A horror, ami tönkretette a stábot – A Ragyogás titkai

–

Írói válság + alkoholfüggőség = rossz kombó

Jack Torrance szeretne felülni az írói karrier vonatára és leszállni az alkohol robogó mozdonyáról, így tökéletes lehetőségnek látszik a következő munkaajánlat: egy szezonon kívül működő szálloda, a Colorado-beli Szépkilátás Hotel keres gondnokot. Írni lehet közben, ami a csövön kifér, úgyhogy a férfi nem sokat hezitál. Bepakolja a feleségét, Wendyt, és a kisfiát, Dannyt a családi járgányba, és meg sem állnak az eldugott hegyi szálláshelyig. Végül is, mi baj lehet?

Nos… a kockázatokra és mellékhatásokra azért a munkaadója megpróbálja figyelmeztetni: elárulja, hogy azért is lett üresedés a hotelben, mert az előző gondnok fejszével kiirtotta a családját. Jack azonban meg van róla győződve, őt nem érheti hasonló veszély.

A kisfia, Danny nem ennyire derűlátó. Már csak azért sem, mert a szállodába érkezésekor különös víziói lesznek, amik arra engednek következtetni: a rezortban való remeteségük minden lesz, csak nem családi wellness hétvége. 

Danny nem hétköznapi gyerek: időnként furcsa hangon szólal meg, és azt állítja, olyankor a szájában lakó, Tony nevű gyerekkel beszélget (aki egyébként a fiú felnőttkori énje). A szálloda színesbőrű szakácsától, Hallorann-tól megtudja: különleges képességét ragyogásnak hívják. Danny nemcsak szavak nélkül tud kommunikálni másokkal, de képes látni a múltban megesett, illetve a jövőben bekövetkező eseményeket is. Hallorann a lelkére köti: erről ne nagyon beszéljen. Ahogy azt is: a 237-es szobába be ne tegye a lábát.

Hogy melyik szoba lesz ezek után a kisfiúnak a legizgalmasabb, azt minden szülő ki tudja találni.

Valós történet alapján

A legjobb történeteket az élet írja, szól a közhely, és mint annyi más kasszasikerrel kapcsolatban, ez a Stephen King-könyvre is igaz. A horror fejedelmének A ragyogás ötlete akkor jutott eszébe, amikor a családjával a coloradói Estes Parkban található Stanley Hotelben szállt meg. Úgy alakult, hogy ők maradtak az utolsó vendégek a szezon végén, mielőtt bezárt volna a hely, ahonnan ráadásul látott egy csoport apácát távozni – azonnal az jutott eszébe, a hotel istentelen hellyé változott át.

Itt jön Johnny!

Ha valami borzasztó véletlen miatt nem is láttad a filmet, biztosan több jelenet is megvan belőle, ha máshogy nem, mém formájában. Ilyen például az, ahol Jack Nicholson (Jack szerepében) rátöri a rettegő feleségére az ajtót „Itt jön Johnny!” (azaz: „Here comes Johnny”) felkiáltással.

A kifejezés eredetileg a késő esti talkshow-ból, a The Tonight Show Starring Johnny Carsonból származik, Ed McMahon minden adást azzal kezdett, hogy bemutatta a műsorvezetőt, Johnny Carsont, így: „and now here's Johnny”.  A Ragyogás forgatásán ez improvizáció volt Nicholson részéről, Kubrick viszont nem ismerte a forrását, és majdnem ki is hagyta a filmből! 

Egyébként ehhez a jelenethez (amelyben Jack ráront a feleségére a fürdőszobában, baltával felfegyverezve), a kellékesek értelemszerűen egy olyan ajtót készítettek, amit könnyen be lehet törni. Igen ám, de Jack Nicholson korábban önkéntes tűzoltóként is dolgozott, úgyhogy seperc alatt szétkapta a nyilászárót… Upsz. Csinálhattak újat! Aztán megint, és megint…

ezt a jelentetet ugyanis három napig vették fel, ami alatt összesen hatvan ajtót fogyasztottak el! (Szerintem a Szörny Rt. Gárdájának ez volt a leghorrorisztikusabb információ a filmről.)

Ha korán kelsz, ne halaszd holnapra

A másik ikonikus kifejezése a filmnek így hangzik: „all work and no play makes Jack a dull boy” – ami nagyjából azt jelenti: „csak munka és semmi szórakozás Jacket unalmas fiúvá teszi”. Ez egy régi angol közmondás, ami arra utal, hogy ha valaki csak gürizik álló nap, és semmi öröme nincs, az unalmassá válik. (Gyakran rövidítik „csak munka és semmi szórakozás”-ra is.) 

Ez az a mondat, amit Jack Torrance folyamatosan gépel – a felesége mély iszonyatára. A film külföldi forgalmazásakor aztán más és más verziókra cserélték, németül: „amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra” lett a mondat, spanyolul a „hiába kelsz fel korán, nem fog hamarabb felkelni a nap”, olasz nyelven „aki korán kel, aranyat lel“ volt a befutó, míg magyarul: „csak munka, semmi móka. Jack unatkozik.”

Vércunami

Ha a Ragyogás alapján adhatok egy tanácsot: Ne. Dolgozz. Maximalista. Főnökkel. Stanley Kubrick totálisan kicsinálta a stábot azzal, hogy ragaszkodott hozzá: minden jelenetet csilliárdszor vegyenek fel. 

Ott van például a híres liftes jelenet. Ha belegondolsz, eleve rohadt nehéz lehetett megcsinálni, hogy teletöltesz egy liftet vérnek látszó folyadékkal, majd az csak a csapó után ömlik ki. Úgy meg pláne kihívásos feladat, hogy Stanley Kubrick a rendező… vele ugyanis a következőképp nézett ez ki a gyakorlatban:

A felvétel előkészítése hetekig tartott. Rengeteget dolgoztak azon, hogy a „vér” színe és állaga a lehető legtermészetesebb legyen, ráadásul több száz literre volt szükségük belőle. A liftben lévő folyadék okozta óriási nyomás is igen veszélyes volt. Négy kamerát állítottak fel különböző objektívekkel és filmsebességgel. Az operatőrök egy-egy túlméretezett faládába másztak be, hogy ne ázzanak el a vörös cunamiban. Gyakorlatilag az idővel kellett versenyt úszniuk, mivel a lift nem tudta sokáig megtartani az összes művért, és az már ajtók kinyitása előtt elkezdett szivárogni.

Egy szó mint száz: nem volt könnyű akár csak egyszer is összehozni a felvételt. Mégis több ízben sor került rá. Amikor ugyanis kinyíltak az ajtók és kiömlött a folyadék, Kubrick kijelentette:

„Ez nem úgy néz ki, mint a vér!”

És akkor kezdhették újra az egészet.

Mit akarsz még?!

Dick Hallorann szerepére Jack Nicholson javasolta Scatman Crothers-t… aki nem biztos, hogy utólag is olyan hálás volt a lehetőségért. Stanley Kubrick ugyanis az egyik jelenethez több mint száz felvételt készített vele. Egy másiknál, ahol Jack Torrance legyilkolja Hallorannt, már Nicholson könyörgött a rendezőnek, hadd legyen elég, hogy csak negyvenszer (!!!) veszik fel ugyanazt, legyen már kíméletesebb a 69 éves színésszel. A forgatás egy pontján Crothers annyira elkeseredett Kubrick híresen kényszeressége miatt, hogy összeomlott és sírva kérdezte: „Mit akar, Mr. Kubrick?”

Ezek után, amikor a következő filmjén dolgozott, amit Clint Eastwood rendezett, aki viszont rendszerint beérte egy-két felvétellel. Crothers könnyekig hatódott már a gondolattól is, hogy ezúttal nem lesz megkínozva.

Katt-kitt-katt

Stanley Kubrick valakitől azt hallotta: az írógép egyes billentyűi leütéskor egy nagyon picit más hangot adnak ki. Úgyhogy ő a hitelesség kedvéért ragaszkodott hozzá, hogy a mondatot, amit Jack ír („csak munka, semmi móka. Jack unatkozik”) ténylegesen begépeljék. Állítólag a titkárnője hetekig dolgozott az anyagon… biztos nem volt rettentő monoton munka.

A film, ami tönkretette a főszereplőnőt

Scatman Crothers és a film technikusai is megemlegették a Kubrickkal való közös munkát, azonban szegény Shelley Duvall-t – aki Jack feleségét, Wendy-t alakította – teljesen kikészítette a forgatás. Idegileg totál kimerült, lebetegedett, és a haja is elkezdett hullani. Ráadásul, mivel a szerepe szerint folyamatos hisztérikus állapotban kellett lennie, eljutott arra a pontra, hogy egyszerűen elfogytak a könnyei, úgyhogy állandó kézközelben kellett tartania egy palack vizet, hogy ki ne száradjon. 

Kubrick tényleg nem bánt vele kesztyűs kézzel. Azt a jelenetet, ahol Wendy késsel a kezében felrohan a lépcsőn, harmincötször vették fel. Ez nagyjából azzal egyenértékű, mintha az Empire State Buildingre kellett volna felrohanna.

Kubrick ráadásul nem is volt különösebben kedves Duvallal, és akkor nagyon finoman fogalmaztam.

Gorombán beszélt vele, dühös lett rá, de volt, hogy azzal vádolta: csak mások idejét pazarolja a forgatáson. Egy igazi motivációs előadó, nem igaz?

Kubrick a forgatókönyvet is rendszeresen újraírta – már menet közben. Olyan sokszor, hogy egy idő után Jack Nicholson leszokott arról, hogy előre készüljön. Inkább csak közvetlenül egy-egy jelenet forgatása előtt futotta át a szövegét – hátha akkor már a véglegeset tartja a kezében.

David Hughes, Kubrick egyik életrajzírója szerint bár Stephen King megírta a Ragyogás forgatókönyvének teljes vázlatát, Kubrick nem tartotta arra érdemesnek, hogy egy pillantást is vessen rá. A rendező inkább Diane Johnsonnal dolgozott a forgatókönyvön.

Gyerekkel csínján!

Úgy tűnik, az egyetlen, aki megúszta a rendező mániákus őrületét, az a kiskorú főszereplő, Danny Lloyd volt (aki névrokonát, Danny Torrance-t alakította). Mivel még gyerek volt, ráadásul ez volt az első színészi munkája, Kubrick nagyon igyekezett kímélni őt. Azt például el sem árulta neki, hogy horrorfilmet forgatnak, a fiú azt hitte, drámát.   

Amikor Wendy elviszi Danny-t, miközben Jackre kiabál, akkor azért vitt a karjaiban egy életnagyságú bábut, hogy Lloydnak ne kelljen szerepelnie a jelenetben. A fiú csak évekkel később jött rá az igazságra, amikor megmutatták neki a filmet. (A vágatlan verziót pedig csak tizenhét évesen látta – tizenegy évvel a forgatás után). 

Későbbi interjúkban azt is elmesélte, hogy Kubrick még labdázott is vele a forgatáson. Sokáig tartották a kapcsolatot azután is, hogy rég lement a közös munka: a rendező rendszeresen küldött Lloyd családjának karácsonyi képeslapokat, és azért is felhívta Dannyt, hogy gratuláljon neki a középiskolai érettségihez.

Megfelelő mennyiségben őrültnek lenni

Kubrick Jack szerepét illetően nem csak Jack Nicholsonban gondolkodott. Felmerült benne, hogy a szépen lassan megbomló elméjű írót Robert de Niro vagy Robin Williams játssza. Ám miután megnézte de Niro-t a Taxisofőrben, úgy döntött, ő nem lenne elég zavart elméjű. Williams pedig azért esett ki a pikszisből, mert az Egy úr az űrből alapján úgy vélte a rendező, ő viszont túlságosan is az lenne a szerephez. 

Holokauszt parafrázis?

A film kultuszának köszönhetően számos furcsa városi legenda is elkezdett keringeni róla. Az egyik szerint Jack Nicholsonnak, hogy kellőképpen ideges legyen, két héten át csak sajtos szendvicset volt szabad fogyasztania, amit utált. De suttogták, hogy Kubrick segített megrendezni a holdra szállást, és A ragyogás valójában egy vallomás a részéről.

Egy másik városi legenda szerint a film valójában az amerikai őslakosok népirtásáról szól. Egy harmadik elmélet pedig állítja: a film a holokausztról és a koncentrációs táborokról szól.

Jacknek meg mi baja?

Az író elméje szép lassan bomlik meg a történet szerint – legalábbis ez volt Stephen King célja, mégha a film ezt nem is követi hűen (amiből volt a két mester között némi nézeteltérés). Pszichológusi szemmel Jack dühkitörései mögött az alkoholhasználati és impulzus-kontroll zavar áll. Illetve a tünetei: az egyre elhatalmasodó halucinációk, az irreális gondolatképződmények, téveszmék elszaporodása, a gondolkodásának logikátlansága és rendezettlensége skizofréniára is utalhat. „Ez egy kóros mentális állapot, amely a gondolatok, érzések és cselekedetek közötti összhang felbomlásával jár.  A genetikai hajlam mellett kiváltó tényezők közé sorolhatjuk a világtól elzárt, ingerszegény környezetet, amely esetenként pszichotikus epizódot válthat ki” – magyarázza a Mindsetpszichológia szakértője.

Elégedetlen író

Ennyi belefeccölt energia, idő, kreativitás… a szerző, Stephen King azonban csak a száját húzta a végeredmény láttán. Egy hatalmas, gyönyörű Cadillac-hez hasonlította, aminek nincsen motorja: „ Beülhetsz, élvezheted a bőr kárpit illatát, de az egyetlen dolog, amit nem tehetsz, hogy elindulsz vele.”

King szerint Kubrick nem érti magát a horror műfaját. Azt is nehezményezte, hogy a filmből nem jött át az ő elképzelése, miszerint Jack eleinte egy kedves, rendes, szerethető családapa, akin szép lassan lesz úrrá az (alkohol tüzelte) őrület. A filmben Jack Nicholson karaktere már az elején igen labilis személyiségként szerepel, és nincs meg benne a belső jó.

„Jack Nicholson ugyan kiváló színész, de erre a szerepre teljesen alkalmatlan volt” – mondta.

Ragyogj tovább!

Ha szívesen tesztelnéd a tudásodat a Stephen King-univerzumból, akkor kattints IDE – Kerepeczki Anna készített 6 szavas kvízt a mester horrorjaiból.

Ha a Ragyogás folytatásának kritikáját olvasnád (Ewan McGregorral a főszerepben!), ÍME Bányász Attila írása.

Fiala Borcsa