–

„Most itthon vagy, de aztán mész haza” – kezdte a beszélgetést D. Tóth Kriszta, utalva arra, hogy Hien életének szerves része az ingázás: szülei Magyarországon laknak, és az énekesnek itthon is vannak munkái, azonban New Yorkban él, oda köti a felnőtt élete és a fő megélhetése, közben pedig évente megy Vietnámba rokonaihoz, hiszen a családi gyökerei odakötik. Elmondása szerint már hozzászokott ahhoz, hogy mindenhol otthon van, miközben mégis kicsit kívülálló mindhárom országban, de ebből igyekszik előnyt kovácsolni.

Azt mondja, mindhárom hely más-más érzéseket hoz elő belőle: New York a komfortzónája, ott van a bázisa; vietnámi útjairól azt meséli, a gyökereivel való kapcsolódás mindig spirituális élmény számára,

Magyarországon pedig mindig a régi életével szembesül, hiszen ilyenkor abban a régi szobájában alszik, ahol a tinisztáros éveiben élt.

„Azért kemény volt, de nem bántam meg” – meséli a megasztáros időkről, hozzátéve, hogy az énekesi karrierrel járó ismertségről és a bulvár világáról semmit nem tudott akkor, és elmondása szerint sokszor olyan színben tüntették fel a médiában, ami számára nem volt önazonos. „Volt egy elképzelésük, hogy milyen az én karakterem, és akkor az voltam. Ez nem olyan tér, ahol az embernek van ideje kibontakozni, hogy megtaláljam, mi is az én hangom.”

Kamaszként sok mindenről azt gondolta, hogy normális, miközben ma már tudja, hogy nem volt az, és amiről azt mondja, nem akarná, hogy a gyereke ilyen helyzetbe kerüljön. Példaként hozza egy tévés szereplését: „Ott állok fiatal lányként a színpadon, odajön a műsorvezető, és azt mondja:

»Hú, Hien, de szexi vagy, megyek Thaiföldre jövőre«. Akkor azt gondoltam, hogy ez vicces, és ilyen a tévézés, de ma már azt érzem, hogy ez gusztustalan”.

Azt meséli, hogy érzékeli, hogyan változnak az emberek itthon is, és már kevesebb rasszista beszólást kap, de ez annak is köszönhető, hogy kerüli az olyan helyeket és helyzeteket, ahol ilyen előfordulhatna. Mindennek ellenére még mindig találkozik ilyen hangokkal: „A tárgyiasítás, megfűszerezve egy kis ázsiai fétissel, borzalmas. Sokszor azt kívánom, hogy inkább lenne kevesebb követőm a közösségi oldalakon, de olyanok ne kövessenek, akik csak a külsőm miatt vagy más hátsó szándékkal követnek, és nem a munkám miatt. Sajnos ilyenből még mindig elég sok van”.  

Szóba került a beszélgetésben az is, hogy milyen volt vietnámi származásúként felnőnie Sopronban, ugyanis Hien és családja csak a tehetségkutató után költöztek Budapestre. Erről az időszakról az énekes azt meséli, hogy bár voltak barátai, és jól érezte magát, azért érték bántások a mássága miatt, csúfolták a kinézetét, és összesúgtak a háta mögött, amikor bejöttek a szülei (akik Magyarországon kezdtek új életet a vietnámi-amerikai háború után) az iskolába.

Akkor úgy gondolta, ez is normális, és bár most már tudja, hogy ennek nem feltétlenül kell így lennie, úgy van vele: neki ez a sorsa és az identitása, amit most már büszkeséggel visel.

„Bár sok minden nem stabil az életemben, annak nagyon örülök, hogy abban zenei világban, amit megteremtek magamnak, biztonságot érzek, és ezt senki nem veheti el tőlem” – meséli a művészetéről, amire természetesen komoly hatással van a hármas identitása, és fontos inspirációs forrás számára. 

„Borítsa lombos fejetek szagos, virágos fergeteg” – kedvenc verseink a fák és madarak világnapjára

WMN Life – 2024. május 10. – TD

Ha kíváncsi vagy, hogyan éli meg Hien a három tejesen különböző kultúra közötti ingázást, hogy honnan tudja megmondani róla egy vietnámi ember, hogy nem odavalósi úgy, hogy egy szót sem szól, valamint miért és hogyan került Bostonba a világ egyik legpatinásabb zenei egyetemére, nézd meg a teljes beszélgetést:

Dián Dóri