. Előadásában nagy hangsúlyt fektetett a példamutatás fontosságára, hiszen hiába mondjuk el egy gyereknek, hogy ne töltsön sok időt a képernyő előtt, vagy ne ott fogyassza el a vacsoráját, ha közben a körülötte lévő felnőtteket nagyrészt a képernyőt bámulva látja.

„Ahhoz, hogy a gyerekeknek segíthessünk, muszáj a saját függőségeinken is dolgozni.”

Bár sokan gondolhatják, hogy ez kizárólag a szülő dolga, a tanár ne szóljon bele, Dániel azt is kiemelte, az iskolai légkörnek szintén fontos szerepe van. A kortársak felől érkező nyomáson kívül (amelyet több résztvevő is megfogalmazott indokként arra, hogy miért kapnak telefont korán a gyerekek, vagy miért játszhatnak bizonyos játékokkal akkor is, ha még nem nekik való) az sem mindegy, a tanár mennyire tudatosan használja a technológiát az órák során.

Ahogy az egyik résztvevő tanár is megfogalmazta, ha a gyerekeknél így is, úgy is ott van a telefon, akkor már használják jóra, és tanulják meg, hogyan lehet érdekesebbé tenni vele a tanulást (akár egy Kahoot-kvíz segítségével, vagy a tematikához kapcsolódó önálló kutatási feladattal).

Természetesen elengedhetetlen, hogy az otthoni és az iskolai digitális kultúra összhangban legyen, és tudjuk, mit miért engedünk vagy tiltunk meg a gyereknek; a fentről lefelé történő szabályozásnál sokkal hasznosabb, ha közösen alakítjuk ki a kereteket.

„A kizsigerelt emberek beküldik a gyerekeiket a kizsigerelt tanárokhoz”

Ez már a kiégés-tréningen hangzott el az egyik résztvevő pedagógustól, amikor arról beszélgettünk, milyen konfliktusok nehezítik meg a mindennapjaikat a munkahelyükön. Mindkét fél részéről empátiára van szükség, hiszen végül is közös célért, a gyerekek neveléséért, fejlesztéséért dolgoznak. A tréningen mindenki megosztotta a mindennapi nehézségeit, problémáit, aztán elkezdtünk közösen ötleteket gyűjteni, amik kimozdíthatnak minket a mindennapi mókuskerékből. Sokan ugyanis arról számoltak be, az iskolában felgyűlt feszültséget otthon a saját családjukon, gyerekeiken töltik ki, velük veszekszenek, ez pedig később bűntudathoz és még több feszültséghez vezet.

A csoporttal végigvettük a kiégéshez vezető út különböző állomásait, és néhány olyan technikát is, ami segíthet visszaállítani a belső egyensúlyt. Persze trénerünk, Pályer Krisztina sem állította, hogy a legsúlyosabb kiégésből vissza lehetne jönni csupán azzal, hogy elkezdünk edzeni… vagy reggelente öt percet meditálunk. Azonban tudatossággal megelőzhetjük, hogy eldurvuljon az állapotunk.

Hogyan programoz egy kilencéves robotot?

Először nekem is kikerekedett a szemem, amikor a robotikaszakkörüket bemutató tanárok elmesélték, már harmadik osztályos kortól járnak hozzájuk gyerekek, akik a készletek segítségével készülnek minden évben a csapatukkal a nemzetközi robotikaversenyre. Bár a készletek nem olcsók, jó pár iskolában indultak ilyen szakkörök, van, ahol már tíz éve fut sikerrel a foglalkozás, hála egy lelkes tanárnak, és a szülői közösség vagy egy vállalat anyagi támogatásának (amire a készletek megvásárlásán túl a nevezési díjaknál és az utazásnál is szükség van). A gyerekek pedig a programozás alapjainak megismerésén túl a csapatmunkájukat és a prezentációs képességeiket is fejleszthetik.

Úgy tanulnak, hogy észre sem veszik

A konferenciát szervező EPAM évek óta biztosít lehetőséget, hogy a diákok megismerkedhessenek a technológia világával, eKids-programjaik keretében irodalátogatásokon és különféle oktatásokon vehetnek részt az osztályok, de a fiatal felnőttekre is gondolnak, több egyetemmel is partnerek, mentorprogramjuk pedig segít áthidalni a felsőoktatás és a munkaerőpiac igényei közötti rést. A náluk megforduló iskoláscsapatok közül sokan visszajönnek, a gyerekek és a tanárok egyaránt szívesen dolgoznak velük együtt. Lehetőségük van játékosan elsajátítani a programozás alapjait, belelátni egy fejlesztőcég működésébe, a tanárok pedig olyan módszereket, digitális újításokat ismerhetnek meg, amiket a tanteremben is könnyen használhatnak.

„Az oktatási intézményekbe lassabban szivárog át a technológiai fejlődéshez való alkalmazkodás, hiszen a tantervnek akkreditáltnak kell lennie, így pedig nehezebb lépést tartani. Mi techcégként jobban rálátunk a változásokra, arra, hogy milyen irányba megy a piac, és ezzel meg tudjuk ismertetni a fiatalokat, hogy ebből ők is profitáljanak”

– mondja Fazekas Péter, a cég vezető szoftverfejlesztője, eKids-mentor.

„A program híre szájhagyomány útján terjed, folyamatosan jelentkeznek új osztályok, hogy ők is részt szeretnének benne venni. A gyerekek az irodalátogatások alkalmával pedig sokszor mondják, hogy ők is itt akarnak dolgozni” – meséli Győri Judit CSR-koordinátor. A legutóbbi konferenciát is sikeresnek értékelik, a budapesti helyszín mellett Szegeden és Debrecenben is rengeteg tapasztalatot osztottak meg a résztvevők, az itt tanultak pedig remélhetőleg segíteni fogják őket az osztályteremben is.  

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/monkeybusinessimages

Pichler Zsófi