Sok olyan megjegyzés éri nap mint nap a császárral szült nőket, amik rendkívül bántók számukra.

Várhalmi Ilona, azaz Cila néni munkássága az egész magyarországi színházi élet alakulására hatással volt. Szabó Anna Eszter, a volt diákja, tőle búcsúzik.

Bizalmaskodó kollégák, ignoráns haverok, lekezelő családtagok: miért érzik oly sokan ennyire fontosnak a becézést, akár olyan áron is, hogy attól rosszul érzi magát az, akinek „kedveskedni” akarnak?

A párkapcsolat olyan, akár egy matematikai egyenlet – ha megváltoztatod egy elemét, a többi komponens is átalakul. Így írja le a kapcsolaton belüli dinamikákat Bíró Bence Péter pszichológus és sémakonzulens, amikor a bántalmazás és a toxikus viszonyok lélektanáról, valamint a közös kiútkeresés lehetőségeiről kérdezem. Hangsúlyozza: nem lenne szabad, hogy ennyire fekete-fehéren kezeljük ezeket a kérdéseket, és könnyelműen dobálózzunk olyan címkékkel, mint a narcisztikus és az abuzív – előbb inkább lépjünk hátra kettőt, és vizsgáljuk meg az adott helyzet árnyalatait is.

A nemzetközi vécénap elsőre viccesnek tűnhet ugyan, de valójában nagyon is fontos „ünnep”, amely azért jött létre, hogy megszüntesse a tabukat, és a társadalmi párbeszéd részévé tegye a közlekedésben dolgozó munkavállalók mosdóhasználati jogát.

Három nő: egy kommunikációs szakember, egy festőművész és egy doktorált színháztörténész. Illetve az is igaz rájuk, hogy egy villanyszerelő, egy szobafestő és egy burkoló. Ők a „Mesternők”, a Nők az Építőiparban Egyesületet tagjai.

Elgondolkoztatok már azon, hogy mi okozza a múltból (látszólag) teljesen váratlanul előbukkanó emlékeket? Egy pszichológus elemezte a saját emlékeit, és érdekes dolgokra jött rá.

Megálmodtad? Szerinted működne, mégis visszatart valami? Nem tudod, kihez fordulhatnál tanácsért? A Visa ismét elindítja nemzetközi She’s Next programját Magyarországon, hogy támogassa a nők által vezetett kis- és középvállalkozások fejlődését.