Vekerdy Tamás közel négy éve nincs közöttünk, tanácsai azonban máig elkísérnek minket. Tíz fontos gondolatot idézünk fel most tőle.

Ami átmeneti segítségnek indult, a több mint egy éve tartó orosz-ukrán háború miatt hosszú távú ellátás lett – civil szervezetek mondták el, hogyan segítették a menekülteket az elmúlt több mint egy évben:

Ahány nyelvet beszélsz, annyi embert érsz? Utánajártunk, igaza volt-e IV. Károlynak. Közben arra is választ kaptunk, miért viselkedünk magyarul úgy, mint egy rögtönítélő bíróság, és miért van az, hogy bárhová is sodor minket az élet, káromkodni az anyanyelvünkön az igazi!

„Hogy rohan az idő – mondják. Kivéve akkor, ha lombikozol.” Krajnyik Cintia vallomása veszteségről, fájdalomról, talpra állásról.

„A rabszolgának nincs önrendelkezési joga, azt teszi, amire a gazdája utasítja, és nem rendelkezik a saját magánéletével sem, abba is beleszólhat az ura.” A pedagógusok az ókori Görögországban rabszolgák voltak, a gyerekeket kísérgették. Habár ezt ma már csak kevesen tudják, a tanárokkal való bánásmód megidézi az elfeledett jelentést. A minap elfogadott státusztörvényt elemzi szakértő szerzőnk:

Vannak fiatalok, akik már csak úgy engedhetik meg maguknak, hogy legyen hol aludniuk, ha osztoznak az ágyon egy idegennel:

Az emberek 64 százaléka depressziós tünetekről számol be az utazások után, és nehezebben rázódik vissza a mindennapokba, mintha egy percet sem pihent volna. Talán elsőre ellentmondásosnak hangzik, ám mindez a posztvakációs depresszió, azaz a holiday blues tünete, amire a pszichológusok is egyre nagyobb figyelmet fordítanak.

Egy fesztivál, ahol nem villognak folyton vakuk, ahol vigyáznak rád a pogóban, ahol segítőkészek a biztonságiak, és ahol nemcsak a zene, de a díszlet is megéri már önmagában a látogatást. Még akkor is, ha mindeközben térerő híján elveszíted a barátaidat. Szubjektív beszámoló a Kolorádóról.