WMN: Milyen emlékeket őrzöl az első főnöködről?

Palágyi Eszter: Külföldön kezdtem el dolgozni a szakmában, az első főnököm egy keménykezű angol séf volt. A felét nem értettem, amikor kiabált velem. Nem voltunk baráti viszonyban, tartotta a hat lépés távolságot. Megkövetelte a rendet. Az összes főnököm ilyesmi típus volt, de szerintem ez kell is.

WMN: Hogy látod – vagy hogy tapasztalod –, milyen hátránya lehet annak, ha valaki hatalmi pozícióban van?

P. E.: Pont ez a legnagyobb nehézség benne, hogy tartani kell az emberekkel a távolságot. Nem tudod elengedni magad, mindig oda kell figyelned, példamutatóan kell viselkedni. Ha fiatalok vannak, akkor duplán fontos példát mutatni, és közben szigorúnak is kell lenni. Ráadásul szerintem akkor várhatsz el bármit, ha te is leteszel az asztalra valamit. Ha a többiek 14 órát dolgoznak, a főnöknek 16-ot kell.

WMN: Szerinted mi határozza meg, hogy odahaza hogyan alakulnak a szerepek, a hatalom elosztása? Számodra mi a komfortos elosztás?

P. E.: Vannak olyanok, aki a munkában is, otthon is szeretnek hatalmi pozícióban lenni, de azért ez nem törvényszerű. Egy vezetőt is lehet irányítani a magánéletben. Én kedvelem, ha egy férfi talpraesett, és inkább ő a karakteresebb. Persze ezzel együtt vannak olyan helyzetek, amikor a sarkamra állok a magánéletben is, az pedig gyakori, hogy együtt találjuk meg a megoldást egy adott helyzetre.

WMN: Mit gondolsz, mi a legfontosabb három tulajdonsága egy jó vezetőnek?

P. E.: Önfegyelem, példamutató magatartás, emberség.

WMN: Mondj egy valós mai vagy történelmi, akár fiktív személyt, akit jó vezetőnek tartasz! 

P. E.: Barack Obama – róla azt gondolom, hogy keménykezű, ugyanakkor empatikus vezető lehet.

Találkozunk a BMC-ben június 18-án este hatkor!